A legutóbbi washingtoni csúcstalálkozón, amelyen Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök vett részt, mindkét vezető a második világháborús kínai–amerikai együttműködést emelte ki. Ez a megközelítés azonban váratlan diplomáciai kihívás elé állította Tajvant, ahogyan arról a South China Morning Post is beszámolt. A történelmi narratíva egyoldalú értelmezése komoly aggodalmakat vet fel Tajpejben.
Donald Trump a tárgyaláson szövetségesként hivatkozott Kínára a második világháború kapcsán, külön méltatva a Repülő Tigriseket, az amerikai katonai egységet, amely a szárazföldi Kínát védte a japán légitámadások ellen. Hszi Csin-ping is hangsúlyozta, hogy a két ország „vállvetve” harcolt a japán militarizmus ellen. A Fehér Ház utólagos tájékoztatója is egyszerűen „Kínát” említette az Egyesült Államok második világháborús szövetségeseként, anélkül, hogy különbséget tett volna a háborús Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között.
Fontos kiemelni, hogy a második világháborúban a szövetségesek oldalán harcoló Kínát a Kínai Köztársaság kormánya képviselte, amelyet 1949-ben a kommunisták megdöntöttek a szárazföldön. A Kuomintang-kormány ekkor Tajvanra menekült, és az ország azóta is viseli a Kínai Köztársaság nevet. Tajpej hivatalosan is tiltakozott a csúcstalálkozón elhangzott történelmi hivatkozások ellen.
Vu Csi-csung külügyminiszter-helyettes azzal vádolta Pekinget, hogy megpróbálja kisajátítani a Kínai Köztársaság háborús szerepét, és ezt a kínai „narratívadiplomácia” részeként értékelte. Ez a diplomáciai lépés rávilágít a történelmi értelmezések körüli feszültségekre a régióban.
A Kínai Köztársaság kormánya, amelyet a Kuomintang vezetett, kulcsszerepet játszott a második világháborúban, mielőtt 1949-ben Tajvanra vonult vissza. A jelenlegi tajvani kormányzó párt, a Demokratikus Haladás Pártja (DPP) évtizedek óta azon dolgozik, hogy Tajvan önálló identitását hangsúlyozza, elhatárolódva az 1949 előtti Kínai Köztársaság történelmétől. A mostani helyzet azonban arra kényszeríti a DPP-t, hogy éppen erre az örökségre hivatkozzon a nemzetközi színtéren, ami belső feszültségeket is generál.
Az ellenzéki Kuomintang, amely a háború idején a Kínai Köztársaságot vezette, képmutatással vádolja Laj Csing-tö elnök kormányát. Szerintük a kormány csak akkor hivatkozik a háború előtti köztársaságra, amikor az politikailag előnyös számára. Csen Ji-hszin, a KMT kommunikációs igazgatója emlékeztetett arra, hogy Laj elnök a második világháború 80. évfordulóján tavaly „a háború végéről” beszélt, ami a japán szóhasználatot tükrözi, ahelyett, hogy „a Japán elleni ellenállási háború győzelméről” szólt volna.
A vita tétjét Vang Hszin-hszien, a tajpeji Nemzeti Csengcsi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója foglalta össze. Szerinte az aggasztó fejlemény, hogy az amerikai narratíva is egyszerűen „Kínát” emlegeti a második világháború kapcsán, megkülönböztetés nélkül. Ez a megközelítés azt sugallja, hogy Donald Trump rövid távú eredményeket keres, míg Hszi Csin-ping hosszú távú diskurzust és narratívát épít, amely Peking érdekeit szolgálja.
Ha Washington egyre inkább elfogadja Peking történelmi keretrendszerét, a Kínai Köztársaság szerepét „teljes egészében elvehetik”. Jen Csen-seng, ugyanennek az intézetnek a kutatója hozzátette, hogy a DPP azzal, hogy eltávolította Tajvant a Kínai Köztársaság történelmétől, egy értékes történelmi kapcsolódási pontot adott fel az Egyesült Államokkal. Ez a kapcsolódási pont magában foglalta a háborús együttműködést, az ENSZ-alapító tagságot és a polgárháború utáni szoros biztonsági szövetséget.
Peking elutasította Tajpej kifogásait. A Tajvani Ügyek Hivatala közölte, hogy a háborús győzelem az egész kínai nemzeté, és a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása kormányváltást jelentett, nem pedig Kína nemzetközi jogi identitásának megváltozását. Ez az álláspont azt jelenti, hogy Peking a háborús kínai állam jogutódjának tekinti magát, ami alapvető fontosságú a területi igényei szempontjából.
Ez az érvelés, kiegészülve Tajvan 1945-ös „visszacsatolásának” pekingi narratívájával, Vang szerint fokozatosan egyfajta „jogi láncot” alkot. Ez a jogi lánc potenciálisan alátámaszthatja Peking területi igényeit Tajvannal szemben, hosszú távon befolyásolva a sziget nemzetközi státuszát és biztonságát. A történelmi narratívák harca így közvetlenül kihat a geopolitikai valóságra.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása