A múlt század egyik legambiciózusabb, kutyákkal foglalkozó tudományos projektje az Egyesült Államokban indult, a Rockefeller Alapítvány nagylelkű támogatásával. A kutatás eredeti célja az eugenika elveiből kiindulva egy extrém intelligens „szuperkutya” megalkotása volt, amely bizonyítja, hogy a kognitív képességek kizárólag a génekben rejlenek. A több évtizedes munka azonban éppen az ellenkezőjét bizonyította be: a viselkedés nem csupán a genetikától függ, így szuperkutya sem tenyészthető ki.
Az 1945-ben újraindított projektet John Paul Scott genetikus és John Fuller fiziológus vezette, akik öt, különböző személyiségtípusokat képviselő kutyafajtából – basenji, beagle, cocker spániel, shetlandi juhászkutya és drótszőrű foxterrier – gyűjtöttek össze példányokat. A velük végzett, rendkívül komplex kísérletek során kiderült, hogy bár bizonyos fajták jobban teljesítettek egyes feladatokban, például labirintusokból való kijutásban, egyetlen fajta sem bizonyult minden tekintetben intelligensebbnek a többinél.
A kutatók azt is megállapították, hogy az agresszió sem kizárólag fajtafüggő, hanem a kontextustól is nagymértékben függ. Például a vadászatra tenyésztett foxterrierek hajlamosabbak voltak rá, de ez nem volt általánosítható, és a basenjik is féltek a váratlan helyzetektől, de más kutyáktól nem. Ez az eredmény élesen szemben állt a Rockefeller Alapítvány azon szándékával, hogy bizonyítsa a fajták eredendő kognitív különbségeit.
Scott és Fuller a genetika mellett egyre inkább a közösségi viselkedés és a viselkedési rendszerek iránt kezdett érdeklődni. Felfedezték, hogy a kölyökkutyák fejlődésében létezik egy kritikus időszak, amely után jelentősen megnő az új dolgok elsajátításának képessége. Meghatározták azt az időszakot is, amikor a kutyáknak feltétlenül interakcióba kell lépniük más kutyákkal vagy emberekkel a megfelelő szocializáció érdekében.
A múlt század elején a tudományos etikai normák jelentősen eltértek a maiaktól, lehetővé téve olyan nagyszabású kísérleteket, mint a „Kutyaiskolának” is nevezett projekt. Az eugenika, vagyis a genetikai alapú fajnemesítés elmélete, bár gyakran a náci Németországgal hozzák összefüggésbe, az Egyesült Államokban is népszerű volt.
1925-ben egy amerikai eugenikus és kutyatenyésztő vetette fel, hogy kutyákon végzett kísérletekkel lehetne alátámasztani az eugenika működését. Az első projektvezető, Charles Rupert Stockard, kiváló anatómus és embriológus volt, ám nehezen tudta tudását a kutyák viselkedésének vizsgálatára átültetni. Kezdetben az állatok életben tartása és betegségeik gyógyítása okozott gondot, érdemi eredményeket nem ért el. Stockard halála után a projekt elsikkadt, de a Rockefeller Alapítvány 1945-ben új csapattal, John Paul Scott és John Fuller vezetésével indította újra.
A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy megcáfolta a viselkedés és a tulajdonságok kizárólagos genetikai meghatározottságának elméletét, amelyből a projekt eredetileg indult. Ez a felfedezés alapjaiban változtatta meg a tudomány kutyákhoz való viszonyát, és tágabb értelemben az emberi viselkedés megértéséhez is hozzájárult.
A kutatók rámutattak, hogy a közösségi lényeknél a tulajdonságok a teljes közösségben oszlanak el, és a sokféleség elengedhetetlen a túléléshez. Egy bátor kutya szembeszállhat a fenyegetéssel, de egy félénkebb kutya figyelmeztethet rá. A kölyökkutyák fejlődésében azonosított kritikus időszakok megértése pedig máig alapvető fontosságú a kutyák szocializációjában és képzésében.
Bár a Rockefeller Alapítvány 1958-ban, a kezdeti céloktól való eltérés miatt, megvonta a támogatást, a projekt eredményei messzemenő hatással voltak a viselkedéstudományra. John Paul Scott a támogatás megvonása ellenére is folytatta a kritikus időszakok vizsgálatát, és munkássága a kutyák fejlődését vizsgáló tudományág kiindulópontjává vált.
A „szuperkutya” tenyésztésének kudarca paradox módon sokkal jelentősebb tudományos áttörést hozott. Bebizonyította, hogy a kutyák – és tágabb értelemben az élőlények – viselkedése sokkal összetettebb, mint azt a genetikai determinizmus feltételezte, és a környezeti tényezők, valamint a szocializáció kulcsszerepet játszanak a fejlődésben.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása