Skócia, Wales és Észak-Írország függetlenségpárti vezetői történelmi jelentőségű szándéknyilatkozatot írtak alá egy cardiffi csúcstalálkozón. Ez a lépés újra a figyelem középpontjába helyezte az Egyesült Királyság esetleges felbomlásának lehetőségét. A találkozó különösen azért volt figyelemre méltó, mert a májusi választások óta először fordul elő, hogy mindhárom tagállamban szeparatista pártok vannak hatalmon.
A hétfői csúcstalálkozón Rhun ap Iorwerth, Wales első minisztere (Plaid Cymru), John Swinney, Skócia első minisztere (Skót Nemzeti Párt), Michelle O'Neill, Észak-Írország első minisztere, valamint Mary Lou McDonald, a Sinn Féin elnöke vett részt. A vezetők pártvezéri minőségükben találkoztak, és egy közös nyilatkozatban kijelentették, hogy „Westminster a végéhez közeledik”. Felszólították a brit kormányt, hogy kezdje meg a felkészülést az alkotmányos változásokra, amelyek a három tagállam függetlenségét hoznák el.
A nyilatkozat hangsúlyozta, hogy egyetlen westminsteri kormánynak sincs joga gátolni a demokráciát vagy aláásni a népek önrendelkezési jogát. John Swinney a találkozó előtt kiemelte, hogy a függetlenségpárti első miniszterek egyidejű hatalmon lévő pozíciója egyértelmű jel arra, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fenn, és Westminsternek fel kell készülnie az Egyesült Királyságon túli jövőre. Michelle O’Neill is a változások koráról beszélt, melyek szerinte megállíthatatlanok.
A függetlenségpárti erők hatalomra jutása a három tagállamban különböző időpontokban és körülmények között történt. Észak-Írországban a Sinn Féin a 2022-es választásokon aratott történelmi győzelmet, és a legnagyobb párt lett a belfasti parlamentben. Skóciában a Skót Nemzeti Párt 2007 óta folyamatosan dominál, és a májusi választásokon is győzött, megerősítve pozícióját.
A legnagyobb meglepetést Wales hozta, ahol a Plaid Cymru először győzött, megtörve a Munkáspárt több mint száz éves dominanciáját. Ez a győzelem tette lehetővé, hogy mindhárom tagállamban egyszerre legyenek hatalmon nacionalista, szeparatista pártok. Fontos azonban megjegyezni, hogy a brit kormány hatáskörébe tartozik a külpolitika, a nemzetbiztonság és az alkotmányossági kérdések, így a tagállamok nem dönthetnek önállóan a függetlenségükről.
Egy népszavazás kiírásához a brit parlament engedélye szükséges. Észak-Írország esetében a Nagypénteki Egyezmény szabályozza az Írországgal való egyesülésről szóló népszavazás lehetőségét, ami széles körű társadalmi támogatottsághoz köti azt.
A brit kormányfő szóvivője elutasította a függetlenségi fenyegetést, hangsúlyozva, hogy a miniszterelnök az unió erős támogatója, és inkább a megélhetési költségekkel foglalkozik. Korábban a kormányfő támogathatónak tartotta egy skót függetlenségi népszavazás megtartását, amennyiben annak egyértelmű támogatottsága van, de később egy levélben már megengedhetetlennek nevezte azt.
A közvélemény-kutatási adatok szerint a három országban a többség nem támogatja az elszakadást. Skóciában a függetlenségpártiak aránya 45-50 százalék között mozog a 2014-es népszavazás óta, egy friss felmérés szerint 47 százalék szavazna igennel. Walesben a függetlenség támogatottsága 32 százalék, Észak-Írországban az ír egyesülésé pedig 35 százalék körül áll.
Szakértők szerint a Plaid Cymru walesi győzelmét nem a függetlenedési vágy, hanem a Munkáspárttal szembeni kiábrándultság okozta. A függetlenség kérdése a választók számára nem tartozott a legfontosabb témák közé: Skóciában a hatodik, Walesben a tizennegyedik helyen szerepelt. A kampányokban sem Rhun ap Iorwerth, sem a Sinn Féin nem helyezte a függetlenségi népszavazást a középpontba, hanem az egészségügyet, oktatást és gazdaságot emelték ki. Laura McAllister professzor szerint a vezetők céljai és ütemtervei a függetlenség elérésére alapvetően eltérőek.
Bár a cardiffi találkozó a függetlenség kérdéséről szólt, egyik vezető sem jelentette be azonnali népszavazások kiírását. Mary Lou McDonald (Sinn Féin) 2030-ra várja az ír egyesítésről szóló szavazást, John Swinney (SNP) 2031-ig írna ki újabb skót függetlenségi népszavazást, míg Rhun ap Iorwerth (Plaid Cymru) nem nevezett meg időpontot a walesi referendumra.
Nicola McEwen professzor szerint a csúcstalálkozó inkább jelképes jelentőségű volt, jogi relevanciája nincs. Hozzátette, hogy az unióra leselkedő veszély nem nagyobb ma, mint tegnap volt. Ennek ellenére a britek hosszú távon kevésbé bizakodóak az Egyesült Királyság jövőjét illetően.
Egy friss Ipsos felmérés szerint a britek mindössze 35 százaléka gondolja úgy, hogy az Egyesült Királyság tíz év múlva is létezni fog jelenlegi formájában, ami jelentős, tíz pontos csökkenés a 2014-es adatokhoz képest. Ez a csökkenő bizalom arra utal, hogy bár az azonnali felbomlás nem várható, a hosszú távú kilátások bizonytalanok.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása