Az amerikai légierő stratégiai átalakítás előtt áll a pilóta nélküli repülőgépek beszerzését illetően. A The War Zone (TWZ) katonai szaklap beszámolója szerint a jelenlegi, rendkívül költséges drónok, mint az MQ-9 Reaper, nem teljesítik az elvárásokat, ami miatt a hangsúly egyre inkább az olcsóbb, de hatékonyabb alternatívákra helyeződik át. Ez a váltás jelentős hatással lehet az Egyesült Államok jövőbeli katonai műveleteire és védelmi kiadásaira.
Jelenleg az amerikai légierő által használt MQ-9 Reaper drónok darabonkénti ára 30 és 50 millió dollár között mozog, ami rendkívül magasnak számít, különösen a jelentős veszteségek fényében. A típust széles körben alkalmazták az Irán elleni konfliktusokban, ahol a megfigyelők egyöntetűen magas veszteségi rátáról számoltak be. Az Egyesült Államokban is felismerték ezt a problémát, és aggasztónak nevezték a tendenciát. Ezek a magas költségek és a gyakori elvesztések fenntarthatatlanná teszik a jelenlegi beszerzési és üzemeltetési modellt.
A légierő ezért egy új modell bevezetését tűzte ki célul, amelynek darabára mintegy 10 millió dollár lenne. Ez az összeg nagyságrendekkel alacsonyabb a jelenlegi árszintnél, és lehetővé tenné a nagyobb számú beszerzést, valamint a veszteségek elviselhetőbbé tételét. Christopher Niemi altábornagy, a légierő modernizációs igazgatója egy beszélgetés során kifejtette, hogy szeretné lejjebb szorítani a vadászgépekkel együttműködő harci repülőgépek (CCA) árát. Ennek a törekvésnek az áldozata lehet a jól ismert Reaper is, amelyet egy olcsóbb, de hasonló képességekkel rendelkező utód válthat.
Az új, költséghatékonyabb eszközöknek ugyanazokat a feladatokat kellene ellátniuk, mint az MQ-9-eseknek. Ez magában foglalja a megfigyelési, hírszerzési és felderítési képességeket, valamint a csapásmérő tudást is. A légierő szigorú követelményeket támaszt az új drónokkal szemben. Ezek közé tartozik a legalább 200 csomós (körülbelül 370 km/h) sebesség, a körülbelül 6000 lábas (1828 méteres) kifutópályáról való felszállás képessége, valamint a 8000 tengeri mérföldes (14 800 kilométer) egyirányú telepítési távolság. Ezek a specifikációk biztosítják, hogy az új generációs drónok képesek legyenek hatékonyan támogatni a modern hadműveleteket.
Érdekesség, hogy már kifejlesztették az MQ-9B típusú drónt is, azonban ezt nem tervezik az előző modell közvetlen utódjának. Niemi altábornagy érvelése szerint, ha valaki nem szeretne elveszíteni egy nagyjából 50 millió dollárba kerülő MQ-9A-t a szenzoraival együtt, akkor valószínűleg egy magasabb árú MQ-9B elvesztése sem lenne kedvére. Ez rávilágít arra a prioritásra, hogy a költséghatékonyság kulcsfontosságúvá vált a beszerzési döntésekben.
A gyártók ugyanakkor rámutatnak, hogy a Reaperek magas ára nem véletlen. Szerintük a drónok számos egyéb, ritkán emlegetett nehézséggel küzdenek meg, amelyekre az új típusoknak időre és jelentős fejlesztésekre lehet szükségük. Ez a nézőpont azt sugallja, hogy az olcsóbb alternatívák kifejlesztése és integrálása nem lesz egyszerű feladat, és komoly technológiai kihívásokat tartogat.
A jelentések szerint a Reaperek száma jelentősen csökkent az iráni és a jemeni konfliktusok során, egyes adatok szerint körülbelül 30 darabot lőttek le ezekből az eszközökből. Bár a típus teljesítményét dicsérték, a magas veszteségi ráta miatt a koncepciót teljesen át kell gondolni. Az amerikai légierő tehát egy olyan új korszak felé tart, ahol a költséghatékonyság és a fenntarthatóság legalább annyira fontos szemponttá válik, mint a katonai képességek.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása