Nagy Natália írónő egy friss Facebook-bejegyzésben fejtette ki részletesen álláspontját a kulturális szektor közpénzből történő finanszírozásával kapcsolatban. Bejegyzésében nem csupán a saját, húsz éve tartó magánkiadói tevékenységének okait ismerteti, hanem azt is, miért utasította el a Magyar Állami Operaház felkérését egyik művének színpadra állítására. Az írónő kritikusan szólalt meg a rendszerszintű problémákról és a közpénzek felhasználásának módjáról, felhívva a figyelmet a társadalmi felelősségvállalás fontosságára.
Nagy Natália bejegyzésében arról ír, hogy húsz éve férjével együtt, saját költségen adják ki és terjesztik könyveiket, első kötetük, "A Nap születésnapja" megjelenése óta. A gyulai strandon árusítják köteteiket, és a kerek évforduló alkalmából gyakran merül fel a kérdés, miért nem kaphatók műveik a hagyományos könyvesboltokban. Az írónő és férje elvi okokból nem fogadnak el közpénzes támogatást, mert úgy vélik, a film, a színház, a könyvpiac és a labdarúgás olyan ágazatok, amelyeknek alapvetően piaci alapon kellene működniük, nem pedig állami forrásokból.
Tíz évvel ezelőtt Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház akkori vezetője felkérte Nagy Natáliát, hogy "A Nap születésnapja" című könyvét mutassák be az intézményben. Az írónő azonban nemet mondott az ajánlatra, azzal érvelve, hogy előbb az egészségügyet, az oktatást és a közbiztonságot kellene rendbe tenni az országban, mielőtt ilyen jellegű kulturális projektekre költenek. Kijelentette, hogy az előadást piaci alapon képzeli el, és felszólította Ókovács Szilvesztert, hogy "csapjon már a mohó haverjai kezére", utalva a közpénzek felhasználásának vélt problémáira.
Ókovács Szilveszter erre figyelmeztette az írónőt, hogy amennyiben nem az ő meséjére fordítják a produkcióra szánt több száz millió forintot, akkor azt más előadásra költik majd el. Nagy Natália erre úgy reagált, hogy "Semmi kétségem efelől", ezzel is kifejezve, hogy számított erre a válaszra, és nem lepődött meg a felajánlott összeg más célra történő felhasználásának lehetőségén.
Nagy Natália és férje húsz évvel ezelőtt, az első könyv, "A Nap születésnapja" megjelenésekor döntöttek a magánkiadás mellett, saját pénzükből finanszírozva a kiadást és a terjesztést. Tisztában voltak azzal, hogy ez nehezebb út, mivel egy magánkiadó hátrányból indul az állami hátszelet élvező szereplőkkel szemben, akik jelentős közpénzes támogatásokban részesülnek. Ennek ellenére tudatosan vállalták a kihívást, ragaszkodva elveikhez.
Mivel könyveik nem jutottak el a hagyományos könyvesboltokba, olyan helyszíneken árusítják azokat, ahol sok ember megfordul. Ezek közé tartoznak rendezvények, fesztiválok, vásárok, télen plázák, nyáron pedig strandok. Az írónő szerint az online értékesítés nem tudta pótolni a személyes eladások forgalmát, ezért a közvetlen értékesítés maradt a fő csatorna a közönséggel való kapcsolattartásban és a könyvek eljuttatásában.
Az írónő bejegyzése szerint férje az elmúlt két évtizedben mintegy félszáz feljelentést tett hivatali visszaélések és hűtlen kezelés gyanúja miatt. Ez a tény alátámasztja azt az álláspontjukat, hogy a közpénzek felhasználásával kapcsolatos aggályaik mélyen gyökereznek, és nem csupán egyedi esetekre, hanem egy szélesebb körű problémára vonatkoznak.
Nagy Natália állásfoglalása rávilágít a kulturális szektor finanszírozásának egy vitatott aspektusára: a közpénzek szerepére és a piaci alapú működés hiányára. Az írónő szerint a jelenlegi rendszer nemcsak az elmúlt 16 évre jellemző, hanem kormányokon átívelően működik, bár a nagyságrendek az idők során változhattak. Ezzel egy szélesebb, rendszerszintű problémára mutat rá, amely a magyar kulturális élet számos területét érinti.
Az írónő úgy véli, hogy ez a rendszer nem jöhetett volna létre megfelelő társadalmi támogatottság nélkül. Meglátása szerint sokakat nem maga a korrupció ténye zavar, hanem az, ha nem a hozzájuk közel álló oldal vagy csoport részesül belőle. Ez a gondolatmenet a társadalmi felelősségvállalás, a közmorál és az etikai normák kérdéseit veti fel, jelezve, hogy a probléma gyökerei mélyebben, a társadalmi attitűdökben keresendők.
Az Operaház felkérésének elutasítása és az ahhoz fűzött indoklás egyértelműen jelzi Nagy Natália és férje elkötelezettségét a transzparens és piaci alapú működés mellett. Az eset egy konkrét példán keresztül mutatja be, hogyan ütközhetnek az elvi álláspontok a bevett gyakorlattal, és milyen dilemmákat vet fel a kulturális intézmények állami finanszírozása.
Nagy Natália bejegyzését azzal zárja, hogy a változás mindannyiunk felelőssége. Felszólít arra, hogy amint a korábbiakhoz hasonló túlkapásokat tapasztalunk a hatalmon lévő vezetőknél, jelezzük azokat. Ez a felhívás a polgári aktivitás és a kritikus gondolkodás fontosságát hangsúlyozza, mint a rendszerszintű problémák kezelésének alapvető eszközeit.
Az írónő utal Bródy János "Ezek ugyanazok" című dalára, felvetve a kérdést, meddig marad aktuális a dal üzenete. Ezzel arra céloz, hogy a problémák gyökere mélyebben, magában a társadalomban is keresendő, nem csupán a vezetői rétegben. A bejegyzés szerint az "ezek" valójában nemcsak a vezetőink, hanem maga a társadalom is.
Az eset rávilágít arra, hogy a kulturális szektorban zajló finanszírozási viták túlmutatnak az egyes intézmények vagy projektek kérdésén, és szélesebb társadalmi, etikai és gazdasági dilemmákat érintenek. A magánkiadás és a közpénzes támogatás elutasításának példája egy alternatív utat is felvázolhat, amely a függetlenségre és a piaci alapú működésre épül.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása