Az 1683-as bécsi győzelem és a párkányi csata után új fejezet kezdődött a törökellenes harcban, melynek célja Magyarország felszabadítása volt. A keresztény seregek sikerei megnyitották az utat Buda, az ősi magyar királyi székhely visszavételéhez. A nagyszabású hadjárat, melyet a Szent Liga szervezett, 1686 nyarán vette kezdetét, hatalmas európai összefogással.
Az 1686-os hadjáratot XI. Ince pápa hirdette meg, a "Boldogságos Szűz ad segítséget" jelszóval, melynek kezdőbetűi latinul Buda nevét adták ki. A törökök az 1684-es ostrom után jelentősen megerősítették Buda védműveit, és Arnót Abdi Adurrahmán pasa, az utolsó budai beglerbég vezetésével 15 ezer fős védősereg készült az újabb támadásra.
A keresztény seregek Sopron környékén és a Csallóközben gyülekeztek, majd július 12-én indultak Buda felé, a Duna két partján vonulva. A mintegy 80 ezer fős sereg Lotaringiai Károly herceg, Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf, Aeneas Sylvius von Caprara gróf és Pálffy János gróf vezetésével érkezett meg. A tüzérséget Chareles Eugéne de Croy herceg irányította.
A magyar csapatok is csatlakoztak az ostromhoz: Bottyán János 2500 könnyűlovassal, Eszterházy János gróf szintén 2500 harcossal, Bercsényi Miklós gróf 3000 könnyűlovassal, valamint Petneházy Dávid és Barkóczy Ferenc 6000 hajdúval és gyalogossal. A bajor hadtest június 16-án elfoglalta Vácot, majd másnap Pestről is kiűzték a törököket, Visegrád pedig kardcsapás nélkül megadta magát.
Az ostromgyűrű hamarosan bezárult Buda körül, Lotaringiai Károly főhadiszállását a mai Móricz Zsigmond körtérnél állította fel, csapatai a Kis-Svábhegytől Óbudáig húzódó félkörívben helyezkedtek el. Miksa Emánuel serege a Gellérthegy térségében táborozott. Károly herceg tüzérsége először az északnyugati Esztergomi rondellát vetette tűz alá, majd az első rohamot elrendelte, de azt a török védők súlyos veszteségek árán visszaverték.
Július 20-án Petneházy, Semsey és Csáky huszárkapitányok csellel Eger alól kicsalták az egri pasát és seregét, akik szinte az utolsó emberig elestek, így Buda nem kapott erősítést. Ugyanezen a napon Miksa Emánuel és Bádeni Lajos csapatai elfoglalták a déli falszakasz török védműveit, és faltörő ágyúkkal lőtték a falakat, de a várból kitörő szpáhik és janicsárok felszámolták ezt a lőállást. Július 22-én egy váratlan és hatalmas katasztrófa érte az ostromlókat.
Az 1683-as év sorsfordító volt a törökellenes küzdelemben, amikor a kahlenbergi győzelem után a keresztény sereg Párkánynál is megsemmisítő vereséget mért a nagyvezír hadseregére. Ezt követően Esztergom várát is visszafoglalták, ami 1543 óta oszmán kézen volt. A vesztes Kara Musztafa nagyvezír selyemzsinórt kapott IV. Mehmed szultántól.
Lipót császár kezdetben békét akart kötni a status quo alapján, hasonlóan az 1664-es vasvári békéhez. XI. Ince pápa azonban felismerte a történelmi lehetőséget Magyarország és a Balkán felszabadítására, ezért nem engedte a békekötést. Fáradhatatlan diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően 1684. március 5-én létrejött a Szent Liga, melyhez a Habsburg Birodalom, a Lengyel Királyság és a Velencei Köztársaság mellett később több német választófejedelem és Oroszország is csatlakozott.
A pápa még XIV. Lajos francia királyt is rászorította a regensburgi fegyverszünet aláírására, melyben a francia uralkodó húsz évre garantálta a békét a Habsburg Birodalommal. Ez elhárította Lipót császár félelmét egy esetleges francia hátbatámadástól, és minden akadályt elgördített egy nagyszabású törökellenes hadjárat elől, melynek legfontosabb célja Buda felszabadítása volt.
Az 1683-as győzelmek okozta lelkesedésben az udvari haditanács már 1684 nyarán megpróbálta visszafoglalni Budát. Lotaringiai Károly herceg figyelmeztetése ellenére, miszerint az ostromhoz szükséges előfeltételek nem adottak, a haditanács mégis a támadás mellett döntött. Ez a hadjárat Vác és Pest visszafoglalását hozta, de Buda Sejtán Ibrahim pasa sikeres védelme miatt továbbra is oszmán kézen maradt.
Buda, mint az oszmán „Üngürüszü vilajet” tartományközpontja és az ősi magyar királyi székhely, kiemelkedő stratégiai és szimbolikus jelentőséggel bírt. Visszafoglalása nem csupán egy város elfoglalását jelentette volna, hanem a török hódoltság megtörésének kulcsát, és az egész Magyarország felszabadítására irányuló törekvések sarokkövét.
A Szent Liga létrejötte és a regensburgi fegyverszünet biztosította a szükséges európai összefogást és a Habsburg Birodalom hátországának védelmét. Ez tette lehetővé egy olyan nagyszabású hadművelet elindítását, amelyre korábban nem volt példa. Az 1686-os ostrom így nem csupán egy katonai akció volt, hanem egy kontinentális jelentőségű esemény, amely Európa jövőjét is meghatározta.
Az 1686-os budai ostrom a forrás szerint rendkívül intenzív és véres küzdelem volt, ahol mindkét fél hatalmas elszántsággal harcolt. Abdi pasa, a vár 70 éves parancsnoka, tisztában volt azzal, hogy Buda megtartása vagy elvesztése milyen súlyos következményekkel jár. A keresztény seregek a kezdeti sikerek ellenére komoly ellenállásba ütköztek, és a július 22-i események egy váratlan katasztrófát jeleztek.
Az ostrom további alakulása, melyre a forrás már nem tér ki, döntő fontosságú volt Magyarország és a régió sorsa szempontjából. A küzdelem Buda falai között folytatódott, ahol a védők és az ostromlók egyaránt a végsőkig kitartottak. A történelmi események sorozata végül a török uralom végét hozta el az ősi királyi székhelyen.