Az orosz-ukrán háborúban több mint százezer ukrán katona és civil tűnt el, családjaik évek óta reménykednek szeretteik sorsának tisztázásában. A Kijevtől délkeletre fekvő perejaszlavi azonosítási központban igazságügyi szakértők, antropológusok és nyomozók fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a fronton elesett katonák holttesteit azonosítsák és nevüket visszaadják hozzátartozóiknak. Ez a létfontosságú munka akár évtizedekig is eltarthat, miközben minden nappal nő az azonosítatlan áldozatok száma.
A Kijevtől kétórányi autóútra, eldugott helyen található perejaszlavi központ egyedülálló Ukrajnában, mivel kizárólag az Oroszországtól csere útján hazaszállított ukrán holttestek és maradványok azonosításával foglalkozik. 2026 nyaráig Oroszország mintegy 25 ezer ukrán katona földi maradványait adta át, melyek egy részét ide szállítják igazságügyi vizsgálatra. A szakértők célja, hogy megállapítsák az áldozatok személyazonosságát és feltárják haláluk körülményeit.
A holttesteket mínusz 20 fok körüli hőmérsékleten szállítják, hogy megőrizzék állapotukat és megakadályozzák a bomlást. A központba érkezve a maradványokat hűtőkonténerekbe helyezik, majd naponta csak annyit vesznek ki, amennyivel aznap dolgozni tudnak. Ezt követően kiolvasztják és egy szakértői csapat – igazságügyi orvos szakértők, antropológusok, nyomozók és orvosasszisztensek – megkezdi a vizsgálatokat.
A folyamat során minden lépésről részletes fényképeket készítenek, a zsák tartalmáról, a kísérő dokumentációról, majd minden egyes testrészről és tárgyról. Jegyzőkönyvet vesznek fel a talált ruhadarabokról és az azokon lévő feliratokról, melyek gyakran tartalmazzák a katonák nevét vagy azonosítóját. Ezután a maradványokat lemossák, és egyedi azonosító jegyeket, például csonttöréseket, tetoválásokat vagy hegeket keresnek.
A vizsgálat további menete a holttest állapotától és a bomlás mértékétől függ, ami rendkívül változó lehet. Gyakori nehézséget jelent, hogy az Oroszország által átadott zsákokban sokszor több személy maradványai keverednek, ami jelentősen megnehezíti az azonosítást. A rendőrségi nyomozók végzik az azonosítási munkát, az igazságügyi szakértők feladata pedig a szükséges információk gyűjtése és átadása számukra.
2026 nyarán az ukrán hatóságok több mint 114 ezer katonát vagy civilt tartottak nyilván eltűntként, ami azt jelenti, hogy több százezer családtag vár bizonytalanságban szerettei sorsára. Az eltűntek nagy része valószínűleg elesett a fronton, de sokan orosz fogságba is esnek, így a családok sokáig reménykednek abban, hogy szeretteik életben vannak. A halálhír bizonyossága nélkül a hozzátartozók élete megfagy az eltűnés pillanatában, képtelenek elindulni a gyászfolyamaton és a veszteség feldolgozásán.
A nemzetközi humanitárius jog előírja a harctéren maradt holttestek felkutatását, melyet mind orosz, mind ukrán oldalon katonai egységek és állami szervezetek végeznek. Ukrajnában emellett civil keresőcsapatok is aktívan részt vesznek a munkában, jelentősen hozzájárulva az áldozatok felkutatásához. Az egyik legismertebb önkéntes szervezet, a Placdarm alapítója, Olekszij Jukov idén nyáron vesztette életét, amikor aknára lépett elesett katonák felkutatása közben, rávilágítva a munka rendkívüli veszélyeire.
Az azonosítási munka kulcsfontosságú a háború áldozatainak méltóságának helyreállításában és a családok számára a lezárás biztosításában. A névtelen sír vagy a bizonytalanság állandó fájdalmat okoz, míg a bizonyosság, még ha tragikus is, lehetővé teszi a gyász feldolgozását és a megemlékezést. A perejaszlavi központban végzett munka nem csupán orvosszakmai feladat, hanem mélyen emberi küldetés is, amely a reményt adja vissza a gyászolóknak.
A szakértők munkája hozzájárul ahhoz, hogy az eltűntnek nyilvánítottak ne maradjanak csupán statisztikai adatok, hanem visszakapják személyazonosságukat és történetüket. Ezáltal a családok végre eltemethetik szeretteiket, és megkezdhetik a gyógyulás hosszú folyamatát. A központ tehát nemcsak a holttestek, hanem a családok lelkének gyógyításában is szerepet játszik.
A perejaszlavi azonosítási központ szakértői tudják, hogy munkájuk hosszú évekig, akár egy évtizedig is eltarthat, hiszen az azonosítatlan áldozatok száma folyamatosan nő. A háborús körülmények, mint a drónok átrepülése, vagy a kezdeti sátorban végzett munka, mindennapos kihívást jelentenek a csapat számára. Ennek ellenére a szakemberek elkötelezetten folytatják tevékenységüket, hogy minden egyes áldozat visszakaphassa a nevét és a családja a lezárást.
A munka komplexitását tovább növeli a maradványok gyakran rossz állapota és a több személytől származó testrészek keveredése. A folyamatosan érkező holttestcserék fenntartása és a nemzetközi humanitárius jog betartása elengedhetetlen a jövőben is. A központ példája rávilágít a háború emberi költségeire és a posztháborús időszakban elvégzendő hatalmas feladatokra.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása