Az ENSZ egy átfogó vizsgálata szerint az afganisztáni konfliktus (2001-2021) civil áldozatainak túlnyomó többsége magára maradt, anélkül, hogy igazságszolgáltatásban, kártérítésben részesült volna, vagy szenvedései hivatalos elismerést kaptak volna. Az ENSZ kedden közzétett jelentése rávilágít a két évtizedes háború elfeledett emberi költségeire és a konfliktusban érintettek elhanyagolt helyzetére.
A konfliktus gyökerei mintegy huszonöt évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Államok beavatkozott Afganisztánban, válaszul a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásokra. Ezt követően húsz évnyi fegyveres konfliktus vette kezdetét, amelyet a lakosság ellen elkövetett atrocitások széles skálája jellemzett.
Ez az időszak mély sebeket ejtett az afgán társadalmon, és számtalan emberéletet követelt.
Az ENSZ afganisztáni missziója (UNAMA) által 2009 óta gyűjtött adatok szerint a konfliktus során több mint 40 ezer civil vesztette életét, és további 77 ezer sérült meg. Ezek a tragikus számok a tálib lázadók, az Iszlám Állam (IS) dzsihádista csoport, valamint az afgán köztársasági fegyveres erők és az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció műveletei során elkövetett támadások és cselekmények következményei. A jelentés kiemeli, hogy a civil lakosságot érő károk forrásai rendkívül sokrétűek voltak, a konfliktusban részt vevő szinte minden fél hozzájárult a tragikus statisztikákhoz.
Az UNAMA, amelynek feladata a polgári áldozatok nyilvántartása és dokumentálása, részletes képet fest a konfliktus emberi oldaláról. Azonban a jelentés fő megállapítása, hogy a dokumentált szenvedés ellenére az áldozatok többsége nem kapott semmilyen formális segítséget vagy elismerést. Ez a helyzet azt jelenti, hogy a családoknak maguknak kell megbirkózniuk a veszteségekkel, a sérülésekkel és a traumákkal, gyakran mindenféle külső támogatás nélkül.
Az igazságszolgáltatás hiánya azt jelenti, hogy a civil lakosság ellen elkövetett bűncselekményekért felelős személyek ritkán kerültek bíróság elé, és az áldozatok nem láthatták, hogy az elkövetők felelősségre vonása megtörténik. A kártérítés elmaradása további terhet ró azokra, akik elvesztették szeretteiket, otthonaikat vagy megélhetésüket, anyagi és erkölcsi értelemben is. A szenvedések hivatalos elismerésének hiánya pedig megfosztja az áldozatokat attól a méltóságtól és tisztelettől, amelyre minden háborús áldozatnak joga lenne, és megnehezíti a gyógyulási folyamatot.
Az ENSZ jelentése hangsúlyozza, hogy az afgán konfliktus befejezése után is sürgető feladat marad az áldozatok helyzetének kezelése. A civil lakosság, amely a háború legnagyobb terhét viselte, továbbra is a nemzetközi közösség figyelmére és támogatására szorul. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a tartós béke és stabilitás eléréséhez elengedhetetlen az áldozatok jogainak érvényesítése és szenvedéseik elismerése, hogy ne maradjanak magukra a háború hosszú távú következményeivel.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása