Ország Lili, a falak és labirintusok festőjeként ismert, egyedi hangú magyar művész 1926. augusztus 8-án született, és mindössze 52 évesen, 1978. október 1-jén hunyt el. Életét végigkísérte a sötét, egyszobás lakásban való alkotás, és csak röviddel halála előtt kapott egy világos műteremlakást, amelyet már nem élvezhetett sokáig. Művészete, mely a történelem emlékeit, a múlt titkait és az ember belső világát idézi, halála után egyre nagyobb elismerést vívott ki magának, és ma a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotójaként tartják számon.
A festőnő 1978 júniusában kapott egy világos, gyönyörű műteremlakást, amelyre egész életében vágyott, ám a sors tragédiája, hogy ezt az otthont már nem használhatta ki teljes mértékben. Szeptember közepén nem jelent meg munkahelyén, az Állami Bábszínházban, ami aggodalmat keltett kollégái körében. Negyedik napon, szeptember 15-én, munkatársai rátörték az ajtót, és a már súlyos állapotban lévő művészt kórházba szállították, ahol azonnal megműtötték.
Ország Lili a műtét után még két hétig élt, de szervezete október elsején feladta a küzdelmet. Halála ellenére életműve tovább él, és születésének 100. évfordulója alkalmából, 2026. szeptember 9-én a Kiscelli Múzeum felolvasószínházi estet rendez „Ország Lili 100 – Az égben mászkálok” címmel. A múzeum képzőművészeti gyűjteménye egyébként is jelentős festményeket és grafikai munkákat őriz a művésznő hagyatékából.
Ország Lili Ungváron látta meg a napvilágot, és életét mélyen befolyásolták a második világháború és a holokauszt traumái. Családját egy téglagyárba deportálták, majd az Auschwitz felé tartó marhavagonokba terelték őket, ahonnan papírjaiknak köszönhetően Kassán szállhattak le. Egy másik meghatározó élménye az anyai szeretet hiánya volt, melyről 1968-ban, római tanulmányútja során írt első mesterének, Róbert Miklósnak, kifejezve vágyát egy olasz gyermekkor iránt, ahol a szülők szeretete nyilvánvaló.
Tanulmányait 1945 és 1950 között a Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd 1950-től egészen haláláig, kisebb megszakításokkal, az Állami Bábszínház tervezőjeként dolgozott. Ebben az intézményben számos, a korabeli rendszer által háttérbe szorított képzőművész talált menedéket, és itt ismerkedett meg az Európai Iskola tagjaival is. A bábszínházi munka mellett otthon, a csendes magányban alkotta meg egyedi festményeit.
Ország Lili művészete különleges helyet foglal el a magyar festészetben, mivel nem követte a kor divatos irányzatait, hanem saját belső világából építkezett. Képein gyakran jelennek meg falak, romvárosok, ősi írásjelek, kapuk és labirintusok, melyek a történelem emlékeit, a múlt titkait, valamint az ember belső világát idézik. Az 1960-as évektől a fal vált képeinek egyik legfontosabb témájává, amely nála egyszerre jelentett védelmet, elzártságot, emlékezetet és történelmet.
Utazásai is jelentősen inspirálták alkotásait: Bulgáriában a szláv miszticizmus és az ikonfestészet, Prágában a zsidó temető sírkövei, Izraelben Jeruzsálem ősi falai, Nápolyban és Pompejiben pedig az antik romvárosok világa hatott rá. Életművének csúcspontját az 1973 és 1978 között készült, 48 festményből álló „Labirintus” című sorozat jelenti, amelyben összefoglalta korábbi motívumait. A labirintus nála nem csupán építészeti forma, hanem az emberi lélek, a történelem és az önkeresés szimbóluma is, melyet a kafkai világértelmezés abszurd mozzanatai is áthatottak.
Ország Lili művészete, mely egyszerre titokzatos és ismerős, személyes és egyetemes, halála után egyre nagyobb elismerést kapott. Ma a XX. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotójaként tartják számon, akinek munkái számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók. Képei a mai napig lenyűgözik a nézőket különleges hangulatukkal, gazdag szimbolikájukkal és időtlen szépségükkel, bizonyítva, hogy a művésznő egyedülálló látásmódja örök érvényű.
A Kiscelli Múzeum „Az égben mászkálok” című szövegkonstrukciója, mely szépirodalmi fragmentumokból és egodokumentumokból áll, Zsoldos Emese összeállításában, a festő gondolkodásának irányait igyekszik bemutatni. Ez az esemény is hozzájárul ahhoz, hogy Ország Lili gazdag és mélyen személyes életműve továbbra is inspirálja a közönséget és a művészettörténészeket, fenntartva emlékét és művészi örökségét a jövő generációk számára.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása