Az elmúlt években a vállalati kockázatkezelés fókuszában jelentős eltolódás figyelhető meg, egyre inkább a kiberfenyegetések kerülnek előtérbe. Nap mint nap olvashatunk híreket váltságdíjat követelő zsarolóvírus-támadásokról (ransomware), adatszivárgásokról, informatikai rendszerek leállásáról, valamint különféle online csalásokról. Ez a jelenség könnyen azt a benyomást keltheti, hogy a digitalizált korban ezek a veszélyek váltak a vállalatok elsődleges kockázati forrásaivá.
A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. A kiberkockázatok nem szorították háttérbe, és nem váltották fel a hagyományos értelemben vett vállalati kockázatokat. Épp ellenkezőleg, új dimenzióval bővítették a már meglévő veszélyforrások körét.
Egy gyártó vállalatnak például ma is ugyanúgy számolnia kell egy esetleges tűzesettel, géptöréssel vagy egy felelősségi kárral, mint ahogyan tíz vagy húsz évvel ezelőtt tette.
Ezek mellett a hagyományos kockázatok mellett megjelent egy új típusú kockázati kategória. Ez a kategória nem közvetlenül az épületeket, a gyártósorokat vagy a raktáron lévő készleteket fenyegeti. Ehelyett az adatokra, az informatikai rendszerek integritására és elérhetőségére, valamint végső soron az egész üzletmenet folytonosságára jelent veszélyt.
A fizikai eszközök, mint a gépek és az épületek, akár teljesen sértetlenek maradhatnak egy ilyen incidens során, mégis megbénulhat az üzleti működés. Üzleti szempontból egy ilyen helyzet hatása gyakran összemérhető egy jelentősebb tűzkáréval. Míg korábban egy tűzeset pusztíthatta el a termelőkapacitást, ma ugyanezt a kiesést egy súlyos informatikai incidens is okozhatja.
A mai vállalati környezetben tehát a kulcskérdés már nem az, hogy a cégeket fizikai vagy digitális eredetű veszélyek fenyegetik-e elsősorban, hanem az, hogy miként lehet ezeket a különböző típusú kockázatokat egy átfogó és integrált stratégia keretében hatékonyan kezelni.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása