A világban egyre mélyül a szakadék az egyszerűen tehetősek és az ultragazdagok között. Utóbbiak száma viszonylag alacsony, ám vagyonuk elképesztő ütemben gyarapszik, és hatalmas összegeket fordítanak gyűjtőszenvedélyük kielégítésére. Ez a tendencia jelentős hatással van a műtárgypiacra is, ahol az idei első félévben a három legnagyobb aukciósház mérlege rekordösszegű, 10 milliárd dolláros forgalmat mutatott. Azonban egyre több elemző int óvatosságra, akik szerint a jelenlegi folyamatok nem az „aranykorra”, hanem inkább az „aranyozott korra” (gilded age) emlékeztetnek. Az aggodalmak középpontjában nem csupán az áll, hogy ki vásárolja meg a műalkotásokat, hanem az is, hogy ki formálja a kultúrát.
Az ultragazdagok felemelkedése és a műtárgypiac
Az ultragazdagok vagyona soha nem látott mértékben növekszik, felülmúlva a 19. század végén élt „rablóbárók”, mint John D. Rockefeller vagy J.P. Morgan vagyonfelhalmozását. Az amerikai történelem 1870 és 1900 közötti időszakát Mark Twain „aranyozott kornak” nevezte, ezzel utalva arra, hogy a felszíni csillogás mögött súlyos társadalmi problémák, szegénység és korrupció rejtőztek. A műtárgypiaci elemzők a mai helyzetet ahhoz a száz évvel ezelőtti időszakhoz hasonlítják, mivel horribilis összegek áramlanak a nagy aukciósházak kasszájába, egekbe emelve néhány kivételes alkotás árát, miközben a piac alapjai ebből nem profitálnak.
Generációváltás és a gyűjtői szokások átalakulása
A jelenlegi bizonytalanságot tovább növeli egy generációváltás, amelynek során a fiatal, vagyonos vásárlókat már nem annyira a „fine art”, azaz a hagyományos képzőművészet érdekli. Úgy tűnik, a műtárgy, mint befektetési eszköz sem hozza lázba az új szereplőket, akik viszont láthatóan semmilyen pénzt nem sajnálnak szeszélyeik kielégítésére. Ez a változás jól illusztrálható azzal a jelenséggel, hogy egy Pokémon-kártya ma már többe kerülhet, mint egy Picasso-mű.
Példaként említhető Logan Paul amerikai influenszer esete, aki egy Illustrator Pikachu kártyát bocsátott árverésre. Öt évvel ezelőtt még több mint 5 millió dollárért vásárolta meg, a Goldin aukciósház árverésén azonban az ikonikus kártya 16,5 millió dolláros áron kelt el. Ez az összeg több mint 5 milliárd forintnak felelt meg, és megdöntötte az összes nyilvános árverésen értékesített gyűjtőkártya korábbi rekordját. A Pikachu Illustrator kártya különlegességét az adja, hogy nem került kereskedelmi forgalomba; egy 1998-as japán illusztrációs verseny győztesei kapták, és mindössze 39 példányt osztottak ki belőle. Logan Paul egykori kártyája ráadásul az egyetlen ismert darab, amely a Professional Sports Authenticator (PSA) értékelési rendszerében hibátlan, 10-es minősítést kapott.
A piac függősége és a kulturális befolyás
A műtárgypiac egyre inkább függ az ultragazdagoktól. A vonzó számok mögött alig néhány vevő áll, akik valójában a kínálat elenyésző töredékét vásárolják fel. Rachel Pownall, a műtárgypiacra specializálódott közgazdász tanulmánya szerint a pénzemberek érdeklődése kizárólag a kivételes, múzeumi kvalitású alkotások felé irányul. Tavaly az összforgalom 45%-át ezek a darabok tették ki. Ez a koncentráció azt a kérdést veti fel, hogy a művészet és a kultúra jövőjét milyen mértékben befolyásolja egy szűk elit gyűjtői szenvedélye és ízlése, és milyen hatással van ez a szélesebb társadalmi és kulturális értékekre.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása