Németországban a migrációs válság nem csupán társadalmi és politikai kihívás, hanem jelentős gazdasági tényezővé is alakult. Björn Harms elemzése rávilágít arra, hogy a bevándorlás köré épülő rendszerek, különösen a jogi szféra, rendkívül jövedelmező üzletággá váltak. Ez a helyzet a szociális szektor számára is létfontosságú, olyannyira, hogy a migráció elapadása egzisztenciális fenyegetést jelentene.
A menekültügyi jogra szakosodott ügyvédi irodák hálózata kulcsszerepet játszik ebben a gazdasági folyamatban. A német jogrendszer sajátosságai lehetővé teszik, hogy szinte minden elutasított bevándorló fellebbezzen a döntés ellen. Az eljárások költségeit, rászorultság alapján, az állam, vagyis a német adófizetők fedezik.
Ez a mechanizmus egy folyamatos jogi gépezetet hozott létre, ahol az elutasított határozatok megtámadása, a kitoloncolások bírósági úton történő elhalasztása és a humanitárius tartózkodási engedélyek meghosszabbítása biztos bevételi forrást jelent az ügyvédek számára. A rendszer célja nem feltétlenül az ügy megnyerése, hanem az eljárás minél hosszabb ideig történő elnyújtása, mivel az ügyvédi óradíjakat és a perköltségeket az állam folyamatosan utalja.
Björn Harms szerint Németország egy veszélyes helyzetbe került, ahol a menekültügyből élő gazdasági és civil szereplők jelentős politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak. Ez a nyomásgyakorlás szinte lehetetlenné teszi a határok hatékony lezárását vagy a kitoloncolások felgyorsítását. A szerző a jelenséget „menekültkomplexumnak” nevezi, amely mára túl naggyá vált ahhoz, hogy összeomoljon.
Túl sok pénz, túl sok munkahely és túl sok politikai presztízs kötődik ehhez a rendszerhez. Ez megakadályozza, hogy a német állam racionális fordulatot hajtson végre migrációs politikájában. A szociális szektor és a jogi szféra összefonódása olyan érdekcsoportot alkot, amelynek fennmaradása a jelenlegi migrációs folyamatok fenntartásához kötődik.
Harms hangsúlyozza, hogy a migráció költségeinek megvitatása nem az emberi méltóság megtagadását jelenti. Sokkal inkább arról van szó, hogy azonosítani kell azokat, akik profitálnak a menedékkérők bevándorlásából. Fel kell tenni a kérdést, hogy a jelenlegi tömeges bevándorlás milyen hasznot hoz Németországnak.
Az adófizetőknek joguk van tudni, hogyan költik el a pénzüket. Ez az elv ugyanúgy vonatkozik a védelmi kiadásokra és az oktatáspolitikára, mint a migrációs politikára. Amikor egy politikai terület évente több tízmilliárd eurót köt le, annak megvitatása nem rémhíresztelés, hanem minden előremutató politika alapja.
A szerző rámutat, hogy a migrációs politika területe mára teljesen kikerült a piacgazdaság erőinek hatóköréből. Ez a helyzet további kérdéseket vet fel a rendszer fenntarthatóságával és átláthatóságával kapcsolatban. A kialakult struktúra hosszú távon befolyásolja Németország gazdasági és társadalmi stabilitását.
A migrációval kapcsolatos kiadások és azok kedvezményezettjeinek nyílt megvitatása elengedhetetlen a felelős kormányzás szempontjából. A jelenlegi rendszer, amelyben a jogi eljárások elhúzódása milliárdos bevételeket generál, komoly kihívás elé állítja a német államot és az adófizetőket egyaránt.
Forrás: magyarnemzet.hu