A New York Times egy rendkívüli és példátlan izraeli titkosszolgálati műveletről számolt be, amelynek helyszíne Budapest volt, és amelynek célja egy egész ország, Irán sorsának befolyásolása lehetett. A lap értesülései szerint az izraeli Moszad, a nemzetközi hírszerzés egyik legbefolyásosabb szereplője, megpróbálta beszervezni Mahmud Ahmadinezsád volt iráni elnököt. A művelet végső célja az volt, hogy Ahmadinezsád vegye át Irán vezetését, amennyiben sikerülne megdönteni a jelenlegi teokratikus rendszert, amely hosszú ideje irányítja az országot.
A bonyolult és titkos akció részletei szerint egy meg nem nevezett magyar vezető kulcsszerepet játszott a kezdeti fázisban. 2024-ben ez a vezető felkérte Deli Gergelyt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorát, hogy hívja meg az iráni politikust egy klímaváltozási konferenciára. A New York Times forrásai, köztük amerikai és iráni tisztviselők, azt állítják, hogy a magyar vezető tájékoztatta a rektort arról, hogy a konferencia csupán fedezetül szolgálna. Ennek a fedősztorinak a célja az volt, hogy Izrael titkosszolgálatai diszkréten felvehessék a kapcsolatot Ahmadinezsáddal. A tervek szerint két ilyen konferenciát is tartottak Budapesten, egyet 2024-ben, egy másikat pedig 2025-ben, biztosítva a lehetőséget a kapcsolatfelvételre és a tárgyalásokra.
A művelet súlyát és fontosságát jól mutatja, hogy Dávid Barnea, Izrael korábbi hírszerzési vezetője személyesen is Budapestre utazott. Az ő jelenléte aláhúzza az izraeli vezetés elkötelezettségét a terv iránt, amelynek középpontjában a volt iráni elnök beszervezése állt. A cél az volt, hogy meggyőzzék Ahmadinezsádot arról, hogy ő legyen Irán új vezetője, miután a jelenlegi teokratikus rezsimet, amely hosszú ideje Izrael egyik fő ellenfele a régióban, megbuktatják. Ez a lépés alapjaiban változtathatta volna meg a közel-keleti geopolitikai erőviszonyokat.
A New York Times cikke nem fogalmaz egyértelműen arról, hogy Mahmud Ahmadinezsád mennyire volt együttműködő vagy fogékony a Moszad javaslataira. A lap mindössze annyit jegyez meg, hogy a nagyszabású hírszerzési művelet végül kudarcot vallott. A kudarc oka az volt, hogy maga Ahmadinezsád fújta le az akciót, feltehetően miután mérlegelte a kockázatokat és a lehetséges következményeket, vagy elvesztette hitét a terv sikerében.
Az események egy további, drámai fordulattal folytatódtak februárban, amikor Amerika és Izrael közösen megtámadta Iránt. Ennek a támadásnak a részeként lebombázták azt a komplexumot, ahol a volt iráni elnök a teheráni rezsim megfigyelése alatt tartózkodott. A Moszad ügynökei sikeresen kiszabadították Ahmadinezsádot a romok közül, és egy biztonságos óvóhelyre vitték. Annak ellenére, hogy Ahmadinezsád kiszabadult, a tervezett rezsimváltást végül nem sikerült végrehajtani. A New York Times információi szerint a politikus ezt követően „elvesztette hitét” az izraeli hatalomátadási tervben, ami hozzájárulhatott az akció végső kudarcához.
Jelenleg Mahmud Ahmadinezsád állítólag a Forradalmi Gárda őrizetében van, ami azt jelzi, hogy a teheráni rezsim továbbra is szigorú ellenőrzés alatt tartja. Nemrégiben nyilvánosan is megjelent Ali Hámenei egykori ajatollah temetésén, ami megerősíti a híreket a hollétéről, és azt is, hogy még mindig az iráni politikai élet bizonyos köreiben mozog, bár korlátozottan.
A New York Times többször is hangsúlyozza Ahmadinezsád ellentmondásos és keményvonalas múltját, ami különösen érdekessé teszi a Moszad beszervezési kísérletét. A 2005 és 2013 között Irán elnöki posztját betöltő Ahmadinezsád az ország egyik valaha volt leginkább keményvonalas vezetőjének számított. Elnöksége alatt rendszeresen és nyíltan beszélt Izrael megsemmisítéséről, jelentősen felgyorsította Irán atomprogramját, ami komoly nemzetközi aggodalmakat váltott ki. Ezen felül tömeges kivégzéseket hajtott végre politikai ellenfeleivel szemben, és tagadta a holokausztot, ami világszerte felháborodást váltott ki. Ezek a tettek egyértelműen egy radikális és konfrontatív politikust rajzolnak elénk.
Az elmúlt években azonban Ahmadinezsád profilja némileg változott. Komoly összetűzései voltak Teherán teokratikus vezetőivel, ami arra utal, hogy belső hatalmi harcok dúltak az iráni vezetésen belül. Ezen konfliktusok közepette megpróbált mérsékelt politikusként új profilt építeni magának, ami talán lehetőséget teremtett az izraeli titkosszolgálatok számára, hogy megközelítsék. Ez a kettősség, a múltbeli radikalizmus és a jelenlegi mérsékeltnek tűnő törekvések, adja a történet egyik legérdekesebb dimenzióját, hiszen egy korábbi, Izrael-ellenes vezetőt próbáltak meg felhasználni egy rendszerváltáshoz, amely Izrael érdekeit szolgálta volna. A budapesti akció így nem csupán egy titkosszolgálati kudarc, hanem egy komplex geopolitikai játszma része, amely rávilágít a régióban zajló feszültségekre és a hatalmi ambíciókra.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása