Izlandon szombaton kulcsfontosságú népszavazást tartanak arról, hogy újraindítsák-e az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokat, melyek közel egy évtizede szakadtak meg. A szavazás nem a teljes uniós tagságról szól, hanem arról, hogy a szigetország egyáltalán folytassa-e a közeledést az EU felé. A kérdés mélyen megosztja a 400 ezer fős nemzetet, a közvélemény-kutatások rendkívül szoros eredményt jeleznek előre.
A Maskína intézet friss, augusztus végi felmérése szerint a támogatók 51,3 százalékkal vezetnek a 48,7 százalékra mért ellenzők előtt, de egy korábbi felméréshez képest csökkent az igenek aránya. Ha a szavazók az újrakezdés mellett döntenek, a tárgyalások akár 2026 végén megkezdődhetnek, és a korábbi előrehaladás miatt viszonylag gyorsan, 18-24 hónap alatt lezárulhatnak. A 35 tárgyalási fejezetből 11 már lezárult, amikor a folyamat 2015-ben megszakadt.
A 2024-es előrehozott választásokon győztes, Kristrún Frostadóttir vezette balközép kormánykoalíció ígéretet tett a népszavazásra, melyet eredetileg 2027-re terveztek. A geopolitikai folyamatok, mint az ukrajnai háború és az elszálló megélhetési költségek, azonban felgyorsították az eseményeket. Donald Trump korábbi amerikai elnök Grönlanddal kapcsolatos kijelentései, valamint az amerikai nagykövet viccelődése Izland 52. államként való említéséről tovább erősítette az Európa felé fordulás igényét.
Izland, bár a NATO tagja, hosszú ideig ódzkodott az Európai Unióhoz való csatlakozástól és elődszervezeteitől. A 2008-as pénzügyi válság azonban térdre kényszerítette az izlandi bankrendszert, és az EU-tagság hirtelen népszerűvé vált egyfajta mentőmellényként. Ekkor kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, ám egy euroszkeptikus kormány 2013-ban befagyasztotta, majd 2015-ben teljesen leállította azokat.
Az akkori érvek között szerepelt, hogy Izland már tagja az európai közös piacnak, a schengeni övezetnek és az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA), hasonlóan Norvégiához vagy Svájchoz. Azonban az uniós tagság hiánya miatt nincs befolyása a közös jogalkotásra, ami hátrányt jelenthet a rá is vonatkozó szabályok kialakításában. Izland a sok kis egyezménynek köszönhetően az uniós joganyag közel háromnegyedét már beépítette saját jogrendjébe, ami jelentősen felgyorsíthatná a csatlakozási folyamatot.
Uniós tagság esetén a 400 ezer fős Izland képviselőket küldhetne az Európai Parlamentbe, helyet kaphatna a Tanácsokban, fél évig betölthetné az Európai Tanács soros elnöki posztját. Emellett beléphetne a vámunióba, és akár bevezethetné az eurót is.
A csatlakozás kérdése mélyen érinti Izland szuverenitásának értelmezését, ami az 1944-es dán függetlenedés óta az izlandi politika központi eleme. A támogatók szerint az EU-tagság kiterjesztené a szuverenitást, míg az ellenzők szerint éppen ellenkezőleg, fenyegetné azt. A helyi lakosok körében megfigyelhető az Oroszországtól való félelem, és az Egyesült Államokat sem tartják már megbízható szövetségesnek, különösen a sarkvidék növekvő stratégiai jelentősége miatt.
A gazdasági tényezők is jelentős szerepet játszanak, mint az 5,6 százalékos infláció és az ingadozó izlandi korona. Sokan stabilabb eurót és fokozott nemzetközi együttműködést remélnek az uniós tagságtól. A városi és vidéki lakosság között is megfigyelhető egyfajta megosztottság: Reykjavík és agglomerációja inkább igenpárti, míg vidéken, különösen a halászok és gazdák körében, a nemek dominálnak.
A halászat az izlandi gazdaság gerince, tavaly az export kétötödét tette ki. Az ellenzők attól tartanak, hogy az EU közös halászati politikája idegen hajókat engedne a halban gazdag izlandi vizekre, veszélyeztetve a helyi szuverenitást és megélhetést. A kormány célja egy halászati kivétel, egy úgynevezett "opt-out" kiharcolása, hasonlóan a finn és svéd mezőgazdasági kivételekhez. Azonban az Izlandi Gazdaszövetség vezetője szerint egyetlen tagállamnak sincs garantált állandó kivételezés, és aggódik, hogy az EU a 450 millió fogyasztó érdekét nézné a 400 ezer izlandi helyett.
Amennyiben a népszavazás az uniós tárgyalások újrakezdését támogatja, Izland előtt egy összetett és kihívásokkal teli tárgyalási folyamat áll. A halászati szektor különleges státusának biztosítása kulcsfontosságú lesz a sikeres csatlakozáshoz, és valószínűleg a legvitatottabb pontot jelenti majd. A döntés hosszú távon meghatározza Izland gazdasági irányát, geopolitikai pozícióját és nemzetközi kapcsolatait.
A mostani szavazás tehát nem csupán egy adminisztratív lépés, hanem egy nemzet önazonosságával, szuverenitásával és jövőjével kapcsolatos mély dilemmáinak megnyilvánulása. Az izlandiak választása arról szól, hogy egyedülálló szigetországként, vagy az európai integráció részeként képzelik el magukat a változó globális környezetben.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása