Ukrajna acélipara súlyos válságba került, a teljes összeomlás szélére sodródva. Az ágazatot egyszerre sújtják az orosz rakétatámadások, a fekete-tengeri kikötők blokádja, valamint az Európai Unió kereskedelmi szabályai.
Az ország legnagyobb acélgyártója, az ArcelorMittal Krivij Rih szeptember 25-én jelentette be, hogy a gyárakat ért orosz csapások miatt nem tudja újraindítani a termelését. Augusztus óta legalább kilenc ballisztikusrakéta-támadás érte a kohászati létesítményeket, melyek célzottan a nagyolvasztókat és más kulcsfontosságú berendezéseket rongálták meg. Ukrajna három vezető acélipari vállalatánál, a Metinvesztnél, az Interpipe-nál és az ArcelorMittal Krivij Rihnél is leállt az acélgyártás.
Az Ukrmetalurhprom szakmai szövetség elnöke, Olekszandr Kalenkov szerint a károk megközelítik a 100 millió dollárt, ami a 2022-es mariupoli események óta a legnehezebb évet jelenti az ágazat számára. A közvetlen támadások mellett a fekete-tengeri kikötők blokádja is súlyosan érinti a szektort, mivel a tengeri export és import lehetetlenné vált. A szárazföldi szállítás pedig 50-60 százalékkal drágább alternatívát jelent.
Az acélipar tavaly Ukrajna GDP-jének 7 százalékát adta, és több tízezer embernek biztosított megélhetést, így kulcsfontosságú szerepet tölt be az ország gazdaságában. Az orosz agresszió okozta károk és a logisztikai nehézségek mellett az Európai Unió júniusban bevezetett vámrendszere, valamint a karbon-határkiigazítási mechanizmus (CBAM) tovább szűkíti az ukrán acél európai piaci lehetőségeit. Az ukrán gyártók jelenleg képtelenek egyszerre finanszírozni a dekarbonizációs célokat és a rakétatámadások utáni újjáépítést.
Az iparág összeomlásának hatásai messze túlmutatnának a keleti és déli régiók gyárain. Denisz Szakva, a Dragon Capital elemzője szerint az építőipari cégeknek drágább európai acélt kellene importálniuk, ami jelentősen felhajtaná az építési költségeket. Ez táplálná az inflációt, és végső soron megdrágítaná az ország újjáépítését.
Karin Karlsbro európai parlamenti képviselő úgy véli, az EU ahelyett, hogy segítené, inkább aláássa az ukrán acélipart, ezért Brüsszelt a vámrendszer felülvizsgálatára sürgette. Az ukrán acélipar helyzete tehát nem csupán gazdasági, hanem stratégiai kérdés is, amely befolyásolja Ukrajna háború utáni helyreállítási képességét.
Az ágazat képviselői szeptember elején vázolták a helyzetet a miniszterelnöknek, és több megoldási javaslatot terjesztettek elő. Az egyik kulcsgondolat egy, az energetikai támogatási alaphoz hasonló acélipari alap létrehozása, amely nemzetközi forrásokból segítené az érintett vállalatokat a kritikus berendezések beszerzésében. Emellett szükségesnek tartják, hogy az EBRD-hez hasonló nemzetközi pénzintézetek finanszírozhassák az oligarchák tulajdonában lévő vállalatokat, mint például a Rinat Ahmetov érdekeltségébe tartozó Metinvesztet, amelyek jelenleg ki vannak zárva a támogatásokból.
A legnagyobb áttörést a fekete-tengeri tengeri szállítás újraindítása jelentené. Ez nemcsak a logisztikai költségeket csökkentené, hanem lehetővé tenné a vasércexport újraindítását is, biztos bevételt nyújtva azoknak a cégeknek, amelyek egyelőre nem tudnak acélt gyártani. Az ENSZ-közgyűlés margóján szeptember 23-án 51 ország állt ki Kijev és a fekete-tengeri kereskedelmi útvonal újranyitása mellett, Oroszország azonban továbbra sem mutat hajlandóságot a kikötők és a civil hajók elleni támadások beszüntetésére.
Olekszandr Kalenkov figyelmeztetett, hogy még ha minden szükséges támogatás meg is érkezik, hónapokba és több tízmillió dollárba fog kerülni az acéltermelés újraindítása. Ez csak abban az esetben valósulhat meg, ha újabb csapások nem érik az üzemeket, ami bizonytalanná teszi a jövőt.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása