A magyarországi kistelepülések jelentős kihívásokkal néznek szembe az új, kötelező településtervek elkészítése során. A feladatot súlyos forráshiány és rendkívül szoros határidők nehezítik, ami sok helyen ellehetetleníti a munka megkezdését is. Nagy Imre megbízott önkormányzati főépítész szerint érdemi állami beavatkozás nélkül a helyzet szabályozási káoszhoz vezethet.
A 2023-as építészeti törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak legkésőbb 2027. július 1-jéig hatályba kell léptetniük az új típusú településtervüket. Ez az új dokumentum egyesíti a korábbi fejlesztési koncepciót és a helyi építési szabályzatot egyetlen átfogó tervben. Míg a nagyobb városokban a tervezési folyamat már elindult, a hátrányos helyzetű kistelepüléseken sok esetben még az előkészületek sem kezdődtek meg.
Ennek a lemaradásnak a fő oka a pénzhiány, mivel az önkormányzatok saját költségvetéséből nem fedezhetők a tervezési költségek. A korábbi állami pályázati keretek gyorsan kimerültek, és az elnyerhető összegek gyakran a valós piaci mérnöki díjak felét sem érték el. Ha a települések nem tudják tartani a határidőt, nemcsak mulasztásos törvénysértést követnek el, hanem súlyos szakmai problémákkal is szembesülnek.
A törvény értelmében a régi helyi építési szabályzatok és településképi rendeletek 2027. július 1-je után érvényüket vesztik. Új terv hiányában megszűnnek a helyi építési és esztétikai követelmények, ami kaotikus állapotokat eredményezhet a hatósági engedélyezési eljárásokban. Megfelelő önkormányzati rendeleti háttér nélkül a főépítészi vélemények szubjektívvé és jogilag könnyen támadhatóvá válnak, ami az építtetői perek elszaporodásához vezethet.
A helyzetet tovább bonyolítja egy koncepcionális ellentmondás is a szabályozásban. Míg a korábbi megközelítés a települési szintű fejlesztéseket támogatta az uniós források lehívásához, addig az új kormányzati szándék a kistérségi szintű, összehangolt beruházásokra helyezi a hangsúlyt. Ennek egyik eszköze a tervek szerint 2027. augusztus 20-án induló Szent István Vidékfejlesztési Program, amely mikrotérségenként, azaz körülbelül tíz kistelepülésenként, évente egymilliárd forint szabadon felhasználható forrást biztosítana.
A fő probléma abban rejlik, hogy ez az új finanszírozási modell és a településtervek kötelező elfogadási határideje jelenleg nincs összhangban. A vidékfejlesztési program indulása későbbi, mint a településtervek elkészítésére vonatkozó jogszabályi határidő, ami megnehezíti a kistelepülések számára a szükséges tervezési forrásokhoz való hozzáférést a kritikus időszakban.
A településtervek hiánya nem csupán adminisztratív mulasztás, hanem súlyos következményekkel járhat a helyi építési tevékenységre és a települések fejlődésére nézve. A szabályozási űr azt jelentené, hogy a hatóságoknak nem lenne alapja az építési engedélyek kiadásához, ami leállíthatja a beruházásokat és bizonytalanságot teremthet a lakosság és a vállalkozások körében. Az esztétikai és funkcionális követelmények hiánya pedig rendezetlen, kaotikus településképet eredményezhet.
A jogi bizonytalanság, amelyet a szubjektív főépítészi vélemények és a támadható döntések okoznak, jelentősen növelheti a jogviták számát. Ez nemcsak az önkormányzatoknak okozhat anyagi terheket és presztízsveszteséget, hanem az építtetők számára is kiszámíthatatlanná teheti a beruházásokat. A helyzet hosszú távon alááshatja a települések fenntartható fejlődését és a helyi gazdasági aktivitást.
A felvázolt problémák megoldására Nagy Imre egy javaslatcsomagot dolgozott ki. Ennek legfontosabb eleme, hogy a kistérségi fejlesztési keretösszeg 10 százalékát dedikáltan a településtervezésre fordítanák. Ez a tíz érintett falura vetítve településenként 10 millió forint garantált forrást jelentene, ami jelentős segítséget nyújtana a tervezési költségek fedezéséhez.
A javaslat szerint, ha ezt az összeget az önkormányzatok 2027 elején, bürokratikus pályázati eljárások nélkül előre megkapnák, azonnal beépíthetnék a költségvetésükbe. Ez lehetővé tenné számukra, hogy már idén ősszel megköthessék a szerződéseket a hiánycikknek számító tervezőmérnökökkel, felgyorsítva ezzel a folyamatot. A finanszírozás rendezése mellett elengedhetetlen a 2027. július 1-jei végső határidő kitolása legalább a következő év végéig, hogy a tervezési folyamat illeszkedjen a vidékfejlesztési program augusztusi indulásához.
A főépítész szerint érdemes lenne a tervek tartalmi követelményeit is kettébontani. Első lépésben csak a sürgős építésszabályozási és településképi feladatokat kellene jogszabályba foglalni, ezzel megelőzve a szabályozási űr kialakulását. A tényleges, hosszú távú fejlesztési tervezés ráérne 2027 ősze után is, amikor a kistérségi források már rendelkezésre állnak, és az állami mintaprojektek kiértékelt tapasztalatai is beépíthetők a helyi koncepciókba. Ezzel a módszerrel a települési szintű tervezés és a kistérségi forráselosztás valóban egymást erősítő, alulról építkező rendszerré válhatna, biztosítva a vidék fenntartható fejlődését.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása