Hónapokig tartó diplomáciai feszültséget követően kedden írták alá New Yorkban az Egyesült Államok, Dánia és Grönland közötti megállapodást. Az egyezmény lezárta azt a válságot, amelyet Donald Trump amerikai elnök azon szándéka váltott ki, hogy az Egyesült Államok megvásárolja Grönlandot, esetenként még katonai beavatkozást sem kizárva. A dán sajtó "diplomáciai mesterműként" értékelte a megegyezést, amely megnyugvást hozott Európa és Washington kapcsolatába, valamint a NATO-ba.
Az aláírás után Donald Trump kijelentette, hogy a megállapodás "hatalmas siker Európának, az Egyesült Államoknak és mindenkinek", Grönland számára pedig "csodálatos" lesz. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy az egyezmény lehetővé teszi az amerikai kontinens, Európa és más területek védelméhez szükséges lépések megtételét. Arra a kérdésre azonban nem válaszolt, hogy Grönland megszerzésének szándéka lekerült-e a napirendről.
Dánia és Grönland vezetői is bizakodóan nyilatkoztak. Jens-Frederik Nielsen, a sziget kormányfője "fantasztikus megállapodásnak" nevezte az egyezséget, míg Mette Frederiksen dán kormányfő megkönnyebbülten és büszkén beszélt. Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszter történelmi jelentőségűnek ítélte a megegyezést, amelyet a dán pártok is egységesen támogattak.
Donald Trump már megválasztása óta szerette volna megszerezni Grönlandot az Egyesült Államok számára, és egy ponton a katonai erő alkalmazását sem zárta ki. Ez a törekvés mélyen megrázta az európai-amerikai kapcsolatokat, és példátlan helyzetbe hozta a NATO-t. Amerikai, dán és grönlandi diplomaták hónapokon át dolgoztak a megállapodás szövegén, a New York Times szerint a megfelelő pillanatra vártak, hogy bemutassák Trumpnak.
A diplomaták abban reménykedtek, hogy az egyezmény elegendő olyan elemet tartalmaz majd, amelyet az amerikai elnök sikerként mutathat be. A valóságban a megállapodás alig különbözik az 1951-ben Dánia és az Egyesült Államok között kötött szerződéstől, annak továbbfejlesztett változatának tekinthető. Dánia egykori amerikai és NATO-nagykövete, Lone Dencker Wisborg is kiemelte, hogy a tárgyalások az egész sziget megszerzésének igényéből indultak, de végül az USA csak két katonai bázist kapott.
Dánia és Grönland jelentős eredményeket könyvelhetett el a megállapodással. Megerősítették a Dán Királyság szuverenitását és területi egységét, valamint elismerték a grönlandiak önrendelkezési jogát a nemzetközi jog értelmében. Ez utóbbi pontot már az egyezmény elején leszögezték, és a grönlandi kormányfő neve is szerepel az aláírók között, ami a sziget tárgyalóasztalnál betöltött fontos szerepét jelzi.
A megállapodás kitér arra az esetre is, ha Grönland kikiáltaná függetlenségét. Ebben az esetben a dán és grönlandi kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy az egyezmény a független Grönlandra is érvényes maradjon, és a sziget továbbra is a NATO tagja legyen. Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfő hangsúlyozta, hogy a megállapodás elismeri Grönlandot önrendelkezési joggal rendelkező népként.
Az Egyesült Államok számára a megállapodás két új katonai bázis létesítését teszi lehetővé Grönlandon: egyet Narsarsuaqnál, a sziget déli csücskénél, és egyet Mestersvignél, az északkeleti részen. Emellett modernizálhatják és kibővíthetik a már meglévő Pituffik űrbázist. Az amerikai elnök azonnali jelentős katonai jelenlét kiépítését ígérte, bár a műszaki részletekről még egyeztetni kell.
Újdonságnak számít az is, hogy az Egyesült Államok tengeralattjárókkal is szabadon hajózhat a grönlandi felségvizeken, gyorsított engedéllyel hozhat létre személyzet nélküli katonai létesítményeket, és megépítheti az Aranykupola nevű tervezett rakétavédelmi rendszer elemeit. A megállapodás emellett mindhárom fél külön engedélyéhez köti, hogy nem NATO-tagországok katonai létesítményeket hozzanak létre, vagy nemzetbiztonságot veszélyeztető beruházásokkal jelenjenek meg a szigeten. Ez a kitétel, bár nincs név szerint említve, Kínát és Oroszországot célozza. Grönland azonban továbbra is saját törvényei alapján dönthet a befektetések engedélyezéséről, az Egyesült Államoknak nincs vétójoga ezen a téren.
Elemzők szerint a Trump-kormányzat jelentős diplomáciai árat fizetett egy olyan egyezségért, amely viszonylag kevés változást hozott az előző helyzethez képest. Grégoire Roos, a Chatham House programigazgatója szerint Dánia nagyon ügyesen kezelte a helyzetet. Mikkel Runge Olesen, a DIIS kutatója úgy vélte, az amerikai elnök fenyegetései hosszan tartó károkat okoztak az Egyesült Államok és európai szövetségesei közötti kapcsolatokban.
A Wall Street Journal szerkesztőségi véleménycikke is hasonlóan értékelte a helyzetet, megjegyezve, hogy Washington felesleges diplomáciai árat fizetett. A lap szerint Trump fellépése megosztottá tette a NATO-t, amit Oroszország igyekezett kihasználni, és megkérdőjelezte az Egyesült Államok szövetségesi megbízhatóságát. Európában, az amerikai kongresszusban és a kormányzat egyes köreiben is megkönnyebbülést hozott a grönlandi vita lezárása.
Jens-Frederik Nielsen grönlandi kormányfő jelezte, hogy hosszú időbe telik majd, mire helyreáll a bizalom az Egyesült Államokkal. A megállapodás tehát, bár lezárt egy feszült időszakot, rávilágított a transzatlanti kapcsolatok sérülékenységére és a diplomáciai költségekre.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása