Kanada jelentős lépést tett az Északi-sarkvidéken fennálló területi igényeinek alátámasztására, amikor legnagyobb és legerősebb jégtörője, a „Louis S. St-Laurent” augusztus 16-án sikeresen elérte a Föld legészakibb pontját. Ez az út nem csupán tudományos célokat szolgált, hanem egy szélesebb körű stratégiai törekvés része, amelynek célja, hogy Kanada igényt formáljon egy hatalmas, megközelítőleg kétmillió négyzetkilométeres tengerfenéki területre. Ez a kiterjedés Németország területének mintegy ötszöröse.
A 119 méter hosszú jégtörő évek óta gyűjt alapvető fontosságú adatokat a sarkvidéki tengerfenékről. Ezen adatok elemzése kulcsfontosságú a kanadai kontinentális talapzat külső határainak pontos meghatározásához. Az ENSZ tengerjogi egyezménye (UNCLOS) értelmében az államok alapvetően 200 tengeri mérföldig, azaz körülbelül 370 kilométerig rendelkeznek kizárólagos gazdasági jogokkal partjaiktól számítva. Azonban, ha egy ország bizonyítani tudja, hogy kontinentális talapzata geológiailag ezen a határon túl is folytatódik, akkor további tengerfenéki területekre tarthat igényt. Kanada jelenleg éppen ezt a geológiai kiterjedést igyekszik tudományos bizonyítékokkal alátámasztani az Északi-sarkvidéken.
A területi igények kérdése különösen kiemelt fontosságú, mivel Kanada nem az egyetlen szereplő ebben a versenyben. Oroszország és Dánia is – utóbbi Grönlandon keresztül – hasonlóan igényt tart a Jeges-tenger bizonyos tengerfenéki részeire. Mindhárom ország a Lomonoszov-hátra, egy hatalmas, víz alatti hegyláncra hivatkozik, amely a Jeges-tenger alatt húzódik. A felek tudományos adatokkal igyekeznek igazolni, hogy ez a geológiai képződmény az ő kontinentális talapzatukhoz kapcsolódik. Ezért a kanadai expedíció egyszerre bír jelentős tudományos és geopolitikai súllyal.
David McGuinty kanadai védelmi miniszter az Északi-sark elérését mérföldkőnek nevezte, amely szerinte hozzájárul Kanada északi jelenlétének, szuverenitásának és biztonságának megerősítéséhez. Ez a nyilatkozat is aláhúzza a küldetés stratégiai jelentőségét az ország számára.
A tényleges határok meghatározása azonban nem várhatóan gyors folyamat. Az ENSZ szakértői alaposan megvizsgálják az országok által benyújtott tudományos érveket és adatokat. A végleges határok rendezése az érintett államok közötti tárgyalások útján történik majd, ami akár hosszú éveket is igénybe vehet. Ez a komplex és időigényes eljárás tükrözi a sarkvidéki területek iránti nemzetközi érdeklődés mértékét és a lehetséges gazdasági és stratégiai előnyök súlyát.
Bár az Északi-sarkvidék központi része nem feltétlenül a legfontosabb feltételezett olaj- és gáztartalékok miatt kiemelten érdekes, a térség stratégiai jelentősége folyamatosan növekszik. A hajózási útvonalak, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés és a geopolitikai befolyás mind hozzájárulnak a régió értékéhez. A „Louis S. St-Laurent” jégtörő, annak ellenére, hogy már 1969 óta szolgálatban van, továbbra is kulcsfontosságú eszköz Kanada számára ebben a folyamatban. Az expedíció tehát kettős célt szolgál: egyrészt a tudományos kutatást, másrészt Ottawa azon törekvését, hogy minél erősebben érvényesítse érdekeit a gyorsan változó és geopolitikailag egyre fontosabb Északi-sarkvidéken.
Forrás: Magyar Hírlap
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása