Műholdfelvételek és ukrán haditengerészeti jelentések szerint két orosz hadihajó, egy Bujan-M osztályú korvett és az Admiral Essen fregatt, harcképtelenné vált a novorosszijszki támaszponton. Az incidens szeptember 9-én történt, egy kombinált rakéta- és dróntámadás részeként, amely a kikötői és katonai infrastruktúrát célozta, jelentős károkat okozva az orosz Fekete-tengeri Flotta egyik kulcsfontosságú bázisán.
Az Exilenova+ nevű nyílt forrású hírszerzési (OSINT) projekt által közzétett felvételek alapján az Admiral Essenen valószínűleg egy Neptun hajóelhárító rakéta becsapódásának nyomai láthatók, ami komoly szerkezeti károkra utal. Az Ukrán Fegyveres Erők haditengerészete szeptember 9-én számolt be a fregatt eltalálásáról, megerősítve a támadás sikerét. A Bujan-M osztályú korvett sérülését okozó fegyver típusa ugyanakkor egyelőre nem ismert, de a károk mértéke szintén jelentős.
Mindkét érintett hadihajó nyolc rakéta indítására alkalmas 3Sz14 típusú indítóberendezéssel rendelkezik, amelyekből Kalibr és Onyiksz cirkálórakéták egyaránt kilőhetők. Ezek a rakéták nagy pontosságú, nagy hatótávolságú fegyverek, amelyek képesek szárazföldi célpontok elleni támadásokra is, így a hajók harcképtelenné válása jelentős csapást mér az orosz flotta csapásmérő képességére.
A novorosszijszki kikötő elleni legutóbbi jelentős csapásról az Ukrán Fegyveres Erők Vezérkara augusztus 12-én adott hírt. Akkor négy orosz hadihajó, az Admiral Esszen és az Admiral Makarov fregattok, egy Bujan-M osztályú hajó, valamint a Vaszilij Bikov járőrhajó szenvedett különböző mértékű sérüléseket, jelezve a bázis folyamatos fenyegetettségét.
Az augusztusi támadás során az ukrán erők csapásmérő drónokat, sugárhajtású Paljanicja drónokat, Neptun rakétákat és pilóta nélküli tengeri járműveket vetettek be, demonstrálva a kombinált csapások hatékonyságát. Ez az incidens is rávilágított a kikötő sebezhetőségére és a modern tengeri hadviselés változó jellegére, ahol a hagyományos hadihajók is ki vannak téve az aszimmetrikus fenyegetéseknek.
A Bujan-M osztályú hajók korábban is több alkalommal szenvedtek már sérüléseket, ami rávilágít ezen egységek sebezhetőségére. 2022 júniusában egy ilyen egységet, feltehetően a Velikij Usztyugot, a Volgán vontatták, jelezve a korábbi károkat és a javítási igényt. 2024 áprilisában a Szerpuhovot tették harcképtelenné Baltyijszkban, míg a forrás szerint 2025-ben az ukrán katonai hírszerzés (HUR) különleges műveleti egységei az Azovi-tengeren rongáltak meg egy további Bujan-M-et, ami a folyamatos fenyegetettséget mutatja.
Novorosszijszk a Fekete-tengeri Flotta fő bázisává vált, miután az orosz erők az ukrán csapások miatt kénytelenek voltak hajóik jelentős részét kitelepíteni a Krím félszigetről, különösen Szevasztopolból. Ez a kikötő kulcsfontosságú logisztikai és hadműveleti központ az orosz haditengerészet számára a térségben, így az ellene irányuló támadások stratégiai jelentőséggel bírnak.
A Kalibr és Onyiksz cirkálórakéták hordozására képes hajók harcképtelenné válása jelentősen befolyásolhatja az orosz erők rakétakapacitását, különösen a nagy hatótávolságú precíziós csapások tekintetében. Ezek a rakéták szárazföldi célpontok elleni támadásokra is alkalmasak, így elvesztésük csökkenti az orosz flotta csapásmérő erejét és stratégiai rugalmasságát.
Az ismétlődő támadások rávilágítanak az ukrán tengeri drónok és rakéták hatékonyságára, amelyek képesek mélyen az orosz ellenőrzés alatt álló területeken is károkat okozni. Ez a taktika folyamatos nyomás alatt tartja az orosz haditengerészetet, és arra kényszeríti őket, hogy átgondolják védelmi stratégiáikat, valamint erőforrásokat csoportosítsanak át a bázisok védelmére.
A novorosszijszki bázis elleni újabb sikeres támadás tovább növelheti a Fekete-tengeri Flotta sebezhetőségét, és potenciálisan arra kényszerítheti az orosz vezetést, hogy további intézkedéseket tegyen a flotta védelmére. Az orosz haditengerészetnek folyamatosan meg kell küzdenie a tengeri drónok és rakéták jelentette fenyegetéssel, ami korlátozza mozgásterüket és műveleti képességeiket a Fekete-tengeren.
Az ukrán erők demonstrálták, hogy képesek ismételten és hatékonyan célba venni az orosz hadihajókat és kikötői infrastruktúrát, még a Krím félszigeten kívül eső, viszonylag biztonságosnak tartott bázisokon is. Ez a tendencia valószínűleg folytatódik, és további kihívások elé állítja az orosz haditengerészetet, miközben igyekszik fenntartani a tengeri dominanciát a térségben.
A sérült hajók javítása időigényes és költséges folyamat lehet, ami hosszú távon is befolyásolja az orosz flotta erejét és készenlétét. Az ilyen típusú veszteségek hozzájárulnak a Fekete-tengeri Flotta fokozatos eróziójához, és stratégiai előnyhöz juttathatják az ukrán erőket a tengeri hadviselésben, miközben az orosz haderőnek egyre nagyobb erőforrásokat kell fordítania a meglévő egységek fenntartására és védelmére.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása