A grönlandi és antarktiszi jégtakarók olvadásának üteme évtizedről évtizedre gyorsul, ami egyértelműen az éghajlatváltozással hozható összefüggésbe – derül ki egy friss, a Scientific Data portálon publikált tanulmányból. A nemzetközi kutatócsoport mintegy ötven évnyi műholdas adatot elemezve jutott erre a következtetésre, rávilágítva a globális felmelegedés egyik legaggasztóbb következményére.
A kutatás háttere és eredményei
A tanulmányt az Európai Űrügynökség koordinálásával működő nemzetközi kutatócsoport készítette, amely a NASA műholdas adatait is felhasználta. A szakemberek az Antarktisz esetében 1979-ig, Grönlandnál pedig 1972-ig tudták visszavezetni a jégtakarók változásainak rekonstrukcióját, ami jelentősen hosszabb időtávot fed le, mint a korábbi, jellemzően az 1990-es évekig visszanyúló elemzések. A vizsgálathoz összesen 45 független felmérés és 27 különböző műhold adatait használták fel, biztosítva az adatok megbízhatóságát és átfogó jellegét.
Az elemzések sokkoló adatokat tártak fel: 1979 óta körülbelül 12,5 billió tonna (azaz 12 500 milliárd tonna) jég tűnt el a két sarki jégtakaróról. Ez a hatalmas mennyiségű jég elegendő lenne ahhoz, hogy az Egyesült Államok teljes szárazföldi területét egy másfél méter vastag jégréteg borítsa be. Az elolvadó jégből közel 11,3 billió liter víz keletkezett, amely önmagában – más éghajlati tényezők hatásán felül – nagyjából 3 centiméteres globális tengerszint-emelkedést eredményezett.
A felmelegedő tengervíz szerepe
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a jégveszteség túlnyomó részéért, mintegy öthatodáért, nem a melegebb levegő, hanem a felmelegedő tengervíz felelős. Ez a tényező különösen aggasztó a tengerszint jövőbeli emelkedése szempontjából, mivel az óceánok hőtároló kapacitása és a tenger alatti jégolvadás nehezebben befolyásolható folyamatokat jelent.
Ines Otosaka, a Northumbria Egyetem jégtudósa és a tanulmány vezető szerzője kiemelte, hogy bár a 3 centiméteres tengerszint-emelkedés elsőre csekélynek tűnhet, minden egyes további centiméternyi emelkedés évente további 2-3 millió embert fenyeget legalább egy elöntéssel vagy árvízzel. Ez rávilágít a sarki jég olvadásának közvetlen és drámai humanitárius következményeire.
A folyamat gyorsulása és a késleltetett hatások
A kutatók megfigyelték, hogy az olvadás üteme évtizedről évtizedre gyorsul. Míg az 1970-es és 1980-as években, valamint az 1990-es évek elején a jégtakarók tömege még viszonylag stabil volt, a folyamat igazán a 2010-es években kapcsolt magasabb fokozatba. Ez a gyorsulás különösen az óceánba jutó jég mennyiségét tekintve szembetűnő.
Andrew Shepherd, a tanulmány társszerzője arra figyelmeztetett, hogy a jégtakarók reakciója évtizedes fáziskéséssel követi a globális felmelegedést. Ez azt jelenti, hogy a jégveszteség még abban az esetben is évtizedekig folytatódna, ha a bolygó felmelegedését azonnal megállítanánk. Ez a tehetetlenség a klímarendszerben hosszú távú kihívások elé állítja az emberiséget.
Érdekesség, hogy a 2020 és 2023 közötti időszakban az olvadás látszólag mérséklődött. A szerzők azonban hangsúlyozzák, hogy ez csupán rövid távú időjárási ingadozás volt, amelyhez hozzájárult a Kelet-Antarktiszon tapasztalt rekordmennyiségű havazás. Ez átmenetileg ellensúlyozta a Nyugat-Antarktisz gyors jégveszteségét, de nem változtat az alapvető, hosszú távú trenden. Grönlandon a híres Jakobshavn gleccser például naponta akár 50 méterrel is visszahúzódik, szemléltetve a folyamat dinamikáját.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása