A nyári hőhullámok egyre nagyobb kihívást jelentenek a városi környezetben, miközben a klímaberendezések használata növeli az energiafogyasztást. Az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának szakértői szerint a megoldás részben a múltban rejlik, a régi pesti bérházak építészeti megoldásaiban. Sugár Viktória, az energiahatékony és ökologikus építés oktatója hangsúlyozza, hogy a történelmi épületek eredeti rendszerei – mint a vastag falak, a nagy belmagasság, a zsalugáterek, a belső udvarok és az átjárható kapualjak – kiválóan alkalmazkodtak a hőséghez a gépi hűtés korszaka előtt.
A pesti bérházakban az átszellőztetett tetőterek, a beüvegezetlen pincék és a légudvarok, azaz a „lichthófok” rendszere folyamatos légáramlást biztosított, amit a nem tökéletesen záródó faablakokon bejutó levegő is segített. Napjainkban azonban gyakran beépítik a pincéket és tetőtereket, az eredeti ablakokat pedig tökéletesen záró műanyag nyílászárókra cserélik, ami rontja a természetes szellőzést és kedvez a penész megjelenésének. A szakértő szerint ezeket a passzív rendszereket kellene modern tudással újra hatékonyan működtetni.
A lakásokon belül is számos lépést tehetünk a hőség ellen, akár kisebb költségvetéssel is. A legfontosabb a külső árnyékolás, például napvitorla vagy árnyékoló háló használata, melyek sokkal hatékonyabbak, mint a belső függönyök, mert az üveg átengedi a napsugárzást, amit a belső árnyékoló már bent nyel el. Fontos a napirend átszervezése is: nappal tartsuk zárva az ablakokat és árnyékolókat, majd este, amikor a külső levegő hűvösebb, szellőztessünk intenzíven, lehetőleg kereszthuzattal.
A belső hőforrásokra, mint a sütő, számítógép, világítás és készenlétben lévő készülékek, szintén figyelni kell, mivel ezek jelentős hőt adnak le. A ventilátor javítja a hőérzetet, de nem hűti le a helyiséget. Párologtatásnál csak száraz levegőben és jó szellőzés mellett hatékony, különben növeli a fülledtséget.
Az éjszakai hőmérséklet kritikus szerepet játszik a regenerálódásban, mind az ember, mind az épület számára. Ha a külső hőmérséklet éjszaka sem csökken jelentősen, az épület nem tudja leadni a napközben felvett hőt, és több egymást követő meleg éjszaka után a falak, födémek és berendezési tárgyak hőtároló tömeggé válnak. A századfordulós bérházak vastag téglafalai sok hőt képesek elnyelni, ami késlelteti a nappali felmelegedést, de csak akkor előnyös, ha éjszaka ki is tudnak hűlni.
A belső udvari, rosszul átszellőző lakásokban, valamint a panelházak legfelső szintjein, ahol a tetőt érő erős napsugárzás és a hiányzó keresztirányú szellőzés problémát okoz, ez különösen érezhető. Fontos megérteni, hogy a modern, szigetelt épületek sem garantálják önmagukban a hűvös belső teret, hiszen nagy üvegfelületek, hiányzó külső árnyékolás és elégtelen éjszakai szellőzés esetén a légtömör házakban bent reked a meleg.
A városi hősziget jelensége miatt a beépített területek tartósan melegebbek maradnak, mint a környező táj. Egy napsütötte aszfalt- vagy sötét tetőfelület nyáron akár 50-70 Celsius-fok fölé is felforrósodhat, míg egy árnyékolt, növényzettel borított felület több tíz fokkal hűvösebb maradhat. Az embermagasságban mért léghőmérséklet-különbség kisebb, de a hőérzetben sokkal nagyobb eltérés tapasztalható, mivel a kő, beton és aszfalt elnyeli a napsugárzást, majd órákon át visszasugározza a hőt.
A városi klímaalkalmazkodás terén nem csupán a zöldfelületek nagysága számít, hanem elhelyezkedésük, a növényzet összetétele, vízellátottsága és a városszövettel való kapcsolata is. Az utcai fásítás az egyik leghatékonyabb megoldás, mivel egyszerre árnyékolja az embereket és a burkolatokat, valamint párologtatással hűti a környezetet. A zöldtetők elsősorban az épület és közvetlen környezete hőterhelését mérséklik, és csapadékvizet is visszatartanak, de utcaszinten csak nagy felületen alkalmazva jelentenek érdemi változást.
A világos burkolatok kevesebb napsugárzást nyelnek el, de az erősen visszaverő felületekről érkező sugárzás ronthatja a gyalogosok hőérzetét. A párásítás és a szökőkutak lokális enyhülést biztosítanak, de egy egész utcát nem hűtenek le, és tartós szárazságban vízigényük is kérdéses. A budapesti napelemes potenciált vizsgáló kutatások szerint a helyi szabályozások és világörökségi korlátozások ellenére is jelentős napenergia-potenciál marad kihasználatlanul a tetőkön.
Az Óbudai Egyetemen végzett kutatások fő tanulsága, hogy nincs egyetlen csodamegoldás a városi hőség ellen. A leghatékonyabb eredmények mindig több, összehangolt beavatkozáshoz kötődnek, melyek az utcai léghőmérsékletet akár 5 Celsius-fokkal is csökkenthetik. A klímaberendezések terjedésével a nyári csúcsfogyasztás folyamatosan növekszik, ami további terhet ró az energiarendszerre.
Az épületek kora helyett a városszövet sűrűsége, a tájolás, a hőtároló képesség, az árnyékolás és a szabályozható szellőzés együttese a döntő a hőmérséklet szempontjából. A jövőben a városfejlesztésnek és az egyéni lakásfelújításoknak is figyelembe kell venniük ezeket az elveket, hogy fenntarthatóbb és élhetőbb városi környezetet teremtsünk a növekvő hőhullámok idején.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása