Csőre Gábor színész, aki a súlyos abúzusvádak kirobbanásakor a Vígszínház szakszervezeti vezetőjeként tevékenykedett, friss nyilatkozatában új részleteket tárt fel az Eszenyi Enikőhöz köthető ügyekről. Elmondása szerint, bár sokáig jó kapcsolatot ápolt Eszenyivel, a színház falain belül zajló események miatt nem maradhatott csendben. A színész különösen azt tartotta megdöbbentőnek, hogy a szakma már a problémák nyilvánosságra kerülése előtt is tudott a helyzetről, mégis támogatta Eszenyi Enikő igazgatói kinevezését.
Csőre Gábor elmondása szerint nyolcvan ember számolt be a színházban történtekről, melyek kivizsgálását a főváros nem szakemberekre bízta. A vizsgálatot végzők saját bevallásuk szerint is megrendültek a hallottak súlyától, majd a főváros vezetése "csúnya dolognak" minősítette az eseményeket, anélkül, hogy nyilvánosságra hozta volna a vizsgálat eredményeit. A színész azt is hangsúlyozta, hogy Eszenyi Enikőt nem váltották le pozíciójából, hanem egy megnyert pályázat után maga mondott le. A legmegdöbbentőbb számára az volt, hogy amikor Eszenyi pályázott, a bizottságban ülő fővárosi küldöttek egyhangúan mellette szavaztak, annak ellenére, hogy az ügyek már a sajtóban is megjelentek. Továbbá olyan "nagy nevek" is írtak ajánlóleveleket, akik korábban kritizálták őt, dicsérve vezetői képességeit.
Eszenyi Enikő évtizedeken át a magyar színházi élet meghatározó és ünnepelt alakja volt, mielőtt 2020-ban számos színész és színházi dolgozó súlyos vádakkal élt ellene. Az állítások szerint igazgatóként és rendezőként is verbális erőszakot alkalmazott, és kellemetlen légkört teremtett a Vígszínházban. Az ügy kirobbanását követően vizsgálat indult, Eszenyi Enikő pedig visszavonta az újraválasztására vonatkozó pályázatát, majd egy időre visszavonult a színházi világból. Csőre Gábor 1997-től 2020-ig volt a Vígszínház tagja, és elmondása szerint Eszenyi Enikő miatt hagyta ott a színházat. Hozzátette, hogy számos külsős munkája is volt, és a Vígszínház nem kínált neki szerepeket, míg más teátrumok igen. Szakszervezeti vezetőként való tevékenységét azért tartotta tisztának, mert így nem volt függelmi viszonyban az igazgatóval a színpadi munkák tekintetében.
Csőre Gábor nyilatkozata rávilágít a színházi szakma belső működésének ellentmondásaira és a felelősségvállalás kérdéseire. Az, hogy a fővárosi vezetés "csúnya dolognak" nevezte a történteket, de nem hozta nyilvánosságra a vizsgálat eredményeit, kérdéseket vet fel az átláthatósággal kapcsolatban. Különösen jelentős az a kijelentés, miszerint a bizottság tagjai és a "nagy nevek" is tudtak a problémákról, mégis támogatták Eszenyi igazgatói pályázatát és ajánlóleveleket írtak. Ez felveti a szakmai szolidaritás és a belső körökben zajló informális döntéshozatal etikai dilemmáit. A színész személyes döntése a színház elhagyásáról is jelzi a kialakult helyzet súlyosságát és a belső feszültségeket, melyek a vádak kirobbanása előtt is jelen voltak.
Az Eszenyi-ügy a közelmúltban ismét a figyelem középpontjába került, miután Máté Gábor színész-rendező egy interjúban felvetette a bocsánatkérés és a megbocsátás kérdését. Máté Gábor kijelentésére, miszerint "Eddig azt akarták, hogy kérjen bocsánatot. Mit csináljon még? Haljon meg?", Molnár Áron adott kemény választ, majd Verebes István és Galla Miklós is bekapcsolódott a nyilvános vitába. Ez a friss párbeszéd azt mutatja, hogy az ügy továbbra is élénken foglalkoztatja a szakmát és a közvéleményt, és a történtek feldolgozása, valamint a felelősség kérdései még nem zárultak le teljesen. A különböző vélemények ütközése rávilágít a téma összetettségére és a színházi világban zajló folyamatos párbeszéd szükségességére.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása