A G7 Paradigma konferencia nukleáris energiáról szóló panelbeszélgetése, melynek címe „Atomreneszánsz vagy zsákutca?” volt, rávilágított a nukleáris energia jelenlegi helyzetének és jövőjének megosztott megítélésére. A résztvevők eltérő véleményeket fogalmaztak meg a paksi bővítés, Paks II, valamint a meglévő blokkok üzemidő-hosszabbításának szükségességéről és megvalósíthatóságáról.
A kerekasztal-beszélgetésen Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutató főmunkatársa adatokkal támasztotta alá, hogy a nukleáris termelés stagnálása mellett a villamosenergia-felhasználás világszerte növekszik. Ennek következtében az atomenergia részesedése a globális áramtermelésben folyamatosan csökken: az 1985-ös 15-16 százalékról tavalyra 9 százalék alá esett, míg az EU-ban a csúcsidőszak 38-39 százalékáról 25 százalékra mérséklődött.
Ezzel szemben Beck Zsófia, a BCG integrált energiaközmű szegmensének globális vezetője, valamint Hugyecz Attila, a Paks II Zrt. nemzetközi kapcsolatok szakterületének vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy számos országban megváltozott a nukleáris projektekhez való hozzáállás. Becsléseik szerint a jelenlegi 370 gigawattnyi kapacitás mellé további 300 gigawattnyi új kapacitás épülhet ki, melyből 50 gigawatt olyan országokban valósul meg, ahol korábban nem volt atomerőmű. Kiemelték, hogy az új létesítmények nem csupán a régi erőművek pótlására szolgálnak, hanem új kapacitásokat is jelentenek a rendszerben.
A kis moduláris reaktorok (SMR) lehetőségeiről is szó esett, melyek üzleti modellje még nem teljesen kiforrott, és költségeik magasnak tűnnek. A technológia jövője azon múlik, hogy az egységnyi termelés költségei csökkenthetők-e a nagy erőművek szintjére. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára szerint az SMR-ek vonzereje az építési idő lerövidítésében rejlik, ami mérsékli a finanszírozási költségeket és a politikai kockázatokat.
A nukleáris projektek megvalósításához elengedhetetlen az állami szerepvállalás, legyen szó akár az energia átvételi árának garantálásáról, akár a megtérülés biztosításáról. A beszélgetés előtti közönségszavazás eredményei szerint a válaszadók több mint 90 százaléka nem számít Paks II eredeti formában történő megépülésére; felük módosításokkal, másik felük a projekt teljes leállításával számol.
A panelbeszélgetés résztvevői között eltérőek voltak az arányok. Aszódi Attila, aki a bővítésről szóló 2014-es szerződést is látta, úgy vélekedett, hogy a megállapodás jó és érvényben van. Álláspontja szerint Paks II megvalósítható, és Magyarország érdeke is a projekt kivitelezése.
Mezősi András nem osztotta Aszódi Attila optimizmusát. Emlékeztetett arra, hogy a 2010-es évek közepén senki nem számított a magyarországi napelem-boomra, amely napközben nulla közeli árakat eredményez a piacon. Előrejelzései szerint ez az árkörnyezet tartósan fennmaradhat, ami megkérdőjelezi egy atomerőmű-beruházás megtérülését.
Beck Zsófia hasonlóan vélekedett, szerinte 2035-re nincs szükség Paks II-re, mivel a hazai áramigény várhatóan nem fog olyan mértékben növekedni, hogy az új blokkok termelését indokolja. Emiatt sem most, sem a jövőben nem tartaná célszerűnek a projekt megvalósítását.
A konferencia későbbi szakaszában Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter megerősítette, hogy a kormány teljes körűen átvizsgálja a paksi bővítési projektet. Ugyanakkor kiemelt prioritásként kezelik a meglévő paksi blokkok üzemidő-hosszabbítását.
Bertalan Zsolt, az MVM-csoport vezérigazgatója egy másik kerekasztal-beszélgetésen szintén hangsúlyozta az üzemidő-hosszabbítás elengedhetetlenségét. Elmondása szerint ez a folyamat további húsz évre biztosíthat 2000 megawattnyi kapacitást az országnak, lényegesen alacsonyabb beruházási költségek mellett, mint új erőművek építésével. „Ennél jelenleg nincs jobb beruházás” – fogalmazott az MVM vezetője, aláhúzva a meglévő kapacitások fenntartásának gazdasági előnyeit.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása