Európa-szerte egyre súlyosabbá válik a lakhatási válság, amely magas bérleti díjakkal, lakáshiánnyal és egyre nagyobb társadalmi elégedetlenséggel jár. A helyzet sürgető kérdéseket vet fel a lakhatás természetével kapcsolatban: vajon alapvető emberi jogról van szó, vagy pusztán egy piaci termékről, amelyen profitot lehet termelni? A kontinens városai kétségbeesetten keresik a megoldásokat erre az egyre mélyülő problémára.
A lakáspiacon tapasztalható feszültségeket jól mutatják a statisztikák. 2025-ben az Európai Unióban 2,25 millió új otthonra lett volna szükség, ám mindössze 1,3 millió épült meg, ami jelentős hiányt eredményezett. Ez a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiány, ahogy a piac működik, az ingatlanárak és a bérleti díjak drasztikus emelkedéséhez vezetett, amelyek gyorsabban nőnek, mint a bérek. Ennek következtében tízből majdnem egy európai a jövedelmének több mint 40 százalékát költi lakhatásra.
A válság egyik fő oka, hogy a lakhatás egyre inkább befektetési eszközzé vált. A pénzügyi szektor, beleértve az ingatlanbefektető cégeket, biztosítótársaságokat, fedezeti alapokat és nyugdíjalapokat, ma már Európa lakáspiacának jelentős részét ellenőrzi. Ez azt jelenti, hogy a hatalom áthelyeződött azokhoz, akik profitot termelnek a lakhatásból, nem pedig azokhoz, akik ténylegesen benne élnek.
Spanyolországban a lakhatási helyzet miatti elégedetlenség tömeges tiltakozásokhoz vezetett. Madridban és az ország más részein tízezrek vonultak az utcákra, követelve a bérlők nagyobb védelmét. A „Mindannyian Mari Carmen vagyunk” szlogen vált a tüntetések jelmondatává, utalva egy 87 éves madridi asszonyra, Mari Carmen Abbascalra, akit kilakoltattak otthonából, miután bérleti díja 275 százalékkal emelkedett. A spanyol miniszterelnök is politikai jövőjét teszi fel a lakhatási válság kezelésére.
Berlinben a baloldali Die Linke párt radikális javaslattal állt elő: a lakhatást ki kell vonni a magánkézből és vissza kell adni a köztulajdonba. A javaslat célja Berlin költségvetésének egyensúlyba hozása is. Ez a lépés azonban jelentős kompenzációt igényelne az ingatlanvállalatok felé, amelynek költsége a becslések szerint 8 és 36 milliárd euró között mozogna. A terv nagy vitát váltott ki; a kritikusok szerint a város egyszerűen nem engedheti meg magának ezt a kiadást, és hatékonyabb lenne az összeget új lakások építésére fordítani. Németország kancellárja, Friedrich Mertz még a kisajátítás jogi betiltását is szorgalmazza, miközben a bankok arra figyelmeztetnek, hogy a vállalati tőke menekül a városból, és az ingatlanbefektetők is felháborodottak.
A lakhatási válság kezelésével kapcsolatos alapvető vita a „jog vagy áru” kérdése körül forog. A bérlők és a lakhatási aktivisták alapvető üzenete, hogy a lakhatás nem lehet profitorientált vállalkozás. Ezzel szemben az ingatlanvállalatok gyakran azt állítják, hogy a fő probléma a lakáshiány.
Az ARTE európai platform egy műsorában foglalkozik a témával, amely tíz nyelven érhető el a BEAM európai média partnerség keretében. A kezdeményezést az ARTE koordinálja, és olyan partnerek vesznek részt benne, mint a Balkan Insight (BIRN), a Sinopsis (BIRN Románia), az El País (ES), a Gazeta Wyborcza (PL), az Internazionale (IT), az Ir, (LV), a Kathimerini (GR), a Le Soir (BE) és a Telex (HU). A partnerség uniós finanszírozást kap a DG CNECT európai média központokra vonatkozó felhívása keretében, az EU multimédiás akcióinak részeként.
A lakhatási válság tehát továbbra is égető probléma marad Európa-szerte, amelyre sürgősen megoldásokat kell találni. A politikai döntéshozóknak és a társadalomnak egyaránt szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy milyen alapokon nyugszik a jövőbeni lakhatási rendszer, és hogyan biztosítható mindenki számára a megfizethető és méltó otthon.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása