Donald Trump legújabb kampányígérete, az úgynevezett „Trump-osztalék” ismét felkeltette a figyelmet a politikai támogatásért cserébe ígért pénzügyi juttatások témakörében. Az amerikai elnök 5000 dollárt helyezett kilátásba minden választópolgárnak, amennyiben a Republikánus Párt megtartja többségét a kongresszusban. Ez a kezdeményezés nem egyedi a világpolitikában, számos hasonló, de jogilag és etikailag eltérő példa ismert.
Donald Trump javaslata szerint a „Trump-osztalékot” a novemberi félidős választások után fizetnék ki, ha a republikánusok megőrzik a képviselőházi és szenátusi többségüket. A Reuters számításai szerint a program megvalósítása mintegy 1350 milliárd dollárba kerülne, melynek finanszírozása, kongresszusi jóváhagyása és jogi kivitelezhetősége egyelőre tisztázatlan. Az ígéret különlegessége abban rejlik, hogy nem egyéni szavazatért, hanem a párt általános választási győzelméért kínál pénzt.
Hasonló, de közvetlenebb pénzosztogatásra példa Elon Musk 2024-es elnökválasztási kampányban indított America PAC szervezete. Ez a szervezet 100 dollárt fizetett a csatatérállamokban azoknak a regisztrált választópolgároknak, akik aláírtak egy szólásszabadságot és fegyverviselési jogot támogató petíciót, valamint további 100 dollárt, ha hoztak magukkal egy másik embert. Emellett napi 1 millió dollárt sorsoltak ki a petíciót aláírók között a választás napjáig.
Musk programja azonnal jogi vitákat váltott ki, az amerikai igazságügyi minisztérium figyelmeztető levelet küldött, mivel az akció sértheti a választók pénzért történő regisztrációját és szavazását tiltó szövetségi törvényt. Bár a bíróság engedélyezte a folytatását a választásokig, a botrány nem csitult, több választópolgár csalás miatt perelte be Muskot és szervezetét, állítva, hogy a sorsolás megtévesztő volt, és a nyertesek túlnyomó többsége republikánus volt. Felmerült az is, hogy az ígért összegeket késve vagy egyáltalán nem fizették ki.
Musk azonban nem állt le, 2025-ben egy wisconsini bíróválasztás kampányában ismét napi egymillió dollárt sorsolt ki azok között, akik a konzervatív jelöltet támogatták. Ez az eset rávilágít a közvetlen pénzügyi ösztönzés és a politikai támogatás közötti szürke zónákra és jogi kihívásokra.
A kormányzati pénzek választási eszközként való felhasználására a malajziai BR1M-program szolgáltat példát. A Najib Razak vezette Barisan Nasional (BN) kormánypárt éveken át osztott szociális támogatást a rászoruló háztartásoknak készpénz formájában. Ez a program, a Bantuan Rakyat 1 Malaysia, eredetileg szociális segélyként funkcionált.
A 2013-as és 2018-as választások előtt azonban a kormány nyíltan belefoglalta kampányprogramjába, hogy a támogatás összege akár 1000 ringgitre is emelkedhet, amennyiben a BN győz. A maláj sajtó és az ellenzéki elemzők, köztük a Malaysiakini hírportál, ezt a gyakorlatot „burkolt szavazatvásárlásnak” minősítették. Rámutattak, hogy bár formálisan szociális segélyről volt szó, az időzítés és a kommunikáció egyértelműen kampányeszközzé tette.
A botrány tovább mélyült, amikor kiderült, hogy a 2013-as BN-kampányra fordított több száz millió ringgit egy része a több milliárd dolláros 1MDB állami befektetési alapból eltulajdonított pénzből származott. Ennek következtében Najib Razakot 2020-ban elítélték. Ez az eset jól illusztrálja a közpénzek kampánycélokra való felhasználásának veszélyeit és a korrupció lehetőségét.
A Fülöp-szigeteken a választások idején olyan mértékben elterjedt a készpénzes szavazatvásárlás, hogy a választási bizottság (Comelec) korlátozásokat vezetett be. A szavazás előtti napokban 100 ezer peso feletti összeget nem lehet kivenni a bankokból, ezzel nehezítve a kampánystábok pénzmozgását. A 2025-ös félidős választásokon megfigyelők bizonyítékokat gyűjtöttek arról, hogy helyi jelöltek fejenként 150 és 5000 fülöp-szigeteki peso közötti összeget fizettek egy-egy szavazatért, sőt egyes körzetekben licitháború is kialakult.
A gyakorlat része, hogy a választópolgár QR-kóddal ellátott igazolást vagy élelmiszercsomagot kap, amelyet a szavazás után beszkennelve ellenőriznek. Ez a módszer biztosítja, hogy a szavazó valóban a „megfelelő” jelöltre voksoljon, ami a szavazatok közvetlen ellenőrzését és a választói akarat manipulálását jelenti.
Indiában, Tamil Nadu tartományban 2017-ben az R.K. Nagar választókerület időközi választását törölték, miután adóhatósági razziák során dokumentumok bizonyították a tömeges szavazatvásárlást. Az AIADMK párt egyik szárnya mintegy 890 millió rúpiát, azaz körülbelül 2,9 milliárd forintot osztott szét a választók között, fejenként átlagosan 4000 rúpiát fizetve. Az osztogatást aláírt átvételi listákkal dokumentálták, ami egyedülálló módon vezetett egy választás teljes törléséhez és elhalasztásához.
A bemutatott esetek két fő kategóriába sorolhatók jogilag és etikailag. A „Trump-osztalék” és a malajziai BR1M-program az adott párt választási sikeréhez köti a közpénzből fizetett juttatást. Ez a forma legális kampányígéretnek minősül, bár sokan burkolt szavazatvásárlásnak tartják, mivel a választói döntést befolyásolja anyagi előny kilátásba helyezésével.
Ezzel szemben Elon Musk esete, valamint a Fülöp-szigeteki és indiai gyakorlat konkrétan leadott szavazathoz vagy petíció aláírásához köti a kifizetést. Ez a közvetlen befolyásolás már illegális, törvény által büntetett szavazatvásárlásnak minősül. Az ilyen esetek súlyosan aláássák a demokratikus választások integritását és a választói akarat szabad érvényesülését.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása