Donald Trump amerikai elnök a katonai beavatkozás helyett a gazdasági szankciók fokozásával kívánja befolyásolni Iránt, annak ellenére, hogy Teherán továbbra is ellenáll az Egyesült Államoknak. Az elnök alig egy héttel ezelőtt még kiterjedtebb katonai műveleteket fontolgatott, de most a gazdasági eszközökre helyezi a hangsúlyt a konfliktus kezelésében.
Trump az Axiosnak adott interjújában jelezte, hogy visszafogottan kezelik a helyzetet Iránnal, és csupán "félig-meddig" tárgyalnak velük. Az elnök nem fogalmazott meg újabb katonai fenyegetéseket, és nem fejezte ki bosszúságát amiatt sem, hogy Irán akadályozza a Hormuzi-szoros megnyitásáról szóló, Omán közvetítésével zajló megállapodás bejelentését. Az amerikai vezetés figyelemmel kíséri az iráni gazdasági nehézségeket, mint a szárnyaló inflációt és a pénzhiányt.
A Hormuzi-szoros tengeri forgalmáról szóló megállapodás, amelyet Irán, Omán és az Egyesült Államok egyeztetett, napok óta készen állna a hivatalos bejelentésre. Ez a megegyezés értelmében Irán részleges ellenőrzést kapna a szoros hajóforgalma felett, ami a háború előtt nem állt fennhatósága alatt. A katari és pakisztáni közvetítők eredetileg szerdára várták a bejelentést, azóta azonban jelentősen csökkent a megállapodás esélye.
Szombaton Mohammad Báger Zolghadr, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács vezetője az ománi tárgyalásokon elfogadottakon túl újabb feltételeket szabott a szoros megnyitásához. Követelései között szerepel, hogy az Egyesült Államok soha ne fenyegesse és ne sértse Iránt, valamint véglegesen fejezze be az Irán és szövetségesei – Libanon, Gáza, Jemen és Irak – elleni háborút.
További feltételként szabta, hogy Washington vonja vissza haderejét a térségből, fizessen teljes háborús kártérítést, oldja fel az összes szankciót, és szabadítsa fel a befagyasztott iráni vagyonokat. Ezek a követelések korábban egy átfogó atomalku előfeltételeit képezték, ám Teherán most már a tengeri útvonal újranyitásához kötve követeli ezek teljesítését.
Trump hangsúlyozta, hogy az amerikai tengeri zárlat tovább súlyosbította az iráni rezsim gazdasági válságát. Állítása szerint Teheránnak már a csapatai kifizetésére sincs fedezete, ami jelentős belső feszültségeket okozhat. Az elnök szerint a 75 dollár körüli olajár az amerikai fogyasztóknak is kedvező, ami az amerikai gazdaság stabilitását segíti.
Az amerikai tisztségviselők szerint a teheráni rezsimen belül élesedő hatalmi harc áll a Hormuzi-szoros megállapodásának késlekedése és az új feltételek szabása mögött. Ez a belső megosztottság jelentősen befolyásolja az Iránnal kapcsolatos külpolitikai döntéseket és a nemzetközi tárgyalások menetét.
A közvetítő országok diplomatái is úgy vélik, hogy Zolghadr nyilatkozata pontosan ezt a belső küzdelmet tükrözi. A megállapodás körüli bizonytalanság tehát nem csupán külső, hanem belső iráni tényezőkre is visszavezethető.
Az iráni vezetésen belül két fő tábor különíthető el. Az egyik oldalt Maszúd Pezeskián elnök vezeti, aki a gazdasági összeomlástól tartva sürgeti a megegyezést Washingtonnal. Ez a frakció a pragmatikusabb megközelítést képviseli a nemzetközi kapcsolatokban.
A másik oldalt Ahmad Vahidi, az Iszlám Forradalmi Gárda parancsnoka képviseli, aki minden engedményt határozottan elutasít. Ez a keményvonalas álláspont a rezsim ellenállását és a szuverenitás hangsúlyozását tükrözi, még a súlyos gazdasági nehézségek ellenére is.
Az amerikai vezetés számítása szerint a harci cselekmények felfüggesztése rákényszeríti az iráni rezsimet arra, hogy szembenézzen a háború pusztításával. Emellett az infrastrukturális károk és a mélyülő gazdasági válság is nyomást gyakorol Teheránra, hogy engedékenyebb legyen a tárgyalások során.
Jelenleg a Hormuzi-szoros déli sávján keresztül, az amerikai haderővel koordinálva, éjszakánként mintegy 8 millió hordó nyersolaj hagyja el a Perzsa-öblöt. Washington megállapodás hiányában is igyekszik ezt a mennyiséget tovább növelni, biztosítva ezzel a globális olajellátás stabilitását.
Az amerikai stratégia tehát a gazdasági nyomás fenntartására és fokozására épül, remélve, hogy ez végül tárgyalóasztalhoz kényszeríti Iránt. A belső iráni ellentétek és az új feltételek azonban bonyolítják a helyzetet, és kiszámíthatatlanná teszik a jövőbeni fejleményeket a régióban.
A Hormuzi-szoros, mint kulcsfontosságú tengeri útvonal sorsa továbbra is bizonytalan, és a régió stabilitása, valamint a globális energiapiac szempontjából kiemelt jelentőséggel bír. A nemzetközi közösség fokozott figyelemmel kíséri a fejleményeket, miközben a diplomáciai erőfeszítések folytatódnak.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása