Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója nyílt levélben reagált Cserhalmi György Kossuth-díjas színész egy korábbi interjújában elhangzott kijelentéseire. A főigazgatót megdöbbentette és felháborította Cserhalmi azon gondolata, amely a Nemzeti Színház jövőbeli szükségességét firtatta.
Cserhalmi György a Magyar Hangnak adott interjújában kifejtette véleményét Vidnyánszky Attila mandátumáról és az intézmény jövőjéről. A színész úgy vélte, Vidnyánszkynak ki kellene töltenie a 2028 nyaráig szóló főigazgatói megbízatását a Nemzeti Színház élén. Ezt követően azonban szerinte újra kellene gondolni, hogy szükség van-e továbbra is az intézményre, bár hozzátette, hogy ő maga nem fog dönteni ebben a kérdésben.
Vidnyánszky Attila válaszlevelét azzal kezdte, hogy bár emlékszik egykori gyümölcsöző szakmai kapcsolatukra, Cserhalmi gondolkodásában bekövetkezett változás elhomályosítja korábbi művészi teljesítményét. Különösen az a felvetés keserítette el, amely szerint „azt majd eldöntjük, szükség van-e továbbra is erre az intézményre”. A főigazgató szerint személye nem lényeges, és mellékesnek tartja azt is, hogy Cserhalmi „kegyet gyakorolva” engedné, hogy kitöltse mandátumát.
A főigazgató reményét fejezte ki, hogy Cserhalmi szavait félreérthetően idézték, vagy ő maga fogalmazott szerencsétlenül. Vidnyánszky szerint a Nemzeti Színház létjogosultságának megkérdőjelezése olyan szellemi elődökhöz köthető, akik 1965-ben felrobbantották a régi Nemzeti épületét, vagy a 2000-es évek elején értetlenkedtek az intézmény szükségességén. Figyelmeztetett, hogy ha romboló tervek válnak valóra, nem ő lesz az egyetlen, aki az útjukba áll.
Vidnyánszky Attila levelének zárásaként felhívást intézett a közönséghez. Arra biztatott mindenkit, hogy jövőre közösen ünnepeljék a Nemzeti Színház fennállásának 190., valamint a Duna-parti épület átadásának 25. évfordulóját. Ezzel is hangsúlyozni kívánta az intézmény folyamatos és megkérdőjelezhetetlen értékét és történelmi jelentőségét.
Az eset nem az első alkalom, hogy Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház jövőjével kapcsolatos aggodalmakat fogalmaz meg. Augusztusban a főigazgató nyilvánosan állította, hogy a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium le fogja őt váltani pozíciójából. Ez a bejelentés jelentős figyelmet kapott a kulturális közéletben.
Azonban Vidnyánszky állítása azóta sem valósult meg, továbbra is ő tölti be a főigazgatói posztot. A minisztérium részéről Tarr Zoltán miniszter a főigazgatói bejelentést követő napon tájékoztatta Vidnyánszkyt, hogy a Nemzeti Színházat át fogják világítani. Ez az átvilágítási folyamat további bizonytalanságot hozott az intézmény működésével és jövőjével kapcsolatban.
Ez a nyilvános vita két jelentős személyiség között nem csupán személyes nézeteltérés. A Nemzeti Színház, mint kiemelt nemzeti kulturális intézmény, létjogosultságának megkérdőjelezése szélesebb körű kulturális és politikai diskurzust indíthat el. Vidnyánszky Attila reakciója rávilágít arra, milyen mélyen érinti őt az intézmény jövőjével kapcsolatos bármilyen bizonytalanság.
A főigazgató történelmi párhuzamai, mint az 1965-ös robbantás vagy a 2000-es évek eleji viták, azt mutatják, hogy a Nemzeti Színház léte körüli diskurzus nem új keletű. Ezek az utalások súlyt adnak a jelenlegi vitának, és a kulturális örökség megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák. A vita tehát túlmutat a személyes ellentéteken, és a nemzeti identitás, valamint a kulturális intézmények szerepének kérdését feszegeti.
A jövőbeni fejlemények szempontjából kulcsfontosságú lesz a Nemzeti Színház bejelentett átvilágításának eredménye. Ez az ellenőrzés befolyásolhatja az intézmény vezetését és működését, valamint Vidnyánszky Attila pozícióját is. A főigazgató felhívása az évfordulók közös megünneplésére egyfajta kiállás az intézmény mellett, és egyben ellenállás a „romboló tervek” ellen.
A kulturális életben várhatóan tovább folytatódik a vita a Nemzeti Színház szerepéről és jövőjéről. Cserhalmi György kijelentései és Vidnyánszky Attila válasza egyaránt jelzik, hogy a magyar színházi világban élénk párbeszéd zajlik az intézmények irányáról és céljairól. A következő időszakban kiderülhet, hogy ezek a viták milyen konkrét döntésekhez vagy változásokhoz vezetnek.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása