Európa erőműveit súlyos kihívások elé állítja a kontinensen tapasztalható kánikula és az aszály, melyek nem csupán a nukleáris, hanem a fosszilis tüzelésű energiatermelőket is érintik. A fő vízi útvonalak rekordalacsony vízállása miatt számos blokk termelését kellett korlátozni vagy teljesen leállítani, ami jelentős kapacitáskiesést okoz az európai energiahálózatban. Ez a helyzet rávilágít az éghajlatváltozás közvetlen hatásaira az energiabiztonságra.
A Duna mentén, Magyarországon a Paksi Atomerőműben a rekordalacsony vízállás miatt komoly szivattyúzási nehézségek adódtak. Ennek következtében a négy blokkból hármat le kellett állítani, az utolsó pedig mindössze félgőzzel üzemel, 2000 MW-os kapacitásának csupán töredékét, 226 MW-ot biztosítva. Romániában, a Duna alsó szakaszán található Cernavodă erőmű 1. blokkját is leállították, mivel a csatorna sekély vize nem tette lehetővé a biztonságos hűtővíz-kiemelést.
Franciaországban, például a Golfech és Svájcban a Beznau erőművek esetében a folyó túl meleg vize okoz problémát. Ebben az esetben elegendő víz állna rendelkezésre, de a hűtés után visszavezetett meleg áramlat károsítaná a folyami ökoszisztémát, ezért ökológiai és jogi előírások kényszerítik ki a termeléscsökkentést. Ezzel szemben Paks és Cernavodă esetében a meder kiszáradása közvetlen műszaki akadályt jelent, mivel a szivattyúházak fizikailag képtelenek a szükséges vízmennyiség beszívására, ami üzembiztonsági leállást tesz szükségessé.
Az aszályos időszakban Európa szinte valamennyi jelentős vízi útvonala krízishelyzetbe került, ami az erőművek kényszerű leállásainak sorozatához vezetett. A hűtővíz-ellátás kritikus fontosságú az atomerőművek, valamint a gáz- és széntüzelésű hőerőművek működéséhez is. A nukleáris blokkok gőzturbinái utáni kondenzátorok, illetve a fosszilis erőművek hűtéséhez hatalmas mennyiségű víz szükséges.
A problémát két fő okra lehet visszavezetni: egyrészt a folyók alacsony vízállására, ami megakadályozza a hűtővíz fizikai beszívását, másrészt a folyóvíz túlzott felmelegedésére. Utóbbi esetben a jogi és ökológiai korlátozások lépnek életbe, amelyek tiltják a túl meleg víz visszavezetését a természetes élővizekbe, hogy megóvják a vízi élővilágot. Ez a kettős kihívás egyre gyakrabban jelentkezik a kontinensen.
Jelenleg összesen nyolc nukleáris blokk áll teljesen, egy pedig részlegesen, miközben további két blokkot fenyeget a leállítás veszélye. Bár az Európai Unióban 163 atomerőművi blokk üzemel, a kilenc érintett blokk körülbelül öt százalékos kiesést jelent a teljes blokkszámot tekintve. A kapacitás szempontjából ez még szembetűnőbb: az EU nukleáris parkjának beépített teljesítménye 98 GW, Európa egészében pedig 145–150 GW.
A kiesett nukleáris termelőkapacitás megközelítőleg 7 gigawatt, ami a kontinens teljes nukleáris beépített kapacitásának majdnem öt százaléka. Ez a kiesés jelentős terhet ró az európai energiahálózatra, különösen a megnövekedett energiaigényű időszakokban. A helyzet rávilágít az energiaellátás sérülékenységére és a termelési diverzifikáció fontosságára.
A klímaváltozás nem csupán az atomerőműveket, hanem a fosszilis alapú energiatermelést is közvetlenül fenyegeti. Németországban és Lengyelországban a Rajna és a Visztula alacsony vízállása miatt nemcsak a hűtővíz hiánya jelent problémát, hanem a szénszállító uszályok is fennakadnak. Ez a logisztikai akadály a nagy szén- és gázerőművek üzemanyag-ellátását veszélyezteti, ami további leállásokhoz vezethet.
Amennyiben a szárazság és a kánikula tartósan fennmarad, a francia Nogent-sur-Seine és Blayais erőművek mellett a paksi telephely utolsó üzemelő generátora is leállhat. Bár a legutóbbi információk szerint a vízszint csökkenése megállt, a helyzet továbbra is bizonytalan és folyamatos figyelmet igényel. A Rajnán a szén, az olaj és a vegyipari alapanyagok szállítása is akadozik, ami elsősorban a Mannheim, Karlsruhe és Duisburg környéki hőerőművek üzemanyag-ellátását nehezíti.
Egyelőre konkrét blokkleállásokat nem jelentettek be a fosszilis erőművek esetében, inkább logisztikai korlátozásokról van szó. Azonban a hűtővíz hiánya és az üzemanyag-ellátási nehézségek hosszú távon komoly kihívást jelentenek. Az energiaellátás stabilitásának biztosítása érdekében kritikus fontosságú a vízellátás és a folyók ökológiai állapotának megőrzése, valamint az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése.