Vitézy Dávid építési és beruházási miniszter egy Facebook-videóban tájékoztatott az autópálya-koncesszióval kapcsolatos jelentős kifizetésekről. A minisztérium az elmúlt négy évben 1024 milliárd forintot folyósított a koncesszornak egy olyan előfinanszírozási konstrukcióban, amely az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárását vonta maga után Magyarország ellen. A miniszter szerint a hazai gyakorlat jelentősen eltér a klasszikus koncessziós modellektől, ahol a magánfél viseli a valós üzleti kockázatokat.
Vitézy Dávid a kifizetett összeget egy rendkívül „fejnehéz” struktúrának nevezte. A klasszikus koncessziós megállapodásokban a beruházó magánfél jelentős üzleti kockázatot vállal, például egy létesítmény látogatottságával vagy egy autópálya melletti szolgáltatás üzemeltetésével kapcsolatban. Ezekben az esetekben a befektetett tőkét a hosszú, jellemzően 35 éves futamidő alatt, rendelkezésre állási díjak formájában kapja vissza, ezzel mérsékelve a kezdeti költségvetési terheket.
A miniszter hangsúlyozta, hogy a hazai gyakorlat ettől teljesen eltér, mivel a megnövekedett építőipari költségeket is teljes egészében az állam vállalta át a szerződés módosításával. Az állam és a koncesszor közötti megállapodás értelmében az útdíjbevételek továbbra is az állam kasszájába folynak be. Az egyetlen valós kockázatot az építési költségek jelenthették volna, ám a 2022-es építőipari infláció megjelenésekor a szerződés módosításával a díjakat megemelték, így ezt a kockázatot is az állam viseli.
Vitézy Dávid szerint az elmúlt négy évben kifizetett 1024 milliárd forint mögött álló műszaki tartalom szintén aránytalan. Bár a koncessziós partner végzi az autópályák üzemeltetését, bizonyos szakaszokon aszfaltozási munkálatokat hajtott végre, és megkezdte az M1-es autópálya három sávra történő bővítését. Ezeknek a munkálatoknak az összesített költsége azonban a miniszter adatai szerint a folyósított összeg felét sem éri el. Vitézy Dávid úgy fogalmazott, hogy a 35 éves szerződés keretében a magyar állam valójában Mészáros Lőrincet és Szíjj Lászlót finanszírozza előre, ami nem szolgálja a közérdeket.
A koncessziós szerződések célja általában az, hogy a magánszektor bevonásával valósuljanak meg nagyszabású infrastrukturális projektek. Ezáltal az állam kezdeti pénzügyi terhei csökkennek, és a magánfél vállalja az üzemeltetési és üzleti kockázatokat. A klasszikus modellben a magánbefektető profitja a projekt sikerességétől, például a forgalomtól vagy a szolgáltatások igénybevételétől függ.
A magyar autópálya-koncesszió esetében azonban a miniszter által bemutatott adatok alapján az állam vette át a jelentős kockázatokat. Ez az állami szerepvállalás különösen szembetűnő az építőipari infláció kezelésében, amikor a szerződésmódosítás révén az állam fedezte a megnövekedett költségeket. Az útdíjbevételek továbbra is az államhoz folynak be, ami tovább erősíti azt az álláspontot, hogy a magánfél kockázatvállalása minimális.
A konstrukció nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is jogi aggályokat vetett fel, ami a legfontosabb következménye ennek az ügynek. Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, mert álláspontjuk szerint a kockázatátruházás hiánya miatt ez a harmincöt éves szerződés nyíltan jogszabályba ütközik. Ez a helyzet potenciálisan jelentős pénzügyi és jogi következményekkel járhat az országra nézve, amennyiben az uniós eljárás Magyarország számára kedvezőtlen eredménnyel zárul.
A miniszter által említett 1024 milliárd forintos előfinanszírozás és az aránytalan műszaki tartalom kérdése rávilágít a közpénzek felhasználásának hatékonyságára és átláthatóságára. Az, hogy az állam viseli a kockázatokat és finanszírozza előre a koncesszort, miközben az útdíjbevételek továbbra is az államhoz folynak be, eltér a klasszikus koncessziós megállapodásoktól. Ez a modell felveti a közérdek szolgálatának kérdését, különösen a hosszú távú, 35 éves szerződés figyelembevételével.
A magyar államnak meg kell várnia az uniós eljárás lezárultát, mielőtt végleges álláspontot alakítana ki az autópálya-koncesszióval kapcsolatban. Az Európai Bizottság döntése alapvetően befolyásolhatja a szerződés további sorsát és a hasonló jövőbeli infrastrukturális projektek finanszírozási modelljét Magyarországon. A helyzet rávilágít a közbeszerzési és koncessziós eljárások átláthatóságának, valamint az uniós jogszabályoknak való megfelelés kiemelt fontosságára.
A miniszteri nyilatkozat felhívja a figyelmet a közérdek védelmének szükségességére a nagyszabású infrastrukturális beruházások során. Az ügy kimenetele precedenst teremthet a jövőbeni állami-magánpartnerségek kialakításában és értékelésében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása