Ratko Mladić, a boszniai szerb erők egykori parancsnokának belgrádi temetése jelentős diplomáciai feszültséget és felháborodást váltott ki a régióban. Az elítélt háborús bűnöst katonai tiszteletadás mellett búcsúztatták, miközben a szerb kormány több tagja is jelen volt. Ez a gesztus éles kritikát váltott ki Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban, valamint az Európai Unióban is.
Ratko Mladić, aki augusztus 27-én, 84 éves korában hunyt el a hágai börtönkórházban, szeptember elején került végső nyughelyére. A holttestét egy szerb kormánygép szállította Hágából Belgrádba, Nenad Vujić igazságügyi miniszter kíséretében. A temetési szertartást a Szent Lukács-templomban tartották, ahol több ezer ember gyűlt össze, köztük szerb kormánytagok, boszniai szerb politikusok, Vučić elnök fia és Oroszország szerbiai nagykövete is.
A szertartást Porfirije szerb pátriárka vezette, aki Mladićot „pravoszláv kereszténynek és szerb katonának” nevezte, aki „nehéz és tragikus időkben vezette népe hadseregét”. A koporsót a szerb hadsereg tagjai vitték ki a templomból, majd a sírba engedés előtt katonai lövésekkel búcsúztatták a tábornokot. A sírnál elhelyezték Mladić sapkáját, kardját és kitüntetéseit, és ingyenes buszjáratokat szerveztek a temetésre több szerb városból és a boszniai Szerb Köztársaságból is.
A szerb elnök, Aleksandar Vučić nem vett részt a temetésen, hivatalosan egy üzbég elnökkel való találkozóra hivatkozva. Kijelentette, hogy a temetés megszervezése a Mladić családra tartozott, bár az állami szerepvállalás ellentmondott ennek a narratívának. Jovana Kolarić, a belgrádi Alapítvány a Humanitárius Jogokért munkatársa szerint a szerb kormány eljárása a bűncselekmények tagadásának és relativizálásának politikáját erősíti meg.
Ratko Mladićot a délszláv háborúk idején elkövetett bűncselekményekért ítélték el. 1992-ben lett a boszniai szerb erők parancsnoka. A hágai törvényszék bűnösnek találta a srebrenicai népirtásban, ahol 1995-ben, nemzetközi békefenntartó erők jelenléte ellenére, mintegy 8000 muszlim bosnyákot gyilkoltak le. Emellett elítélték a szarajevói ostrom során elkövetett atrocitások miatt is, ahol 11 500 ember vesztette életét.
Mladić ellen 1995-ben emeltek vádat, de több mint 16 évig bujkált, részben a szerb katonai és titkosszolgálati erők segítségével. 2011-es szerbiai elfogása után adták ki Hágának, ahol 2012-ben kezdődött a pere. Az elsőfokú ítéletet 2017-ben, a jogerős, életfogytiglani börtönbüntetést pedig 2022-ben hirdették ki.
A bíróság üldöztetésben, kiirtásban, gyilkosságban, deportálásban, erőszakos áttelepítésben, terrorizmusban, civilek elleni illegális támadásokban és túszejtésben is bűnösnek találta. A boszniai Szerb Köztársaság, amelynek területén Srebrenica fekszik, a daytoni békeszerződés eredményeként jött létre. Az entitás korábbi elnöke, Milorad Dodik továbbra is tagadja a srebrenicai mészárlás népirtás jellegét, ahogy Szerbia is, bár 2007-ben bocsánatot kért a bűncselekményekért.
A temetés körüli események rávilágítottak a délszláv régióban még mindig meglévő mély feszültségekre és a háborús bűnökkel való szembenézés nehézségeire. A szerb vezetés kettős kommunikációja – miszerint nem állami eseményről van szó, miközben magas rangú tisztviselők és katonák is részt vettek – tovább gerjesztette a felháborodást. Ez a magatartás sokak szerint a szerb nacionalizmus megnyilvánulása, amely akadályozza a megbékélést és a regionális stabilitást.
Az Európai Unió kezdeti, gyenge reakciója is kritikát kapott, különösen Horvátország részéről. Később Ursula von der Leyen és António Costa is „sokkolónak” nevezte a temetésről készült képeket, hangsúlyozva Mladić elítélt háborús bűnös státuszát és sajnálatukat fejezve ki a hivatalos szerb támogatás elemei miatt. Ez az uniós állásfoglalás jelzi, hogy az eseménynek szélesebb nemzetközi visszhangja is van.
A belgrádi futball ultracsoportok, a Crvena zvezda és a Partizan szurkolóinak közös Mladić-éltetése, valamint az új falfestmények is azt mutatják, hogy a háborús bűnösök kultusza továbbra is él bizonyos szerb körökben. Ez a jelenség tovább mélyíti a sebeket az áldozatok hozzátartozóiban és gátolja a múlt feldolgozását.
A temetésre adott boszniai válasz azonnali és határozott volt. Elmedin Konaković boszniai külügyminiszter bejelentette, hogy szinte minden dolgozót visszahívnak az ország szerbiai követségéről, és két szerb diplomatát kiutasítottak. A külügyminiszter kijelentette, hogy a diplomáciai kapcsolatokat a lehető legalacsonyabb szintre kívánja csökkenteni Szerbiával.
Bosznia-Hercegovina emellett visszalépett egy régiós jószomszédi viszonyról és együttműködésről szóló nyilatkozat aláírásától, amelyet október elejére terveztek Montenegróban. Konaković hangsúlyozta, hogy „ilyesmit nem írnak alá mindaddig, amíg a kilencvenes évek Szerbiáját látják megnyilvánulni”. Ezek a lépések súlyos diplomáciai következményekkel járnak, és további romlást hozhatnak a két ország közötti viszonyban.
A történtek rávilágítanak arra, hogy a délszláv háborúk öröksége továbbra is meghatározza a regionális politikát és a nemzetközi kapcsolatokat. A háborús bűnösök tisztelete és a bűncselekmények tagadása akadályozza a megbékélést, és hosszú távon destabilizálhatja a Nyugat-Balkán térségét, ami az EU számára is komoly kihívást jelent.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása