Az olasz kriminalisztika egyik legismertebb és legvitatottabb ügye, a 2007-es Garlasco-gyilkosság új fordulatot vett. A bűncselekményért elítélt Alberto Stasi tíz és fél év börtön után feltételesen szabadlábra került, miközben egy DNS-minta alapjaiban rengeti meg az ellene szóló korábbi vádakat.
A hatóságok a vizsgálatok során egyre nagyobb nyomás alá kerültek, mivel felmerült a gyanú, hogy a nyomozás során súlyos hibákat követtek el, sőt, akár szándékosan is figyelmen kívül hagyhattak bizonyítékokat. Az ügy, amelyet egyesek „olasz Twin Peaks”-ként emlegetnek, húsz év elteltével is tele van megválaszolatlan kérdésekkel, és most egy új gyanúsított, Andrea Sempio neve került előtérbe.
Chiara Poggit, a 26 éves könyvelőnőt 2007. augusztus 13-án gyilkolták meg garlascói otthonában, miközben szülei és testvérei nyaraltak. Barátja, Alberto Stasi talált rá élettelen testére, miután a lány nem vette fel a telefont, majd ő értesítette a rendőrséget.
A nő súlyos fejsérülést szenvedett, feltehetően kalapáccsal ölték meg, de a gyilkos fegyver soha nem került elő. A ház bejáratán nem volt külsérelmi nyom, ami arra utalt, hogy az áldozat ismerte a támadóját, és be is engedte őt.
A rendőrség egy héten belül Stasit gyanúsította meg, közvetett bizonyítékokra alapozva. Gyanúsnak találták, hogy a helyszínen nem hagyott nyomot, ruhája tiszta volt, és egy véres lábnyom mérete megegyezett a lábméretével. Emellett Poggi DNS-ét találták Stasi kerékpárjának pedálján, és szemtanúk egy fekete női kerékpárt láttak a ház bejáratánál.
Stasinak azonban meggyőző alibije volt, a gyilkosság feltételezett idején szakdolgozatát írta. A kerékpáros bizonyítékok is gyenge lábakon álltak, mivel Stasi autóval érkezett, biciklije burgundi színű volt, és a neki tulajdonított fekete kerékpárt csak sokkal később foglalták le. A rendőrség által felvetett gyermekpornográfia-indíték is alaptalannak bizonyult, Stasi pedig következetesen tagadta a vádakat.
A nyomozás során számos kulcsfontosságú bizonyítékot kezeltek hibásan. Egy véres kéznyom eltűnt, miután Poggit véletlenül egy vértócsába forgatták, és a körme alól vett DNS-mintát is rosszul rögzítették. Ezek a hibák, valamint a média által felkorbácsolt népharag jelentősen befolyásolták az eljárást.
Stasit két alkalommal is felmentették a gyilkosság vádja alól, de az ügy végül az olasz legfelsőbb bíróság elé került. A bíróság elrendelte a korábbi, használhatatlan minták újbóli vizsgálatát, amelyet azonban rendkívül szakmaiatlan módon végeztek el, tovább rontva a kevés rendelkezésre álló bizonyíték állapotát.
Ennek ellenére Stasit 2014-ben elítélték gyilkosságért, eredetileg 24 év börtönbüntetésre, amelyet később 16 évre mérsékeltek. A férfi a büntetését egy társadalmi integrációs programjáról ismert börtönben töltötte, ahol könyvelőként dolgozott és jogot tanult. Mindvégig ártatlannak vallotta magát, tiszta lelkiismeretére hivatkozva.
A feltételezett valódi gyilkos, Andrea Sempio neve már 2010-ben felmerült a Garlasco-ügy felülvizsgálata során, amikor Stasi védelme rá mutatott, mint lehetséges elkövetőre. Sempio Poggi öccsének barátja volt, ismerték egymást, és a gyilkosság idején 19 éves volt.
Terhelő körülmények szóltak ellene: lábmérete megegyezett a támadóéval, női biciklivel járt, alibije nem volt kikezdhetetlen, és napokkal a gyilkosság előtt telefonált a Poggi-házba. Egy lépcsőfordulóban talált tenyérlenyomatot is neki tulajdonítottak.
A hatóságok 2016 körül vizsgálták Sempio személyét, de a nyomozást hamar lezárták. Az új DNS-bizonyítékok azonban most ismét Sempio felé terelik a figyelmet, és a korábbi eljáró ügyészek, Giulia Pezzino és Mario Venditti is új DNS-vizsgálatokat rendeltek el.
Az új fejlemények miatt október elején a fókusz nemcsak Sempio személyére, hanem az ügyben eljáró rendőrökre is irányult. Felmerült a gyanú, hogy a nyomozók rendkívül hanyagul jártak el, sőt, akár szándékosan is figyelmen kívül hagyhattak bizonyítékokat, hogy egy bizonyos irányba tereljék az ügyet.
A 25 oldalas nyomozati dossziéban Poggi unokatestvérei is előtérbe kerültek, és az áldozat körme alól előkerült második, rejtélyes DNS-mintát is megpróbálják azonosítani. Ez a komplex helyzet rávilágít az olasz igazságszolgáltatásban rejlő kihívásokra és a bizonyítékok kezelésének fontosságára.
A Garlasco-ügy húsz év után ismét a figyelem középpontjába került, és a mostani fejlemények alapjaiban kérdőjelezhetik meg az eddigi ítéletet, valamint az egész nyomozás hitelességét.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása