Az Európai Külügyi Kapcsolatok Tanácsa (ECFR) és az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) által közzétett felmérés rávilágított, hogy az Európa jövőjébe vetett közbizalom válságban van. Ez a helyzet táptalajt biztosít a szélsőjobboldali, Európa gyengeségéről és hanyatlásáról szóló narratíváknak. A kutatás szerint sokan vágynak egy erősebb, egységesebb és szuverénebb Európára, ám ezzel párhuzamosan jelentős kételyeket táplálnak az EU cselekvőképességével kapcsolatban.
A felmérés keretében 5834 beszélgetést rögzítettek, melyek mesterséges intelligencia által moderált interjúkat és nemzeti kutatókkal készített interjúkat foglaltak magukba. A megkérdezéseket hat országban – Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban – végezték, kiegészítve 15 európai ország nyilvános és politikai vitáiról szóló kvalitatív kutatással. A beszélgetések 68 százalékában Európa jelenlegi helyzetét „általános hanyatlásként vagy a normalitás elvesztéseként” írták le, míg mindössze 12 százalék említett „európai ébredést”.
Paweł Zerka, a tanulmány szerzője és az ECFR vezető munkatársa szerint egyfajta „képzeleti szakadék” figyelhető meg aközött, hogy Európának milyennek kellene lennie, és mi a valóság. A válaszadók 74 százaléka úgy gondolja, Európa nem kezeli jól a jelentős kihívásokat, mint például a háborút, a biztonságot és a gazdasági nyomást. Emellett 56 százalék egyetért azzal, hogy Európa jövője veszélyben van, és csupán 21 százalék nem osztja ezt a nézetet.
A kutatás három visszatérő aggodalmat azonosított, melyeket „kételyhorgonynak” neveztek el. Ezek közé tartozik az a kérdés, hogy Európa képes-e cselekedni, amikor szükséges, felnő-e az általa hirdetett értékekhez, és képes-e biztonságban tartani a polgárait. Egy Z-generációs lengyel válaszadó szerint „az EU alapvetően sokat vitatkozik, de semmit sem tesz”, míg mások az EU bátorságának hiányát emelték ki például az Egyesült Államokkal kötött vámmegállapodásban vagy az „Európa küszöbén dúló háborúban”.
Ugyanakkor van remény is, hiszen sokan hisznek a közös európai értékekben és elvekben, és reménykednek a nagyobb egységben és politikai integrációban. A felmérés szerint a polgárok képesek felidézni olyan pillanatokat, amikor büszkék voltak Európára. Az európai fellépés pozitív példájaként kevesen tudtak konkrét országot, intézményt vagy személyt említeni, kivéve Pedro Sánchez spanyol kormányfőt, akit a válaszadók 8 százaléka emelt ki.
Ez a bizalmi válság kedvez a trumpista és szélsőjobboldali narratíváknak, amelyek Európa hanyatlásáról és gyengeségéről szólnak. A kontinens helyzetét és jövőjét negatívan látók nagy túlsúlyban vannak olyan pártok szavazótáborában, mint az Alternatíva Németországért (AfD), a francia Nemzeti Tömörülés (RN) és a brit Reform UK. Hasonló vélemények dominálnak a holland Szabadságpárt (PVV) és az olasz Öt Csillag Mozgalom támogatói között is.
A negatívan gondolkodók 83 százaléka hanyatlásként írja le Európa jelenlegi helyzetét, 94 százalékuk szerint az EU rosszul kezeli a kihívásokat, és 73 százalékuk szerint Európa jövője veszélyben van. A bizonytalanok csoportja, akik nem tolódnak az euroszkepticizmus felé, de aggódnak Európa jövőjéért, politikai preferenciáikban közelebb állnak az Európa-pozitív válaszadókhoz. Ők döntő szerepet játszhatnak az európai választásokon, ezért megértésük kulcsfontosságú a politikusok számára.
A kutatás készítői szerint a bizonytalanokat úgy lehetne megnyerni, ha a vezetők kevesebb nagyszabású EU-víziót mutatnának be, és több olyan bizonyítékot szolgáltatnának, amelyek alapján látszik, hogy az európai együttműködés képes megoldani a polgárok számára fontos problémákat. A megkérdezettek fő problémája, hogy Európa túl lassú, különösen Hollandiában (43%) és Németországban (41%), ahol a brüsszeli bürokráciát okolják a tehetetlenségért.
Az is ellenérzéseket szül, hogy Európa nem áll ki magáért a nagy szereplőkkel szemben, ami különösen a baloldali szavazók körében elterjedt nézet. Paweł Zerka szerint a probléma nem az, hogy az emberek ne akarnának erősebb Európát, hanem az, hogy már nem hiszik, hogy ez elérhető. Andre Wilkens, az Európai Kulturális Alapítvány igazgatója hozzátette, hogy ha az emberek nem tudják elképzelni magukat egy közös európai jövőben, Európa csupán egy megállapodás marad, nem pedig egy sorsközösség.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása