A vagyonvisszaszerzés folyamatában a versenyjog kiemelt szerepet kaphat, különösen a korrupcióval terhelt közbeszerzések esetében. A kartellek feltárása, a kártérítési perek és az uniós állami támogatási szabályok egyaránt lehetőséget teremtenek a jogtalanul megszerzett előnyök visszafordítására. A versenyjogi eszközök bizonyos esetekben gyorsabb és hatékonyabb jogérvényesítést tehetnek lehetővé, mint a büntetőjog vagy a polgári jog.
Az Országgyűlés augusztus végén megválasztotta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökét. Az NVVH feladatai között szerepel a közpénzből felépített céghálózatok feltárása, a korrupcióra alapuló beruházások és közbeszerzések azonosítása, valamint a kimentett vagyonelemek beazonosítása és visszaszerzése. Bár a Hivatal jogi eszköztára még nem teljesen ismert, a folyamat várhatóan bonyolult és időigényes lesz.
A szakértői elemzések szerint a versenyjog nem csupán kiegészítője, hanem számos tekintetben hatékonyabb és gyorsabb eszköze is lehet a szelektív közbeszerzési előnyök visszafordításának. Ez a megközelítés érdemi szerepet játszhat a vagyonvisszaszerzésben, még ha az NVVH elnökjelöltjei ezt nem is említették meghallgatásuk során. A versenyjog alkalmazása segíthet a közpénzek tisztességtelen felhasználásából eredő károk enyhítésében.
A politikai elemzők széles körben egyetértenek abban, hogy az elmúlt időszak vagyonkoncentrációinak egyik fő mozgatórugója az állami és önkormányzati közbeszerzések rendszere volt. Ezen közbeszerzési folyamatok jelentős része valószínűleg nemcsak korrupciós, hanem versenyszabálysértő elemeket is tartalmazott. Ebben az esetben a versenyjog hatékony jogérvényesítési lehetőséget kínálhat a korrupcióval érintett közbeszerzésekkel szemben, kiegészítve a korrupció elleni fellépés hagyományos útjait.
A közbeszerzési korrupció elleni fellépés hagyományos eszközei, mint a büntetőjog, komoly korlátokkal rendelkeznek. A büntetőjogi eljárások a legszigorúbb bizonyítási követelményeket támasztják, a leghosszabb ideig tartanak, és a legerősebb eljárási garanciákat biztosítják a terhelt számára. Az uniós támogatások visszafizettetése csak az EU-s forrásból finanszírozott projektekre vonatkozik, lassú koordinációt igényel, és végső soron az adófizetőket terheli.
A polgári jogi eszközök, bár elvileg alkalmazhatók a megkötött szerződésekkel szemben, szintén időigényesek és koncepcionálisan kevésbé alkalmasak az ilyen helyzetek kezelésére. A korrupciót csak konkrét bizonyítékokkal lehet figyelembe venni, ami gyakran büntetőeljárást feltételez. A polgári jog az állammal kötött előnytelen szerződéseket mellérendelt jogalanyok közötti megállapodásnak tekinti, amelyek ellen önmagában az előnytelen voltuk miatt nem lehet fellépni.
A versenyjog ezzel szemben közigazgatási eljárásban érvényesül, ahol a bizonyítási küszöb alacsonyabb, mint a büntetőjogban. Nem szükséges a jogsértés minden kétséget kizáró bizonyítása, ami lehetővé teszi a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) számára, hogy olyan ügyekben is fellépjen, ahol a büntetőjogi bizonyítottság szintje nem érhető el. Egy ajánlatmanipulációs kartell bizonyításához elegendő a tenderekkel kapcsolatos összejátszás igazolása, nem feltétlenül kell kenőpénz elfogadását bizonyítani.
A versenyszabályok megsértése közigazgatási bírságot és kártérítési felelősséget is von maga után, amelyet az állammal kötött előnytelen szerződések kedvezményezettjei ellen lehet érvényesíteni. A versenyjogi út kiegészítője vagy alternatívája lehet a büntetőjogi jogérvényesítésnek, különösen, ha az utóbbihoz nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték. A GVH komoly vizsgálati eszköztárral és humán tőkével rendelkezik, melyet a bíróságok által jóváhagyott, életszerű vélelmek és sajátos bizonyítási megoldások is támogatnak.
Az Európai Unió versenyjoga az elmúlt évtizedben túllépett hagyományos szerepkörén, a piacok technikai szabályozásán és a fogyasztói árak védelmén. Egyre inkább a strukturális gazdasági reformok egyik fő eszközévé vált olyan helyzetekben, ahol más mechanizmusok lassabban vagy egyenetlen eredménnyel működnek. Az uniós eljárások, például a Google, Apple és Meta ellen indított vizsgálatok, jól illusztrálják ezt az irányváltást.
A Bizottság ezekben az esetekben nemcsak a piaci erőfölénnyel való visszaélést vizsgálja, hanem azt is, hogy az európai piaci szereplők tartósan hátrányba kerülnek. Ez azt mutatja, hogy a versenyjog nem csupán szankcionál, hanem strukturál, és egyre nyíltabban szolgál iparpolitikai célokat is. Ez a kettős funkció – jogi restitúció és gazdaságpolitikai rehabilitáció – különösen fontos tanulsággal szolgál a magyar helyzet szempontjából.
Magyarországon az elmúlt időszak nyertesei sok esetben nem piaci folyamatok eredményeként, hanem az állami megrendelések monopolizálásán keresztül tettek szert piaci erejükre. A versenyhatósági beavatkozás ebben a kontextusban nemcsak a jogtalanul szerzett előnyök visszaszerzését segítheti, hanem hozzájárulhat a gazdasági struktúrák egészségesebb működéséhez is. Az EU példája azt mutatja, hogy a versenyjogi eszközökkel a legnagyobb vállalatok üzleti modellje is befolyásolható.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása