Egy friss kutatás rávilágít arra, hogy a második világháború utáni szovjet megszállás milyen hosszú távú gazdasági és demográfiai hatásokkal járt Ausztriában és Németországban. Az elemzés szerint a megszállás előli menekülés tartósan befolyásolta a népesség és a vállalkozások elhelyezkedését, valamint a dolgozók jövedelmi szintjét. Ezek a különbségek még évtizedekkel a megszállás vége után is kimutathatóak.
A Defacto blog és a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület közgazdász kutatói, köztük a CEU, az Oxfordi és a Stockholmi Egyetem szakemberei vizsgálták a jelenséget. A kutatás arra kereste a választ, hogyan alakult volna a régió, ha nem kerül szovjet fennhatóság alá. Ausztria keleti része tíz évig, 1945-től 1955-ig volt szovjet megszállás alatt, míg Németország keleti területei egészen az 1990-es évek elejéig.
A kutatók a megszállási határ mentén fekvő, egymáshoz közeli településeket hasonlították össze. Ez a módszer lehetővé tette, hogy a megszállás hatását más tényezőktől, például a földrajzi adottságoktól vagy a vasfüggöny közelségétől elkülönítsék. Népszámlálási adatok alapján elemezték a lakosság változását a megszállás előtt, alatt és után.
A szovjet fennhatóság alá került területekről jelentős számú ember menekült az ország nyugati részeibe. A menekülthullámot kezdetben a fosztogatások és az erőszak, később Németországban a kommunista diktatúra elől való elmenekülés motiválta. Ez a migráció alapjaiban változtatta meg a népesség eloszlását.
A kutatás kimutatta, hogy 1900-tól a második világháborúig a későbbi szovjet és nyugati megszállási övezetek népessége hasonlóan alakult. A háború után azonban a szovjet oldalon hirtelen visszaesett a lakosság száma a nyugati területekhez képest. Ausztriában ez a lemaradás 1951-re meghaladta a tíz százalékot, és bár további csökkenés nem történt, még 2011-ben is fennállt.
Németországban a helyzet még drámaibb volt, ahol a szovjet megszállás alatt álló települések népessége 1951-re már több mint húsz százalékkal maradt el. Ez a negatív tendencia gyakorlatilag máig folytatódik, jelezve a tartós demográfiai eltolódást.
A menekülthullám gazdasági következményei még a népességi adatoknál is jelentősebbek voltak, különösen Ausztria esetében. Míg a lakosság számában valamivel több mint tíz százalékos lemaradás alakult ki, addig 2011-re a vállalkozások számában huszonöt, a dolgozók számában pedig harminc százalékos volt a különbség. Az egykori nyugati megszállási övezetek gazdaságilag sokkal sikeresebbé váltak.
Ez a nagyobb gazdasági lemaradás az agglomerációs hatásokkal magyarázható. A vállalkozások és a dolgozók számára előnyös, ha sokan vannak egymás közelében, ami hatékonyabb termelést és jobb munkaerőpiaci illeszkedést eredményez. Emellett feltételezhető, hogy a legtehetségesebb és legszorgalmasabb munkavállalók közül sokan a nyugati területekre költöztek.
A kutatás szerint a nyugati megszállási övezetekben a nagyobb lakosságszám és a több vállalkozás hozzájárult a hatékonyabb termeléshez. Ennek egyik megnyilvánulása a dolgozók magasabb fizetése volt. A német példa azt mutatja, hogy a vasfüggöny 1990-es összeomlása után a magasabb bérek tovább ösztönözték a migrációt a volt szovjet zónákból nyugatra, tovább súlyosbítva az elnéptelenedést.
Az osztrák és német tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy egy megszállás és az azt követő menekülthullám évtizedekre, sőt generációkra megváltoztathatja egy ország gazdasági térképét. A fizikai megszállás ugyan véget érhet, de a lakosság és a vállalkozások elhelyezkedésében kialakult különbségek hosszú távon fennmaradnak.
A Defacto kutatói szerint ez a dinamika magyarázhatja, miért tűnik nehéznek Magyarország számára utolérni Ausztriát, még 35 évvel a szovjet csapatok kivonulása után is. A tanulmány továbbá előrevetíti, hogy az orosz–ukrán háború miatt elmenekültek hiánya jóval a harcok lezárulta után is éreztetni fogja hatását Ukrajna gazdaságán.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása