Hírszerzési jelentések szerint Irán fontolóra veszi európai célpontok megtámadását, amennyiben az Egyesült Államok tovább eszkalálja a háborút a Közel-Keleten. Az Eurasian Times több lehetséges támaszpontot is összegyűjtött, amelyek komoly ellenséges csapások célpontjává válhatnak ebben az esetben. Irán katonai döntéshozói minden olyan európai országot potenciális célpontnak tekinthetnek, amely amerikai haderőnek ad otthont, még akkor is, ha hivatalosan nem vesznek részt a konfliktusban. Ez a megközelítés hasonló ahhoz, ahogy az iszlamista hatalom korábban a Perzsa-öböl térségében mindent célba vett, ami valamilyen módon Washingtonhoz köthető volt.
Ali Abdollahi, Irán újonnan kinevezett vezérkari főnöke egyértelműen kijelentette, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőivel való aktív együttműködést "bűnrészességként" fogják értelmezni. Irán korábban már demonstrálta ballisztikus rakétáinak hatótávolságát, amikor az Indiai-óceánon található Diego Garcia támaszpontot vette célba. Ezzel bizonyították, hogy képesek akár 4000 kilométert is megtenni rakétáikkal, bár arzenáljuk döntő többsége körülbelül 2000 kilométeres távolságban jelent veszélyt. Szakértők szerint, ha a rezsim valóban európai célpontokat támadna, akkor főként a délkeleti térség országai lehetnek veszélyben.
Egy ilyen lépés azonban súlyos következményekkel járhat Iránra nézve, mivel kiválthatja a NATO 5. cikkelyének aktiválását, amit a teheráni vezetés is elismer. A konfliktus kezdeti szakaszában Törökországban elfogott ballisztikus rakéták egyfelől Irán hajlandóságát mutatták a "vörös vonalak" átlépésére. Másfelől azonban azt is bizonyították, hogy a katonai szövetség rendelkezik a legsúlyosabb fenyegetések semlegesítéséhez szükséges képességekkel.
Hivatalosan egyetlen európai ország sem vesz részt közvetlenül az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni műveleteiben. Korábban felmerült, hogy egyes haditengerészetek segítséget nyújtanak a Hormuzi-szoros körüli veszélyek ártalmatlanításában, valamint az újrainduló kereskedelmi forgalom biztonságának garantálásában. Azonban a kontinens több országa közvetetten is teret ad az amerikai hadseregnek. Ez a tény elegendő a teheráni katonai döntéshozók számára, hogy ezeket a bázisokat potenciális célpontok közé sorolják.
Irán stratégiai megfontolásai között szerepel, hogy egy NATO-tagállam elleni támadás a szövetség kollektív védelmi cikkelyét aktiválná. Ez rendkívül súlyos és aránytalan választ vonna maga után, ami Irán számára katasztrofális következményekkel járhat. Emiatt a rezsim elsősorban a NATO-n kívüli országokat veheti először célba, mint például Ciprus, ahol amerikai katonai jelenlét is megfigyelhető.
Az elemzés kiemeli, hogy a fenyegetés nem csupán közvetlen katonai csapásokra korlátozódik. Irán hibrid háborús módszereket is alkalmazhat, amelyek széles spektrumot fednek le. Ezek közé tartozhat a radikális iszlamizmus felerősítése, ami belső destabilizációhoz vezethet európai országokban. Emellett kibertámadások is szerepelhetnek a repertoárban, amelyek kritikus infrastruktúrákat vagy kormányzati rendszereket célozhatnak meg.
A hibrid fenyegetések sorában kiemelt személyek elleni merényletek is felmerülhetnek. Politikusok, újságírók vagy aktivisták elleni támadások célja a félelemkeltés és a társadalmi rend megzavarása lehet. Ezek a módszerek kevésbé látványosak, mint egy rakétatámadás, de hosszú távon jelentős károkat okozhatnak, aláásva a stabilitást és a biztonságot a célországokban.
Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy az Európát fenyegető veszély kifejezetten korlátozott, de semmiképpen sem elhanyagolható. Irán képességbeli hiányosságai miatt a "rakétazápor" valószínűsége minimális, ami azt jelenti, hogy tömeges, összehangolt rakétatámadásokra kicsi az esély. Azonban a belső destabilizációra törekvő megközelítésre, a hibrid hadviselésre a NATO-tagállamok hírszerzéseinek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk.
A jövőben a hangsúly valószínűleg a nem hagyományos fenyegetések elhárításán lesz. Az európai országoknak és a NATO-nak fel kell készülniük a kibertámadásokra, a dezinformációs kampányokra és a radikális csoportok támogatására irányuló iráni kísérletekre. A megelőzés és a hírszerzési együttműködés kulcsfontosságú lesz ezen, kevésbé látható, de potenciálisan romboló fenyegetések kezelésében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása