A 2001. szeptember 11-i terrortámadások sokkolták az Egyesült Államokat, ám alig néhány héttel később egy újabb, biológiai fenyegetés tartotta rettegésben az országot. Lépfenespórákkal fertőzött levelek jelentek meg, amelyek öt ember halálát okozták és további tizenhét személy megbetegedéséhez vezettek. A hatóságok, élükön az FBI-jal, azonnal nyomozásba kezdtek, kezdetben iszlamista terrorista indítékokra gyanakodva, de a vizsgálat során egyre inkább egy belső elkövető körvonalazódott.
Az első ismert áldozat Robert Stevens, a Sun lapkiadó fotósa volt, aki 2001 szeptemberében fertőzött borítékot kapott. Két héttel később kórházba került, majd egy napra rá elhunyt, ezzel ő lett az első lépfene okozta haláleset az Egyesült Államokban huszonöt év után. Nem sokkal később az American Media egy másik alkalmazottját, Ernesto Blancót is lépfenével diagnosztizálták, aki szerencsére túlélte a súlyos betegséget.
A két eset közötti kapcsolat egyértelművé tette, hogy a fertőzés forrása egy postai úton küldött levél lehetett. Bár a levelet sosem találták meg, Stevens asztalán és postaládájában megtalálták a spórák nyomait. Az esetek száma rohamosan nőtt: az NBC és CBS alkalmazottai között is találtak fertőzötteket, majd Washington D.C.-ben egy szenátor irodájában is felfedeztek lépfenés levelet.
Október 5. és november 22. között összesen öt ember vesztette életét és tizenhét betegedett meg a lépfene következtében. Az áldozatok között postai dolgozók is voltak, de a célpontok elsősorban szenátorok, újságírók és főszerkesztők voltak. A hatóságok a fertőző porral teli leveleket is megtalálták, amelyekben nyomtatott betűkkel írt üzenetek is voltak, mint például: „Halál Amerikára, halál Izraelre, Allah hatalmas”.
A lépfene egy baktérium okozta betegség, amely rendkívül ellenálló spóraalakot képes felvenni, így évtizedekig fertőzőképes maradhat. A spórák háromféleképpen juthatnak a szervezetbe: lenyelés, belégzés vagy bőrrel való érintkezés útján. A belégzéses fertőzés a legveszélyesebb formája, kezdetben influenzaszerű tünetekkel jelentkezik.
A 20. században a lépfene szinte teljesen eltűnt, és általában állatról emberre terjed, emberről emberre nem. Ezért is volt különösen meglepő Stevens és Blanco megbetegedése, akiknek munkájuk során nem volt közük állatokhoz. A támadások időzítése, alig hetekkel a 9/11 után, azonnal felvetette a terrorizmus és a biológiai hadviselés gyanúját. George Bush elnök is az al-Kaidához köthető terrorcselekményről beszélt, bár erre közvetlen bizonyíték nem volt.
A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a levelekben talált spórák laboratóriumban kitenyésztett baktériumtörzshöz tartoztak. Két különböző adagot azonosítottak: egy durvább, barnás port az első sorozatban, és egy finomabb, fehérebb port a másodikban. Az utóbbi, finomabb porral töltött borítékok hatékonyabban terjesztették a spórákat a levegőbe kibontáskor, növelve a fertőzésveszélyt.
Az FBI kezdeti feltételezései ellenére, miszerint iszlamista terroristák állhatnak a támadások mögött, a nyomozók egy egészen más profilt állítottak fel az elkövetőről. Egy magányos, amerikai szakembert kerestek, valószínűleg férfit, akinek hozzáférése volt laboratóriumi lépfene-kórokozóhoz. Az FBI 1,25 millió dolláros jutalmat is felajánlott az elkövető felderítéséért.
A védelmi minisztérium biovédelmi szakembereinek körében kezdtek vizsgálódni, és a marylandi laboratórium szakértői segítettek azonosítani a lehetséges gyanúsítottat. Steven Hatfill, egy patológus és biológiai hadviselési szakértő került a látókörükbe. Hatfill korábban a hadseregben szolgált, és egy regényt is írt, amelyben palesztin terroristák bubópestissel támadják meg az Egyesült Államokat. Ezenkívül antibiotikumot szedett 2001 őszén, és a levelek feladásának idején többször is New Jersey közelében járt.
Bár Hatfill tökéletesen illett az FBI profiljába, az ellene felhozott bizonyítékok nem voltak elég erősek. Hatfill együttműködő volt a hatóságokkal, és önként vállalta otthonának átkutatását is. 2002 nyarán az FBI házkutatást tartott nála, és bár igyekeztek titokban tartani, a neve kiszivárgott a médiába, a főügyész pedig „a nyomozás fókuszában álló személyként” hivatkozott rá.
A nyomozás során az FBI végül Bruce Ivinsre, egy másik biológusra terelte a figyelmét. Ivins, aki szintén a védelmi minisztérium laboratóriumában dolgozott, a gyanú szerint az elkövető volt. Mielőtt azonban letartóztathatták volna, Ivins öngyilkosságot követett el. Környezete nem hitte el, hogy képes lett volna ilyen támadásokra, de az FBI később nyilvánosságra hozta az ellene gyűjtött bizonyítékokat, amelyek terhelőnek tűntek.
Bár Ivins halálával az FBI lezártnak tekintette az ügyet, és őt nevezte meg a támadások felelőseként, a tény, hogy soha nem került bíróság elé, sokak számára hagyta nyitva a kérdést az igazi tettes kilétét illetően. A lépfenetámadások így a 9/11 utáni Amerika egyik legmegrázóbb és legvitatottabb eseményeként maradtak meg az emlékezetben, egy olyan bűncselekményként, amelynek elkövetőjét hivatalosan soha nem ítélték el.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása