Hardi Richárd szerzetes-orvos immár 31 éve végzi gyógyító munkáját a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol egy modern szemészeti klinikát hozott létre. A vele készült interjúban beszélt afrikai missziójának kihívásairól, eredményeiről és a helyi kultúráról. A "csodadoktorként" is emlegetett szemész életének főműve a mbuji-mayi klinika, amely az ország egyik legkorszerűbb egészségügyi intézménye.
Hardi Richárd 2006-ban indította el a szemészeti klinikát Mbuji-Mayiban, amely mára az ország legjobban felszerelt és legmodernebb ilyen intézményévé vált. A klinika három megyére kiterjedő hatáskörrel működik, ami teljesen egyedülálló a régióban. A szerzetes-orvos napi 100-120 beteget vizsgál meg, és a vidéki missziók során három hét alatt 150-200 műtétet végeznek el, ami rendkívül magas produktivitást jelent.
A működés fenntarthatóságát egy szociális alapú modell biztosítja, ahol a fizetőképes páciensek hozzájárulásai segítik a szegényebbek ellátását. Például, a legszegényebbek egy tyúk áráért is megkaphatják az operációt, míg a gazdagabbak egy meghatározott plafonig fizetnek. A klinika öt orvossal, hat szakápolóval, saját szemüveggyártással, gyógyszertárral és gyerekszemészettel működik, komplex ellátást nyújtva.
A leggyakoribb probléma a szürke hályog, amely olyan mértékű vakságot okoz, hogy a betegek szinte vakon élnek. A sikeres műtétek után a látás visszaadása elképesztő pillanatokat szerez, hiszen ezen idős emberek számára ez gyakran a halál várása helyett a teljes élet visszanyerését jelenti. Richárd testvér egy kislány történetét is felidézte, akinek látását visszaadta, és aki azóta boldog, házas életet él, melyet egy fotós is dokumentált tíz évvel később. Az intézmény célja, hogy a helyi szakemberek képzésével biztosítsa a hosszú távú, önálló működést.
Hardi Richárd afrikai missziója 1995-ben kezdődött a kisebb Kabinda városában, miután Magyarországon elvégezte az orvosi egyetemet és szemészként dolgozott Tatabányán. Fiatalkorában Algériában élt, majd megtérése után belépett a Nyolc Boldogság Katolikus közösségbe, amelynek laikus szerzetese lett. Úgy érezte, itthon túlzott a szakorvosi telítettség, míg Afrikában hatalmas hiány van belőlük, ezért kérte, hogy kiutazhasson.
Tatabányai szemészként sokat ügyelt, és éjszakánként az eszközökkel "játszott", így szerezve olyan műszerészi tudást, amit Afrikában kiválóan tudott alkalmazni. Missziójának első öt évét két kongói háború árnyékolta be, amikor Kabinda ostrom alá került. Ebben az időszakban nemcsak szemészként, hanem egyedüli sebészként is helyt kellett állnia a missziós kórházban, ahol császármetszéseket és háborús sérülteket is operált, gyakran könyvekből olvasva a szükséges eljárásokat.
A háború legnehezebb pillanatai a bizonytalanság és a szorongás voltak, mivel senki sem tudta, mi az igazság, és mekkora a valós veszély. Már majdnem összepakoltak a város elhagyására készülve, de Richárd testvér egy séta során belső sugallatra úgy döntött, maradnak. Ez a döntés később jó stratégiai lépésnek bizonyult, mivel a front nem tört át, és az egész város a kórházra figyelt. A háború után a közösség a fenntartható orvosi ellátás megteremtésén dolgozott, ami Richárd testvér szociális alapú magánkórház koncepciójához vezetett. A Mbuji-Mayi és Kabinda közötti 150 kilométeres út állapota is rávilágít a helyi infrastruktúra kihívásaira, ahol egy kamion akár nyolcvan napig is elakadhat a sáros szakaszokon, melyet a helyiek "nyolcvannapos szakasznak" neveztek el.
A kongói egészségügyi helyzet drámai különbségeket mutat Magyarországhoz képest: a 100 milliós Kongóban mindössze 100 szemész szakorvos dolgozik, míg a 10 milliós Magyarországon legalább ezer. Ez az elképesztő hiány teszi Richárd testvér munkáját kiemelten fontossá, hiszen a látás visszaadása az idős, szürke hályogban szenvedő betegek számára gyakran a halál várása helyett a teljes élet visszanyerését jelenti.
A mbuji-mayi klinika nem csupán orvosi ellátást nyújt, hanem munkahelyeket teremt és a helyi gazdaságot is erősíti, ötven családnak biztosítva megélhetést. A magyarországi támogatás, többek között a Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány és a magyar állam segítsége, tíz évvel gyorsította meg a klinika fejlődését, lehetővé téve a modern műtő felépítését. Ez a nemzetközi összefogás mutatja a misszió széleskörű támogatottságát és a magyar segítség konkrét eredményeit.
A szerzetes-orvos hangsúlyozza a tudásátadás fontosságát, mivel a fővárosból érkező végzett szemészek gyakorlati tapasztalata gyakran csekély, ezért komoly képzésre szorulnak. A helyi orvosok képzése elengedhetetlen a klinika jövőbeli önálló működéséhez, hogy az intézmény valóban a kongóiaké legyen. A kongóiak életfelfogása, a pillanat megélése és a haragtartás hiánya olyan értékek, amelyekről Richárd testvér szerint Magyarországon is tanulhatnánk, ellentétben a nyugati társadalmak stresszesebb életvitelével.
A mbuji-mayi klinika húszéves fennállása bizonyítja a projekt hosszú távú sikerét és fenntarthatóságát. Richárd testvér fő célja, hogy a sebészeti tudást és a klinika működtetéséhez szükséges technikai ismereteket teljes mértékben átadja a helyi szakembereknek. Ez biztosítja, hogy távozása után is a kongóiak kezében maradjon az intézmény, és továbbra is szolgálja a közösséget, megőrizve az elért eredményeket.
A kongói nép felfogásának fejlődése, a nyitottság és a kolonizáció miatti sértettség feloldása kulcsfontosságú lenne az ország jövője szempontjából, hogy a társadalom előre tudjon lépni. A hosszú távú, érdekmentes kapcsolatok kialakítása nehézségekbe ütközik, mivel a helyiek gyakran az anyagi előnyöket keresik a fehérekkel való interakciókban, látva bennük a "mindent birtokló" embert. Ennek ellenére Richárd testvérnek sikerült néhány valódi barátságot kötnie, ahol az anyagi szempontok nem játszanak szerepet.
Bár Kongóból nézve Magyarország Eldorádónak tűnik az ellátottság és kényelem miatt, Richárd testvér rávilágít arra, hogy a kongóiak élethez való lazább hozzáállása és a pillanat megélésének képessége pozitív példát mutathat. A Nyolc Boldogság Katolikus közösség laikus szerzeteseként Richárd testvér szabadon végezheti hivatását, ami lehetővé teszi számára, hogy teljes mértékben a missziójának szentelje magát, anélkül, hogy egy kolostor falai közé zárkózna.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása