Oroszország a közelmúltban, a Központ-2026 elnevezésű stratégiai hadgyakorlat keretében mutatta be a T–72B3M harckocsi alvázára épített Sturm robotharckocsit. A cseljabinszki régióban található csebarkuli lőtéren tartott bemutató során azonban a jármű működésében több technikai nehézség is jelentkezett. Az eseményről a Militarnyi szaklap is beszámolt, kiemelve a felmerült problémákat, amelyek kérdéseket vetnek fel az új haditechnikai eszköz megbízhatóságával kapcsolatban.
A demonstrációra október 2-án került sor, ahol az Uralvagonzavod által közzétett felvételeken személyzet nélküli harcjárművek voltak láthatók. Ezeket a robotharckocsikat hagyományos harckocsitoronnyal, valamint a BMPT típusú, tűztámogatásra szánt modullal is felszerelték. A Defence Blog orosz forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a Sturm a hadgyakorlat során többször is elvesztette a rádiókapcsolatot az irányítóállomással, ami alapvető működési zavart jelent egy távirányított rendszer esetében.
A jelentések szerint Vlagyimir Putyin elnök jelenlétében tartott bemutatón a technikai meghibásodásoktól tartva végül nem távirányítással üzemeltették a járművet. Ehelyett egy harckocsivezető foglalt helyet benne, hogy biztosítsa a demonstráció zavartalan lefolyását. Ennek ellenére a gép a bemutató közben elakadt egy sáros árokban, ami tovább rontotta a bemutató összképét és rávilágított a jármű terepjáró képességének korlátaira.
Andrej Taraszenko páncélos-hadtörténész szerint a Sturm koncepciója nem újkeletű fejlesztés, hanem régebbi technológiákon, konkrétan a távirányított aknamentesítő járművek alapjain nyugszik. A szakértő kritikusan nyilatkozott a rendszerről, hangsúlyozva, hogy működéséhez közvetlen rálátás szükséges a jármű és az irányítóállás között. Ez a korlátozás jelentősen csökkenti a harcjármű taktikai alkalmazhatóságát összetett, takarást nyújtó terepviszonyok között, ahol a vizuális kapcsolat megszakadhat.
Taraszenko véleménye szerint a koncepció csak akkor lenne valóban életképes és modern, ha műholdas kommunikációs rendszereket, például Starlinket vagy annak orosz megfelelőjét, a Rasszvetet alkalmaznák a vezérléshez. Az irányítóállást szintén T–72B3 alvázra építették, amely elméletileg egy szakasznyi harcjármű, azaz több egység irányítására is képes, de mindössze 3 kilométeres körzetben. Ez a hatótávolság szintén korlátozó tényező lehet a modern hadviselésben.
A Sturm robotkomplexum fejlesztése az orosz hadsereg modernizációs törekvéseinek részeként értelmezhető, amely a személyzet nélküli harcjárművek bevezetését célozza a jövőbeni konfliktusokban. A projekt eredetileg négy különböző változatot irányzott elő, eltérő fegyverzetekkel. Ezek között szerepelt egy 125 milliméteres, rövidített csövű harckocsiágyú (bár egy 152 milliméteres változat is szóba került), lángszórós blokkok, egy ikercsövű 30 milliméteres gépágyúmodul, valamint a TOSz–1A rendszerből ismert 220 milliméteres termobárikus rakéták. Ez a sokoldalúság elméletileg széles körű alkalmazhatóságot biztosítana.
A bemutatón tapasztalt technikai problémák azonban rávilágítanak a modern haditechnológia fejlesztésének kihívásaira, különösen az autonóm vagy távirányított rendszerek megbízhatóságának biztosítására. Az ilyen jellegű meghibásodások komoly aggályokat vetnek fel a jármű harctéri alkalmazhatóságával és hatékonyságával kapcsolatban. A sikeres működés hiánya befolyásolhatja a hadsereg jövőbeli képességeit, és kérdéseket vet fel a befektetett erőforrások megtérülésével kapcsolatban is.
A Központ-2026 hadgyakorlaton a Sturm mellett más modern orosz harcjárműveket is bemutattak, jelezve az ország folyamatos fejlesztési erőfeszítéseit. Ezek között szerepeltek a T–14 Armata és a T–90M Proriv harckocsik, amelyeket Aréna aktív drónelhárító rendszerrel szereltek fel. Emellett a Szpiridon elnevezésű harckocsitámogató járművet is megtekinthették a résztvevők, amely a harckocsik támogatására szolgálna a harctéren.
Az Aréna aktív védelmi rendszer működése is felvetett kérdéseket a bemutató során. A rendszer például későn érzékelt egy drónt, egy másik, kisebb eszközt pedig egyáltalán nem vett észre a gyakorlat során. Ezek az események azt sugallják, hogy az orosz haditechnológia fejlesztése során még jelentős kihívásokkal kell szembenézni a megbízhatóság és a hatékonyság terén, különösen a gyorsan fejlődő dróntechnológia elleni védelemben. A jövőbeli fejlesztéseknek ezekre a hiányosságokra kell fókuszálniuk a sikeres harctéri alkalmazás érdekében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása