Komoly felháborodást váltott ki a német társadalomban és a politikai életben egy észak-rajna–vesztfáliai aukciósház tavaly novemberi kezdeményezése, amely a holokauszt áldozatainak személyes tárgyait kívánta árverésre bocsátani. A Felzmann Aukciósház lépése széles körű ellenállásba ütközött, és végül az árverés meghiúsult, a gyűjtemény darabjai pedig méltó helyekre kerültek.
A Neussban székelő Felzmann Aukciósház, amely elsősorban filatéliai és numizmatikai különlegességekre szakosodott, „A terror rendszere II. rész, 1933–1945” címmel hirdette meg az ominózus árverést. Bár a cím akár egy kiállításra is utalhatott volna, valójában a hitleri Németország és a nemzetiszocialista diktatúra tárgyi emlékeit kívánták értékesíteni. Az online árverési katalógusban összesen 632, a holokauszthoz kapcsolódó, döbbenetes tárgyi emlék szerepelt, amelyek a kikiáltási árak alapján 100 és 500 euró között mozogtak.
Az árverésre szánt tárgyak között számos rendkívül személyes és megrázó emlék volt. Példaként említhető egy 16 éves gettómunkás arcképes igazolványa, amelyen a „44.6.23-án a 76-os transzporttal el” pecsét is látható volt. Szintén szerepelt a kínálatban egy „használt” sárga csillag, amely a zsidók megkülönböztetésére és megalázására szolgált a náci uralom alatt. Egy másik meghökkentő tétel egy kényszer-sterilizációt elrendelő végzés volt, amely nevet, személyes adatokat és „szakvéleményt” tartalmazott. Egy kelet-poroszországi zsidó kivégzéséről szóló, jegyzettel ellátott Gestapo-kartotéklap kikiáltási ára például 350 euróról indult. Ezek a tárgyak nem csupán történelmi dokumentumok, hanem az emberi szenvedés és a tragédia közvetlen tanúi, amelyek mélyen érintik az áldozatok emlékét és a túlélők érzéseit.
Németországban a nemzetiszocialista rezsimhez köthető tárgyak, mint például az SS vagy a Wehrmacht emlékei, bár gyakran váltanak ki felháborodást, nyilvánosan értékesíthetők. Azonban a mostani aukció merőben más jellegű volt, mivel nem a nácik, hanem az üldözöttek személyes emlékeit, az áldozatokhoz közvetlenül kapcsolódó tárgyakat kínálták eladásra. Ez a különbség alapvető etikai dilemmát vetett fel, hiszen az áldozatok személyiségét és szenvedését áruvá alacsonyította volna.
Az árverésre elsőként a Nemzetközi Auschwitz Bizottság figyelt fel, és azonnal nyilvános tiltakozását fejezte ki. Christoph Heubner ügyvezető alelnök a sajtóközleményben cinikusnak és szégyenteljesnek nevezte a vállalkozást a nácik által üldözöttek és a holokauszt túlélői számára. Kiemelte, hogy az üldözéshez és a holokauszthoz kapcsolódó dokumentumok az üldözöttek családjainak tulajdonát képezik. Álláspontja szerint ezeknek a tárgyaknak múzeumokban vagy emlékhelyeken lenne a helyük, ahol méltó módon bemutathatók és megőrizhetők az utókor számára, nem pedig kereskedelmi portékává alacsonyítva azokat.
A bizottság fellépését követően a német közvélemény és a politikai élet szereplői is egyöntetűen elítélték az aukciósház szándékát. A széles körű felháborodás és a nyomás hatására az árverési akció végül meghiúsult. A gyűjtemény darabjai, amelyek a holokauszt borzalmait idézik, így nem kerültek magánkézbe, hanem olyan intézményekhez kerültek, ahol megfelelő tisztelettel és gondossággal kezelik őket, biztosítva ezzel, hogy az áldozatok emléke ne váljon kereskedelmi termékké.
Ez az eset ismét rávilágított arra, hogy a holokauszt emlékezetének megőrzése és az áldozatok iránti tisztelet alapvető fontosságú. Az ilyen tárgyak nem egyszerű gyűjtői darabok, hanem a történelem fájdalmas tanúi, amelyek a múlt borzalmaira emlékeztetnek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövő generációi tanulhassanak a történtekből. Az aukció meghiúsulása egyértelmű üzenet volt arról, hogy az emberi szenvedés és a történelem ezen sötét fejezetének tárgyai nem képezhetik kereskedelmi spekuláció tárgyát.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása