Az Ukrajna elleni háború ötödik évében, szeptember 18-20. között esedékes orosz parlamenti választások a Kreml számára jelentős kihívást jelentenek, annak ellenére, hogy az állampárt győzelme előre borítékolható. A konfliktus nem a tervek szerint halad, és az állami propaganda egyre nehezebben tudja elfedni a valóságot, ami növeli a feszültséget a vezetés és a polgárok között.
Az orosz vezetés egyre gyakrabban szembesül a kérdéssel, hogy a választásokat követően sor kerül-e újabb mozgósításra, amit tagadásaik ellenére sem tudnak meggyőzően kizárni. Vlagyimir Putyin elnöki rendelete alapján ideiglenesen állami irányítás alá vonhatják azokat a cégeket, amelyek nem képesek hatékonyan védekezni az ukrán dróncsapások ellen.
Ez a lépés a kudarc beismerését és a felelősség áthárítását jelenti, hiszen az állam a civil vállalatoktól várja el azt a védelmet, amit saját védelmi erejének kellene biztosítania. Az ukrán drón- és rakétatámadások nagy tételben érik el az orosz hátországot, jelentős károkat okozva olajfinomítókban és logisztikai központokban, mint például a Wildberries raktáraiban.
Ezek a támadások rendszerszintű benzinhiányt és egyéb gazdasági problémákat idéznek elő, rávilágítva a háború valós hatásaira az átlagpolgárok életében. A katonai veszteségek és a közép-ázsiai munkavállalók elvándorlása miatti munkaerőhiány tovább súlyosbítja a helyzetet, ami a háború mindennapi következményeivel szembesíti az orosz társadalmat.
A Kreml kezdetben két-három napos katonai beavatkozással és Ukrajna gyors kapitulációjával számolt, ám a háború valósága merőben eltér ettől a propagandától. A hivatalos állítás, miszerint a konfliktus a tervek szerint halad, súlyos ellentétben áll az oroszok millióinak mindennapi tapasztalataival, akik a háború ötödik évében már a hátországban is érzékelik annak következményeit.
A sikeres ukrán dróncsapások okozta rendszerszintű benzinhiány, az égő olajfinomítók, valamint a katonai veszteségek és a közép-ázsiai munkavállalók elvándorlása miatti munkaerőhiány mind olyan tényezők, amelyek a háború okozta károkat és a gazdasági terheket jelzik. Ezek a valós problémák aláássák a hivatalos narratíva hitelességét, és nehezítik a Kreml számára a társadalmi kontroll fenntartását a választások előtt.
Az orosz vezetés egyre növekvő arroganciával fordul saját polgárai felé, nem csupán a külső ellenségként kezelt Ukrajnával vagy a "kollektív Nyugattal" szemben. Valentyina Matvienko, az orosz felsőház elnöke, elbagatellizálta egy vállalkozó halálát, aki a Wildberries raktár elleni támadásban elvesztette árukészletét, mondván, hogy "önző" volt, és szerződhetett volna a védelmi minisztériummal.
Margarita Szimonjan, a putyini propaganda egyik vezető alakja, hasonlóan cinikusan reagált a benzinhiányra, a szovjet idők nehézségeivel vonva párhuzamot, ezzel próbálva relativizálni a jelenlegi problémákat. Ezek a nyilatkozatok messze állnak a háború eleji győzedelmes hangvételtől, és a valóság elferdítésére tett egyre kétségbeesettebb kísérleteket mutatják.
A választási előkészületek során is megmutatkoztak a nehézségek: a háborúellenes liberális Jabloko pártot először engedték indulni, majd az FSZB nyomására lehúzták a szavazólapról. Ez a lépés azt jelzi, hogy a Kreml tartott attól, hogy a párt a várt 1-2 százalékos eredmény helyett sokkal jobban szerepelhet, és ezzel alááshatja az állampárt győzelmi narratíváját.
Vlagyimir Putyin maga is elismerte az Egységes Oroszország párt alacsony népszerűségét egy hétvégi ülésen, hangsúlyozva, hogy a párt nem ad üres ígéreteket. Az orosz állami VCIOM felmérése szerint az Egységes Oroszország támogatottsága 33,5%, míg a kommunista KPRF 9,7%, az Új Emberek 9,5%, az LDPR 8%, és az Igazságos Oroszország 6%-on áll, ami arra utal, hogy a társadalom jelentős része más, a választásokon indulni sem engedett politikai erők mögött állhat.
Dmitrij Medvegyev, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács elnökhelyettese, a pártülésen radikális kijelentéseket tett az országból elmenekültekkel kapcsolatban. Szerinte soha nem szabadna hazaengedni azokat, akik elhagyták az országot, még bűnbánat esetén sem, mert "országuk halálát kívánják", miközben az harcol, és katonák, valamint békés civilek halnak meg.
Ez a retorika, amely az országot elhagyó milliókat a társadalomtól való elvágással fenyegeti, rávilágít a háború nem tervezett alakulására és a vezetés frusztrációjára. Korábban Ella Pamfilova, a Központi Választási Bizottság vezetője is felvetette a külföldön élők szavazati jogának megvonását, mondván: "Elárultad az országot – tűnés!"
Ezek a megnyilvánulások táplálják azokat a spekulációkat, miszerint az orosz állam idővel akár kiutazási vízumot is bevezethet, hasonlóan a Szovjetunió évtizedeihez vagy a mai Észak-Koreához. Bár az orosz külügyminisztérium "badarságnak" nevezte a pletykákat, a társadalommal szembeni egyre radikálisabb megfogalmazások fényében ez a lépés nem lenne meglepő, hiszen bizonyos korlátozások egyes csoportokra már most is életben vannak.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása