Iránban az elmúlt hónapokban ismét előtérbe került a nők kötelező hidzsábviselésének kérdése, kulturális feszültséget okozva a háborús helyzet és a vezetés átalakulása közepette. A keményvonalas erők szigorúbb szabályokat követelnek, miközben számos nő nyíltan dacol az előírásokkal. A hatóságok egyelőre óvatosan kezelik a helyzetet, mivel sürgetőbbnek ítélt problémákkal is szembe kell nézniük.
Az Egyesült Államokkal fennálló konfliktus idején gyakran lehetett látni fejkendő nélküli nőket kormánypárti gyűléseken és az állami médiában. Azonban az utóbbi hetekben a konzervatív klerikusok és politikusok egyre erőteljesebben követelik a „nyilvános meztelenségnek” nevezett jelenség elleni fellépést. Ennek ellenére sok iráni nő továbbra is nyíltan figyelmen kívül hagyja a szabályokat, a hatóságok pedig vonakodnak a szigorúbb intézkedések bevezetésétől.
Az állami média kiemelten foglalkozik azokkal a kávézókkal és vállalkozásokkal, amelyeket bezártak a ruházati szabályok be nem tartása miatt. A CNN jelentése szerint több tucat városban, köztük Teheránban is történtek ilyen esetek. A HRANA emberi jogi csoport adatai szerint július 19-én legalább hét teheráni kávézót és éttermet zártak be a hidzsábviselés elmulasztása miatt.
A hatóságok gyakran homályos fogalmakat használnak az „elkövetők” üldözése során, mint például a „normák megsértése” vagy az „iszlám illemszabályok be nem tartása”. A teheráni ügyészség bejelentette, hogy komoly intézkedéseket hoz a kávézókban, éttermekben és a „nem megfelelő” ruházatot árusító üzletekben elkövetett állítólagos „szeméremsértések” ellen. Kelet-Iránban, Dél-Horaszán tartományban tíz kávézót zártak be hasonló okokból.
Nagy nyilvánosságot kapott Parastoo Ahmadi énekesnő esete, akit zenekarának nyolc tagjával együtt 74 korbácsütésre ítéltek és két évre kitiltottak az országból. Ahmadi fedetlen vállakkal és hajjal jelent meg egy eseményen, amelyet élőben közvetítettek. A vádak között szerepelt a „közszemérem megsértése vulgáris és erkölcstelen tartalom kiberplatformokon történő előállításával és közzétételével”.
A keményvonalasok fokozzák a nyomást a hatóságokra, hangsúlyozva, hogy a szabályok végrehajtása jogi és vallási kötelesség. Egy teheráni önkormányzati televíziós műsor is fellépést sürgetett a szabályokat semmibe vevők ellen. Nőket is mozgósítottak a hidzsáb viselésének követelésére, egy iszfaháni tüntetésen például egy transzparens a hidzsábot nem viselő nőket a hazaárulással hozta összefüggésbe.
A hivatalos kampányok ellenére sok iráni nőt nem riasztanak el az intézkedések, amint azt a közösségi médiában terjedő videók is mutatják. Fiatal nők robogóznak sisakban, de fejkendő nélkül Teheránban, Sirázban és Iszfahánban. Ezek a videók gyakran csoportos motorozásokat ábrázolnak, demonstrálva a nők szabadságvágyát.
Négy évvel ezelőtt robbant ki a „Női Élet Szabadságáért” tiltakozó mozgalom, Mahsa Amini halála után, akit a rendőrség őrizetében érte a vég, mert állítólag nem viselte megfelelően a hidzsábot. Bár a mozgalmat brutálisan elfojtották, tartós következményei lettek a társadalomban. Az Amnesty International 2024 végén arról számolt be, hogy az iráni hatóságok „háborút vívnak” a nők és lányok ellen, egyre erőszakosabban lépve fel a kötelező fátyolviselési törvényekkel dacolók ellen.
Az iráni hatóságok az 1979-es forradalom után kezdték el szorgalmazni a hidzsáb viselését, ellentétben a korábbi monarchia világiabb, nyugatiasabb női ideáljával. Az iráni iszlám büntető törvénykönyv 638. cikkelye büntetendővé teszi a nők nyilvános megjelenését „iszlám hidzsáb” nélkül, bár a pontos definíciója hiányzik. Egy 2024-ben elfogadott, szigorúbb törvény szélesebb körű büntetési és megfigyelési rendszert vezetett volna be, de annak végrehajtását a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács beavatkozása leállította, ami felháborította a keményvonalasokat.
A hidzsábviselés körüli vita egy mélyebb kulturális törésvonalat jelez Iránban, amely a külső konfliktusok és a belső gazdasági válság idején is kiéleződik. A keményvonalasok számára a hidzsáb az iráni kulturális identitás alapvető része, és annak megsértése a vallási kultúra hanyatlását jelenti. Mohammad-Taqi Naqdali parlamenti képviselő szerint a „meztelenség” terjedése nagyobb veszélyt jelent az országra, mint külső ellenségei.
A rezsimnek azonban sürgetőbb prioritásai vannak, mint a hidzsáb szigorú betartatása, például az Egyesült Államokkal való konfliktus kezelése és a gazdasági következmények enyhítése. Ez a kettős nyomás – a keményvonalasok szigorítási igénye és a nők széles körű ellenállása – bonyolult helyzetet teremt a hatóságok számára. A hidzsáb viselése így nem csupán egy ruhadarab kérdése, hanem a társadalmi és politikai hatalom, valamint a személyes szabadság szimbóluma is.
A hivatalos kampányok és a szigorítási törekvések ellenére a fiatal iráni nők továbbra is dacolnak a szabályokkal, jelezve, hogy a társadalmi változások mélyebbek, mint a kormányzati rendeletek. A robogózó nők videói, akik fejkendő nélkül közlekednek, a szabadság egyfajta kifejezésévé váltak. A kormány még nem teljesítette azt az ígéretét, hogy a nőknek motorkerékpár-vezetéshez jogosítványt adnak ki, ami tovább növeli a feszültséget.
Egy teheráni nő szerint a hatvanas években senki sem gondolta volna, hogy a forradalom után kényszeríteni tudják majd őket a hidzsáb viselésére, de végül mégis megtették. Ez a történelmi tapasztalat rávilágít arra, hogy a jelenlegi ellenállás ellenére a jövő kimenetele bizonytalan. A rezsim óvatosan jár el, de a keményvonalasok nyomása és a társadalmi ellenállás közötti egyensúlyozás továbbra is kihívást jelent Irán számára.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása