Keveházi Gábor, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, koreográfus, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja nyilvánosan elnézést kért a Tesco áruházak dolgozóitól egy korábbi kijelentése miatt. A művész hangsúlyozta, hogy nem állt szándékában lekicsinyelni az árufeltöltők és pénztárosok munkáját, amelyet családjában is végeznek hozzátartozók. Ezzel párhuzamosan Keveházi ismételten kritikát fogalmazott meg a Magyar Állami Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel szemben, fenntartva korábbi álláspontját a magyar balett szakmai és vezetési viszonyairól.
A balettművész a Blikknek adott interjújában tért ki a bocsánatkérésre, miután korábban azt nyilatkozta, hogy inkább vállalna árufeltöltői munkát, mintsem bocsánatot kérjen Ókovács Szilvesztertől. Kiemelte, hogy mélységesen tiszteli az említett szakmákat, és elhatárolódott minden olyan értelmezéstől, amely szerint lenézte volna ezeket a hivatásokat. Keveházi szerint az eredeti nyílt levél nem is Ókovács Szilveszternek szólt, így a főigazgató reakciója nem volt indokolt.
A művész álláspontja szerint a jelenlegi vita mögött mélyebben gyökerező, régóta fennálló szakmai és intézményi problémák húzódnak. Úgy véli, a Nemzeti Balettben uralkodó légkör félelemre épül, ahol a fiatal táncosok nem mernek nyíltan beszélni az őket érő nehézségekről. Ez a helyzet szerinte gátolja a szakmai fejlődést és a nyílt kommunikációt az intézményen belül.
A vita Keveházi Gábor egy korábbi nyílt levelével kezdődött, amelyben élesen bírálta a magyar balett szakmai és vezetési viszonyait, különös tekintettel a Nemzeti Balettben tapasztalható félelemre és a fiatal táncosok elhallgattatására. Erre a levélre Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója reagált, aki kritikával illette Keveházi korábbi vezetői tevékenységét. Ókovács válaszul bejelentette, hogy felfüggeszti Keveházi örökös tagságához kapcsolódó járandóságát, bár ezt a döntést később visszavonta.
Keveházi Gábor szerint az intézményben szisztematikus ellehetetlenítés zajlik azokkal a táncosokkal szemben, akik nem nyerik el a vezetés tetszését. Elmondása alapján először elveszik tőlük a szerepeket, majd a próbalehetőségek hiánya miatt romló fizikai állapotukat használják fel ellenük, mondván, hogy nincsenek formában vagy meghíztak. Ez a lélektani nyomás végül oda vezethet, hogy a táncosok maguktól mondanak fel, elhagyva az intézményt.
A balettművész hangsúlyozta, hogy a művészek gyomorgörccsel járnak be dolgozni, és a félelem légköre nem új keletű probléma. A társadalom többsége nem látja a kulisszák mögötti kőkemény munkát, és tévesen gondolja, hogy a balett csupán „ugrabugrálás”. Keveházi szerint a jelenlegi vezetés tevékenysége az egész szakmát megalázza.
Keveházi Gábor megkérdőjelezi a jegyeladások mint a Nemzeti Balett teljesítményének mérőszámának relevanciáját. Ókovács Szilveszter korábban kiemelte, hogy a balettelőadások száma jelentősen nőtt: a 2009/2010-es évadban 76 előadást tartottak, míg a 2026/2027-es évadra 143 produkciót terveznek. Keveházi azonban úgy véli, hogy az olyan népszerű darabok, mint A Diótörő vagy A hattyúk tava iránti kiemelkedő érdeklődés nem tükrözi feltétlenül a szakmai munka színvonalát, és ezt a „számháborút” csupán „olcsó trükknek” tartja.
A művész arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi árszabás mellett az opera és balett előadások egyre kevésbé elérhetők a szélesebb közönség számára. Példaként említette, hogy egy négytagú család számára A Diótörő megtekintése akár 300 ezer forintba is kerülhet, ami sokak számára megfizethetetlen. Ebből kifolyólag az eladott jegyek magas száma nem feltétlenül a művészi minőség, hanem a klasszikus darabok iránti állandó, de szűkebb réteg által fenntartott kereslet eredménye.
Keveházi szerint a magyar balett jelenlegi repertoárja „jellegtelen”, és nem mutat fel egyedi, speciálisan magyar karaktert, hasonlóan más európai társulatokhoz. Ezzel a kritikával a magyar balett identitásának és művészi önállóságának kérdését veti fel, hangsúlyozva egy tudatos szakmai koncepció szükségességét egy új, egyedi repertoár felépítéséhez.
A Kossuth-díjas művész vezetőváltást sürget az Operaház élén, érvelve amellett, hogy Ókovács Szilveszter 16 éves vezetése után ideje lenne átadni a helyet egy fiatalabb generációnak. Javaslata szerint a kulturális intézmények vezetői pozícióira is be kellene vezetni időbeli korlátozásokat, hasonlóan a politikai képviselők ciklusainak maximalizálásához. Keveházi úgy véli, ez friss lendületet hozhatna a szakmába.
Keveházi Gábor személyesen már nem vállalná az igazgatói tisztséget, mivel korábban már elegendő vezetői tapasztalatot szerzett. Ugyanakkor balettmesterként szívesen visszatérne, tanácsot adna, és ingyen is segítene, amennyiben a szakma érdeke ezt kívánja. Optimistán tekint a jövőbe, és hiszi, hogy a magyar balett hírneve helyreállítható.
A művész meggyőződése, hogy egy tudatos szakmai koncepcióval, 5-8 év alatt egy teljesen új, egyedi magyar repertoár építhető fel, amely megkülönböztetné a hazai balettet a nemzetközi mezőnyben. Elmondása szerint nyílt levele óta a visszajelzések túlnyomó többsége pozitív volt, ami megerősítette abban, hogy helyesen cselekedett, amikor megszólalt a magyar balett helyzetéről.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása