A NASA jelentős lépéseket tett a világ leggyorsabb repülőgépének, az SR-71A Blackbirdnek az esetleges újrareptetése felé. Az ügynökség nemrégiben egy hangárba szállíttatta az Armstrong Repülési Kutatóközpont szabadtéri kiállításán lévő utolsó üzemképes példányt. Ezzel párhuzamosan aktívan keresi az egykori Blackbird programban dolgozó mérnököket és szakértőket, hogy előkészítsék a gép évtizedek utáni visszatérését az égbe.
A 844-es oldalszámú SR-71A, amely a teljes Blackbird flotta utolsó repülését hajtotta végre 1999. október 9-én, az Edwards légibázison állt szabadtéri kiállítási tárgyként. Műholdfelvételek és helyszíni megfigyelések alapján a gép legkésőbb 2026. május 17-re eltűnt korábbi helyéről, miután a NASA egy hangárba szállíttatta átvizsgálásra. Ez a fizikai mozgolódás megelőzte Jared Isaacman NASA-főigazgató szeptemberi bejelentését, amelyben az ügynökség kísérleti repülőgép-flottájának újjáépítését vázolta fel.
A nyár folyamán a NASA több, a típuson korábban dolgozó mérnökkel is felvette a kapcsolatot. David Ash, a NASA különleges projektekért felelős igazgatója augusztusban kereste meg Mike Relját, a Blackbird egykori tesztmérnökét, kifejezetten a 844-es újrareptetésében való közreműködés céljából. Tim Conners korábbi tesztmérnököt és a típus számos más szakértőjét is megkeresték, sokuknak állásajánlatot is tettek, jelezve a projekt komolyságát és a szakértelem iránti igényt.
Az SR-71A Blackbird programot a NASA 2002-ben állította le végleg, miután az utolsó tervezett felszállást egy üzemanyag-szivárgás miatt törölték. A 844-es, melynek gyári száma 61-7980, azóta az Edwards légibázison, szabadtéri kiállítási tárgyként várta sorsát. A gép 1999. október 9-én hajtotta végre az utolsó repülését, ezzel lezárva egy korszakot a repüléstörténetben.
A Blackbird stratégiai felderítő repülőgépként szolgált, és kiemelkedő képességeivel vált ismertté. A program leállítása után a megmaradt SR-71-eseket tartalékba helyezték, majd végül kivonták a forgalomból. A mostani lépés azt jelzi, hogy a NASA újból lát potenciált ebben az ikonikus típusban, és kész befektetni az újbóli üzembe helyezésébe.
A csaknem 27 éve földön álló, 59 éves gép újrareptetése rendkívül komoly műszaki kihívásokat jelent. Az SR-71A-t Mach 3 feletti tartós repülésre tervezték, ami különleges anyagokat és technológiákat igényelt. A titánsárkány, a két Pratt & Whitney J58-as hajtómű és a speciális JP-7-es üzemanyag-rendszer állapotfelmérése alapvető feltétel ahhoz, hogy akár egy hajtóműindítás is szóba jöhessen.
A gép komplex rendszerei, mint például a speciális üzemanyag és a magas hőmérsékleten működő hajtóművek, alapos ellenőrzést és esetleges felújítást igényelnek. Azonban a 844-es helyzeti előnye, hogy soha nem bontották szét, és nem szállították múzeumba, így teljes, érintetlen sárkányszerkezettel maradt azon a helyszínen, ahol utoljára üzemelt. Ez jelentősen megkönnyítheti a felújítási és tesztelési folyamatokat, mivel nem kell a gép összeszerelésével és hiányzó alkatrészeinek pótlásával foglalkozni.
Ha a NASA a műszaki vizsgálatok alapján megvalósíthatónak ítéli az újrareptetést, a 844-es a nagy sebességű légköri kutatások egyedülálló platformjává válhat. Az SR-71A kutatórepülőgépként Mach 3-as sebesség mellett egy óránál hosszabb repülési időre volt képes. Ezen felül 25 900 méter feletti magasságra és légi utántöltés nélkül 3219 kilométeres hatótávolságra is eljutott.
A gép normál felszállótömege meghaladta az 52 tonnát, amiből közel 30 tonnát az üzemanyag tett ki, ami jól mutatja a típus rendkívüli teljesítményét és üzemanyag-igényét. Az SR-71A visszatérése új lehetőségeket nyithat a légköri jelenségek, a hiperszonikus repülés és az extrém magasságok kutatásában, olyan adatokat szolgáltatva, amelyeket más jelenlegi platformok nem képesek gyűjteni.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása