A Dacia 500 Lăstun, amelyet a Ceaușescu házaspár is szívügyének tekintett, a román autóipar egyik legvitatottabb projektjévé vált. Az eredetileg üzemanyag-takarékos városi kisautónak szánt jármű fejlesztését és gyártását számos politikai döntés befolyásolta. Ez a beavatkozás végül súlyos műszaki problémákhoz vezetett, amelyek miatt a fogyasztóvédelemnek kellett betiltania a modellt.
A Dacia 500 Lăstun, melynek neve románul partifecskét jelent, végül messze elmaradt az eredeti elvárásoktól. A tervezett 3-3,3 literes fogyasztás helyett a valóságban akár 9 litert is elért 100 kilométerenként, ami még a Dacia 1300-as modellénél is magasabb volt. Az autó számos megbízhatósági problémával küzdött, beleértve a zajos és gyakran meghibásodó elektromágneses benzinpumpát, valamint a hibás karburátorokat.
A Trabantról másolt sebességváltók is megbízhatatlannak bizonyultak, tovább rontva a jármű használhatóságát. A karosszéria egyes üvegszálas elemei deformálódtak a nem szabványos polimer használata miatt, ami rontotta az autó minőségét és esztétikáját. A járművet a tervezett 30 ezer lej helyett körülbelül 50 ezer lejért értékesítették, és a súlyos hibák ellenére a fogyasztóvédelmi tiltás után is folytatódott a gyártása.
Az 1979-es második olajválság idején Románia súlyos energiahiánnyal küzdött, ami üzemanyag-jegyrendszer bevezetéséhez vezetett. Ebben a helyzetben merült fel az ötlet egy rendkívül kis hengerűrtartalmú, takarékos városi autó megalkotására, amely két felnőttet és két gyermeket szállíthatna. Egyes források szerint maga Ceaușescu kezdeményezte a projektet, egy megfizethetőbb alternatívát keresve a Dacia 1300-as és az Oltcit modellek mellé.
A bukaresti Országos Belsőégésű Motorok Intézetének (INMT) terve nyert, amely egy 499 köbcentis, léghűtéses, soros kéthengeres motorral és Trabant-alapú sebességváltóval felszerelt prototípust vázolt fel. A romániai autógyártás egészéből verbuvált mérnökcsapat 1980 áprilisában kezdte meg a tervezést, és mindössze öt hónap alatt elkészült az első kísérleti modell. A prototípusokat 1980 és 1983 között tesztelték, különböző időjárási és terepviszonyok között, valamint ütközési teszteket is végeztek rajtuk.
A Lăstun története rávilágít a politikai beavatkozás romboló hatására a műszaki fejlesztésekben és a gyártási folyamatokban. Az eredeti tervek szerint az autó karosszériája üvegszállal megerősített poliészterből készült volna, azonban egy temesváron tartott terepszemle során a vegyipari miniszter bejelentette egy importálhatatlan alapanyag hiányát. Elena Ceaușescu ekkor utasította a mérnököket, hogy fémlemezből készítsék el a karosszériát, figyelmen kívül hagyva a szakértők aggodalmait a súly és a műszaki problémák miatt.
Ez a hirtelen változtatás egy hónapos újratervezést igényelt az INMT mérnökeitől, ami jelentősen eltérő járművet eredményezett, más tűréshatárokkal és megnövekedett súllyal. A motorháztetőt azonban ilyen rövid idő alatt nem tudták lemezből újraalkotni, ami később Elena Ceaușescu meglepetését váltotta ki. A gyártásra kijelölt temesvári Tehnometal Iparvállalat, amely korábban tyúkketreceket és traktorokat gyártott, nem rendelkezett autógyártási tapasztalattal. Az üzemet átalakították, de nem szereltek be automatizált gyártósorokat, így a munkások jórészt kézi munkával, egyszerű szerszámokkal szerelték össze az autókat, ami tovább rontotta a minőséget.
A Dacia 500 Lăstun projektje a központi tervezés és a politikai akarat felülkerekedésének szomorú példája a szakértelem felett. Az autó fejlesztése során hozott kompromisszumok és a gyártási folyamat hiányosságai egy olyan terméket eredményeztek, amely nem felelt meg sem az eredeti céloknak, sem a minőségi elvárásoknak. Bár a gyártás megkezdését 1986-ra tervezték, a karosszéria újratervezése miatt további két évvel hosszabbodott a piacra kerülés.
Az első példány állítólag csak 1989 januárjában, a főtitkár utolsó születésnapján került forgalomba. A modell megbízhatatlansága és magas fogyasztása miatt a fogyasztóvédelem végül betiltotta, de a termelés még ezután is folytatódott, ami a rendszer irracionalitását tükrözte. A Lăstun így nemcsak egy sikertelen autó lett, hanem a korszak gazdasági és politikai hibáinak is emléket állít, bemutatva, hogyan vezethet a szakértelem figyelmen kívül hagyása katasztrofális eredményekhez.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása