Cate Le Bon, a walesi énekes-dalszerző, húszéves pályafutása során folyamatosan megújuló zenei hangzásával érkezik Budapestre. Augusztus 19-én tartja első önálló magyarországi fellépését a Magyar Zene Házában, ahol a közönség megismerkedhet egyedi, sokszínű alkotói világával.
Az augusztus 19-i koncerten Cate Le Bon legutóbbi, rendkívül személyes hangvételű albumát, a Michelangelo Dying című lemezt mutatja be. A Magyar Zene Háza Koncerttermében este nyolc órakor kezdődő eseményen a korábbi sikeres korszakok dalai is felcsendülnek majd, így a Reward, a Pompeii és a Crab Day legjobb pillanatai is helyet kapnak a műsorban. A walesi előadó zenéje az évek során számos stílusjegyet magába olvasztott, a pszichedelikus folktól az art popon át a post-punkig és a krautrockig.
Cate Timothy néven született 1983-ban a dél-walesi Penboyrban. Zenei pályafutása 2009-ben indult a Me Oh My című albummal, amely még erősen kötődött a folk és a hatvanas évek pszichedelikus popjához, de már ekkor megmutatkozott különleges énekhangja és szokatlan dallamvezetése. A Cyrk és a Mug Museum után a 2016-os Crab Day jelentett fordulópontot, száraz gitárokkal, ismétlődő ritmusokkal és szaxofonokkal.
Ezt követően egy évig bútorasztalosságot tanult, miközben zongorán írta dalait, melyekből a 2019-es, Mercury Prize-ra jelölt Reward című albuma született. A 2022-es Pompeii lemez a Covid-időszak bezártsága alatt készült Cardiffban, ahol Le Bon maga játszotta fel a legtöbb hangszert. Ezen az albumon a hangzás a nyolcvanas évek art popjához közelített, de nem nosztalgikus megközelítéssel, hanem az old school elemeket saját logikája szerint, egyedi karakterrel építette fel. Saját lemezei mellett producerként is egyre keresettebbé vált, együttműködve olyan előadókkal, mint a Deerhunter, a Wilco, a Horsegirl és St. Vincent. Produceri munkájában is az egyedi karaktert, a dalok sajátosságát keresi, nem feltétlenül a tökéletesre csiszolt hangzást.
A Michelangelo Dying című album különösen személyes történetből fakad, egy kapcsolat végéről szól, melynek feldolgozása a lemez készítésével párhuzamosan zajlott. Ezáltal az album nem egy lezárt esemény összegzése, hanem a folyamat lenyomata, ami zeneileg és emberileg is mélyen érinti a hallgatót. Zenei világa a Pompeii szintetizátoros hangzását megtartva puhábbá, ködösebbé és intimebbé vált, gitárok, szaxofonok és elektronikus rétegek lebegnek egymás fölött. A lemezen John Cale, a Velvet Underground alapítója is közreműködik.
Az album címe, a Michelangelo Dying, Michelangelo befejezetlen műveire utal, amelyek mégis teljesnek hatnak. Ez a koncepció tükrözi a lemez üzenetét is, miszerint nem próbál rendet vágni egy kapcsolat megéneklésében, hanem elfogadja a végesség állapotát. Cate Le Bon képessége abban rejlik, hogy képes meglepő és szokatlan lenni, anélkül, hogy elfeledkezne a dal lényegéről, mindig kínálva egy dallamot vagy refrént, amibe belekapaszkodhatunk.
Az augusztus 19-i koncert átfogó képet ad Cate Le Bon zenei fejlődéséről az elmúlt két évtizedben. A fellépés során élőben ismerhetjük meg azt az egyedi "ragasztót", amely összetartja a különböző korszakokból származó dalokat, és egységes egésszé formálja azokat. A művész zenéje elsőre szokatlannak, akár bizarrnak is tűnhet, de mindig rejlik benne egy felismerhető elem, amely vonzza a hallgatót.
A Magyar Zene Háza Koncerttermében megrendezésre kerülő esemény lehetőséget kínál arra, hogy a közönség elengedje a megszokott zenei kategóriákat, és nyitottan fogadja Le Bon sokszínű alkotását. A walesi énekes-dalszerző húsz éve dolgozik azon, hogy zenéje ne legyen egyszerűen besorolható, és ez a koncert is ezt a sokrétűséget hivatott bemutatni.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása