Az Egyesült Államok építőipara jelentős kihívások elé néz, mivel a Harvard Egyetem Lakásügyi Kutatóközpontjának friss elemzése szerint a bevándorló szakmunkásoktól való nagymértékű függőség és a migráció drasztikus visszaesése komoly munkaerőhiánnyal fenyeget. Ez a tendencia különösen az ágazat azon szegmenseiben okozhat problémát, ahol a fizikai megterhelés nagyobb és a bérezés alacsonyabb.
2024-ben az amerikai építőipari szakmunkások 35 százaléka nem amerikai születésű volt, ami jelentősen meghaladja a teljes munkaerőpiacon mért 18 százalékos arányukat. Ez az eloszlás szakmánként eltérő képet mutat, a bevándorlók aránya a fizikailag megterhelő és alacsonyabb jövedelmű szakmákban a legmagasabb. Például a festők mediánbére 25 ezer, a gipszkartonszerelők mediánbére pedig 30 ezer dollár volt 2024-ben.
Ezzel szemben a magasabb fizetésű és nagyobb szaktudást igénylő területeken, mint például a villanyszerelés vagy a vízvezeték-szerelés, a hazai születésű munkavállalók dominálnak. Ezekben a szakmákban a mediánjövedelem elérte az 50 ezer dollárt. Az építőipari segédmunkások és ácsok körében is a bevándorlók létszámbővülése ellensúlyozta a hazai munkaerő fogyását, miközben ezen szakmák mediánjövedelme 35 ezer dollár alatt maradt.
A bevándorlók szerepe az amerikai építőiparban folyamatosan növekedett a 2008-as gazdasági válság óta. A recesszió következtében az építőipari szakmunkásállomány 6,9 millióról 5,8 millióra csökkent 2013-ra, majd 2024-re 6,2 millióra kapaszkodott vissza. A 2013 utáni nettó létszámnövekedés teljes mértékben a külföldi születésű munkavállalóknak köszönhető.
Számuk 2024-re meghaladta a válság előtti szintet, míg a hazai születésű szakmunkások létszáma közel 800 ezerrel maradt el a 2007-es értéktől. Az építőipari segédmunkások létszáma 236 ezer fővel nőtt, kizárólag a bevándorlóknak köszönhetően. Az ácsok esetében is a bevándorlók létszámbővülése kompenzálta a hazai munkaerő csökkenését.
A villanyszerelők és vízvezeték-szerelők létszáma 41, illetve 26 százalékkal nőtt, ennek a növekedésnek azonban háromnegyedét hazai születésű munkavállalók adták. Ez a bérszint mentén megfigyelhető dinamika rávilágít a két csoport eltérő hozzájárulására az ágazatban.
A migráció meredek visszaesése különösen aggasztó fejlemény. A nettó nemzetközi migráció 2024-ben még 2,7 millió fő volt, de 2025-ben 1,3 millióra esett, és a jelenlegi trendek alapján 2026-ra mindössze 321 ezer főre csökkenhet. Ez a szám messze elmarad a történelmi átlagtól, és közvetlen hatással van az építőipari munkaerő-utánpótlásra.
A fiatal, külföldi születésű szakmunkások többsége friss bevándorló, azonban a 2013 óta megfigyelhető létszámnövekedés elsősorban a középkorú és idősebb korosztályra koncentrálódott. Ez azt jelenti, hogy az építőipari bevándorló munkaerő egyre nagyobb hányada közeledik pályafutása végéhez a fizikailag megterhelő szakmákban. Az elemzés szerint elsősorban az alacsonyabb bérű építőipari szakmák vannak kitéve a bevándorlás visszaesése okozta munkaerőhiánynak.
Az ágazat egészének létszáma attól függ, hogy sikerül-e elegendő hazai születésű munkavállalót bevonni az építőiparba. Jelenleg azonban a hazai születésű szakmunkások száma továbbra is jelentősen elmarad a válság előtti szintektől. A migráció csökkenése így hosszú távon fenntarthatatlanná teheti az építőipar jelenlegi működését, amennyiben nem találnak megoldást a munkaerőhiány kezelésére.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása