Donald Trump korábbi amerikai elnök a múlt héten bejelentette, hogy Oroszország jelentős mennyiségű dízelüzemanyagot exportál az Egyesült Államokba, célul tűzve ki az amerikai üzemanyagpiaci feszültségek enyhítését. Az egyezség állítólagos megkötésére Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott "rendkívül sikeres" egyeztetés után került sor. Azonban a beígért szállítások volumene, valamint Oroszország saját, növekvő üzemanyagimport-igénye komoly kérdéseket vet fel az alku valós hatékonyságával és az amerikai kutakon érezhető megkönnyebbülés mértékével kapcsolatban.
Trump tájékoztatása szerint Oroszország azonnal több mint 300 ezer tonna dízelt szállít Amerikába, majd rövid időn belül további 3 millió tonna gázolaj érkezik. A megállapodás részletei szerint novemberben 500 ezer tonna, majd azt követően újabb 1 millió tonna dízelüzemanyag kerülne a piacra. Az amerikai pénzügyminisztérium a szállítások elősegítése érdekében ideiglenesen felfüggesztette az orosz energiaszektorra vonatkozó szankciókat, amelyeket 2022 februárja óta alkalmaznak.
Oroszország is hasonló lépést tett, feloldva a nyáron bevezetett dízelexport-tilalmát, amelyet korábban saját ellátásbiztonságának megőrzésére rendelt el. Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes a megállapodás után kiemelte, hogy az orosz finomítói kapacitások elegendőek a belföldi kereslet kielégítésére és a vállalt exportmennyiség teljesítésére is. Ez a nyilatkozat azonban ellentmondani látszik a közelmúltbeli orosz piaci fejleményeknek.
Az orosz tengeri dízelexport drámai visszaesést mutatott a közelmúltban, a januári napi 706 ezer hordóról augusztusra 47 ezerre zuhant, szeptemberben pedig gyakorlatilag megszűnt. Ennek fő oka az ukrán csapások által okozott súlyos károk az orosz finomítókban, amelyek helyreállítása még a támadások leállítása esetén is hónapokat, akár éveket vehet igénybe. Emiatt Oroszország kénytelen egyre több üzemanyagot importálni, ami az ukrajnai háború előtt elképzelhetetlen volt.
A CREA számításai szerint augusztusban Oroszország 172 ezer tonna olajterméket importált, ami a háború alatti korábbi havi rekord hétszerese, és meghaladja a tavalyi egész éves importot. Bár ennek háromnegyede benzin volt, jelentős mennyiségű dízel is érkezik külföldről, amellyel kapcsolatban az ukrán elnöki tanácsadó is aggodalmát fejezte ki. A tengeri behozatal és a Belaruszból érkező vasúti szállítások növekedése egyaránt arra utal, hogy Oroszország úgy próbál exportálni, hogy közben saját üzemanyag-ellátását növekvő importtal kell megtámogatnia.
Az Egyesült Államok dízelpiacán is feszült a helyzet. Az EIA júliusi adatai szerint az USA napi közel 3,7 millió hordó desztillátumot, főként dízelt és fűtőolajat használ fel. Miközben a nyersolajkészletek megfelelnek az évszakos átlagnak, a dízel- és fűtőolaj-tartalékok rendkívül alacsony szinten vannak. Az amerikai finomítók napi 16,5 millió hordó nyersolajat dolgoznak fel, ami szezonális rekord, de a magas nyersolaj- és üzemanyagexport miatt a készletek feltöltése nehézkes.
Az ígért orosz dízelmennyiség az amerikai fogyasztáshoz képest elenyészőnek tűnik. Az októberre beígért 300 ezer tonna alig 15 órányi amerikai fogyasztásnak felel meg, a novemberi mennyiség egy napra, a decemberi pedig két napra elegendő. A teljes, három hónapra vállalt csomag összesen nagyjából három és fél napnyi amerikai dízeligényt fedezne. Ez a mennyiség tehát önmagában nem oldaná meg az Egyesült Államok dízelhiányát, bár az országnak minden cseppre szüksége van a jelenlegi készletszint mellett.
Trump lépése elsősorban belföldi politikai célokat szolgálhat, különösen a novemberi félidős választások előtt. Az amerikai dízelár szeptemberi rekordja után is gallononként 6,20 dollár körül mozog, miközben a készletek szűkösek. A kétségbeesett megoldáskeresésre utal Trump vasárnapi bejelentése is az azonnali energetikai tűzszünetről, amelyről utólag kiderült, hogy sem Putyin, sem Zelenszkij nem tudott róla, és órákon belül újabb csapások érték az ukrán és orosz energetikai létesítményeket. Az ad hoc bejelentés célja egyértelműen a dízelpiaci feszültség enyhítése lehetett.
Azonban a tűzszünet önmagában nem javítja meg a már megsérült finomítókat, amelyek helyreállítása hosszú időt vehet igénybe, ahogy azt a Mol vagy a QatarEnergy példája is mutatja. Az exportra szánt üzemanyag belföldön tartása is opció lehetne az amerikai kormányzat számára, de ez a lépés a szűkebb globális kínálat miatt tovább emelné a világpiaci árakat, ami szintén nem kívánatos.
Az alku legkézzelfoghatóbb eredménye egyelőre a szankciós könnyítés, amely nemcsak az amerikai piac, hanem más vevők felé is utat nyithat az orosz dízelnek. Ez lehetőséget teremthet olyan vásárlóknak, akiket eddig a másodlagos amerikai szankciók kockázata tartott távol, rövid távon könnyebbséget jelentve az orosz olajiparnak, feltéve, ha van elegendő eladható termékük. Azonban az orosz finomítók károsodása és az emiatt szükséges import továbbra is korlátozza az exportpotenciált.
Moszkva tehát már hozzájutott a szankciós könnyítéshez. Az, hogy Trump ebből tényleges politikai hasznot tud-e húzni a novemberi választások előtt, figyelembe véve az ígért mennyiségek csekély hatását és az orosz ellátási nehézségeket, továbbra is nyitott kérdés. A helyzet komplexitása és a piaci realitások arra utalnak, hogy az "üzlet művészete" ez esetben inkább a politikai kommunikáció, mintsem a valós piaci problémák megoldásának eszköze.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása