Hollandiában tavaly négy olyan személy esetében hajtottak végre eutanáziát, akiknél a hosszú Covid-szindróma volt a beavatkozás elsődleges indoka. Ezt a Medisch Contact című holland orvosi szaklap közölte a regionális eutanázia-felülvizsgálati bizottságok (RTE) adatai alapján. Az érintett betegek közül a legfiatalabb 51 éves volt, míg a másik három személy életkora elérte vagy meghaladta a 65 évet, ami rávilágít arra, hogy a súlyos, elhúzódó tünetek széles korosztályt érinthetnek.
Az eutanázia kérdése a koronavírus-járvány hosszú távú következményeivel összefüggésben egyre inkább előtérbe kerül, különösen azokban az országokban, ahol a jogi keretek lehetővé teszik. Az RTE adatai részletesebb képet festenek a Covid-19 betegség szerepéről az eutanáziás döntésekben az elmúlt években. A 2025-ös évben összesen tíz olyan eutanáziás eset történt, ahol a koronavírus okozta megbetegedés valamilyen módon szerepet játszott a betegség lefolyásában vagy a döntés meghozatalában. Ezen esetek közül azonban csak négyben jelölték meg a hosszú Covid-szindróma tüneteit a beavatkozás fő okaként, ami azt jelenti, hogy hat esetben más elsődleges indokok, valószínűleg egyéb súlyos alapbetegségek, vezettek a döntéshez.
A korábbi években is voltak hasonló esetek, amelyek a Covid-19 következményeivel hozhatók összefüggésbe, de eltérő hangsúllyal. 2024-ben négy olyan eutanáziás eljárást hajtottak végre, ahol a koronavírus okozta megbetegedés következményei hozzájárultak a beteg döntéséhez, ám ezekben az esetekben sem a hosszú Covid volt az eljárás fő indoka. Ez azt sugallja, hogy a betegség súlyosbíthatott már meglévő állapotokat, vagy más módon befolyásolta a páciensek életminőségét. 2023-ban egy 73 éves betegen végeztek eutanáziát, akinél már akkor is a hosszú Covid-szindróma volt az elsődleges és fő indíték, ami az első ismert esetek közé tartozik ebben a kategóriában.
A hosszú Covid-szindróma nem csupán az eutanáziás esetek kapcsán jelent kihívást Hollandiában, hanem az egészségügyi és szociális rendszerek számára is komoly terhet ró. A holland munkavállalói biztosítási hivatal (UWV) idei adatai szerint mintegy 15 ezer ember szenved a szindrómában, amelynek következtében részben vagy teljesen munkaképtelenné vált. Ez a szám rávilágít a betegség széleskörű társadalmi és gazdasági hatásaira, hiszen az érintettek nem tudnak visszatérni korábbi munkájukba, ami jövedelemkiesést és hosszú távú támogatási igényt jelent.
A hosszú Covid kezelésére szakosodott központok sorsa is bizonytalan volt egy ideig, ami aggodalmat keltett a betegek körében. Ezek a létesítmények az év végén bezártak volna a költségvetési megszorítások miatt, azonban a holland egészségügyi minisztérium júliusban bejelentette, hogy sikerült forrást találni a fenntartásukra. Ez a döntés kulcsfontosságú a betegek folyamatos ellátása szempontjából. Május végéig ezekben a központokban 1550 felnőttet és 350 gyermeket kezeltek, ami jelzi az ellátásra szorulók jelentős számát és az ilyen speciális intézmények szükségességét. A kormány felkérte az érintett szervezeteket, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a betegek tartós ellátásának biztosítására, ezzel is jelezve a probléma hosszú távú kezelésének fontosságát.
A koronavírus gyakran okoz hosszú távon is fennmaradó idegrendszeri tüneteket, amelyek okai máig nem teljesen ismertek, és a kutatók folyamatosan vizsgálják a jelenséget. A megbetegedés számos olyan neurológiai problémával hozható összefüggésbe, mint például az ízérzékelés és szaglás elvesztése, krónikus szédülés, elviselhetetlen fejfájás, zavartság, súlyos memóriazavarok, állandó, kimerítő fáradtság vagy a vegetatív idegrendszer működési zavarai. Ezek a tünetek együttesen vagy külön-külön is nagymértékben rontják a betegek életminőségét, megnehezítve a mindennapi tevékenységeket, a munkavégzést és a társadalmi interakciókat, és jelentős terhet rónak mind az egyénekre, mind az egészségügyi rendszerre, amelynek alkalmazkodnia kell az új típusú, krónikus betegségek kezeléséhez.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása