Olaszország északi részén, Arcugnano közelében egy férfi, Franco Malosso – Franco von Rosenfranz álnéven – két éven keresztül sikeresen hirdetett ókori romként egy általa épített, hamis amfiteátrumot. A cementből és gipszből készült építményt 12 eurós belépő ellenében mutogatta a turistáknak, miközben valótlan történeteket mesélt a helyszínről. A csalás leleplezése után tíz évig tartó pereskedés vette kezdetét, melynek végén Malossót börtönbüntetés fenyegeti, és a kamuromok bontásának költsége is jelentős problémát jelent.
Franco Malosso, aki idegenvezetőként tevékenykedett, lelkesen mutatta be a látogatóknak az általa "felfedezett" és "feltárt" ókori színházat. A Tripadvisoron a turisták kedves és jó történetmesélőként jellemezték, nem sejtve, hogy a férfi maga építette a romokat, és teljes legendáriumot kreált köréjük. Az építményt három néven is emlegették: Anfiteatro Berico, Anfiteatro Marittimo Berico és Anfiteatro Porta degli Angeli, melyek mindegyike valótlan állításokat tartalmazott a helyszínről.
Malosso azt állította, hogy egy földcsuszamlás után bukkant rá az amfiteátrumra, és a főbejáratnál tábla figyelmeztetett az ENSZ örökségvédelmi egységének védelmére, valamint a belépés és felvételek készítésének tilalmára. A belépő kifizetése után azonban kiderült, hogy az építményt állítólag görögök hagyták hátra, és olyan történelmi személyiségek, mint Caesar és Kleopátra, sőt a fiktív Capulet Júlia is jártak ott. A helyszínen egy szárnyas kutyaistenség szentélye és egy nem létező Romaneus Pellegrino sírja is szerepelt a kitalált történetben.
A külföldi látogatóktól 2014 és 2016 között 12 eurós belépőt szedtek, azzal az indokkal, hogy ez csupán a fenntartáshoz szükséges minimális hozzájárulás. Ezzel szemben a helyiektől 40 eurót kértek, valószínűleg azért, hogy elriasszák őket, és elkerüljék a csalás korai leleplezését. Emellett 600 euróért privát csoportos túrákat is kínáltak, és a bírósági bizonyítékok szerint koncerteket és előadásokat is szerveztek a helyszínen, mielőtt 2016-ban bezárták az amfiteátrumot a helyi bejelentések nyomán.
Az amfiteátrumot a Berici-hegység világörökség részét képező területén hozták létre, ami jelentős természetkárosítást okozott. Malosso eredetileg garázs építésére kért engedélyt, de ehelyett egy építőipari céget bízott meg lépcsősorok és ülőhelyek kialakításával a hegyoldalban. A helyiek többször láttak munkagépeket a környéken, ami már akkor gyanút kelthetett.
A mesterségesen kiásott tó köré cement- és gipszoszlopokat emeltek, amelyeket ősréginek festettek, és Pugliából származó, újonnan kitermelt követ és cementet használtak. A tartófalat polisztirol borította, és a munkások kifejezett utasítást kaptak, hogy régiesre alakítsák ki a helyet. A régész Darius Arya szerint ez egy "ördögi és szörnyű" terv volt, hiszen egy tó jelenléte egy amfiteátrumban, ahol nem voltak tengerészeti előadások, teljesen értelmetlen.
Számos jel utalt a csalásra, melyek a görög és római történelem, valamint az építészet ismerőinek azonnal feltűnhettek. A görögök sosem gyarmatosították Arcugnano környékét, az "Anfiteatro Marittimo" név a tenger hiánya miatt volt megtévesztő, és az "Angyalkapu" sem létezett. Az épület félköríves alakja eltért a megszokott ovális amfiteátrumoktól, és a medence elhelyezése a színtér közepén logikátlan volt. A kitalált történelmi személyek és a hamis ENSZ védelem is egyértelműen jelezték a turpisságot.
Ez az eset rávilágít a turizmusban rejlő sebezhetőségekre és arra, hogy a látogatók mennyire hajlamosak elfogadni egy meggyőzően előadott történetet, még akkor is, ha a részletek ellentmondásosak. Olaszország, amely tele van valódi ókori romokkal és UNESCO világörökségi helyszínekkel, különösen vonzó célpont az ilyen jellegű csalások számára, mivel a turisták eleve hiteles történelmi környezetre számítanak.
A hamis amfiteátrum létrehozása nem csupán pénzügyi csalás volt, hanem felbecsülhetetlen értékű természetkárosítást is okozott egy védett területen. Egy valódi régészeti feltárás szigorú protokollok szerint zajlik, évente legfeljebb egy sor ülőhely feltárásával, míg itt egy komplett építményt hoztak létre szakszerűtlenül, engedély nélkül.
A tíz éven át húzódó jogi eljárás, valamint a bontás és a területrendezés várhatóan hatalmas költségei azt mutatják, hogy az ilyen jellegű visszaélések hosszú távon súlyos terheket rónak a hatóságokra és a környezetre. A helyi lakosok felháborodása és bejelentései kulcsfontosságúak voltak a csalás leleplezésében, hangsúlyozva a közösségi éberség fontosságát.
Franco Malosso fellebbezését elutasították, így több évre börtönbe kerülhet az általa elkövetett csalás és természetkárosítás miatt. Az ügy azonban még nem zárult le teljesen, hiszen továbbra is nyitott kérdés, hogy mi lesz a modern kori kamuromok sorsa. Az elbontás és a terület eredeti állapotának helyreállítása jelentős anyagi ráfordítást igényelne, amit jelenleg senki sem akar kifizetni.
Ez az eset intő példaként szolgálhat a turisztikai szektorban és a hatóságok számára, hogy fokozott figyelemmel kell lenniük a potenciális csalásokra és a természeti értékek védelmére. A hamis régészeti lelőhelyek nemcsak a turistákat tévesztik meg, hanem hosszú távú környezeti és pénzügyi károkat is okozhatnak, melyek rendezése komplex és költséges feladat.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása