A közhatalommal való visszaélésből származó vagyon visszaszerzése évezredek óta foglalkoztatja a jogtudósokat és a társadalmat. Már az ókori Róma legismertebb jogász-politikusa, Cicero is keményen fellépett Verres szicíliai helytartó ellen, aki a közpénzekkel visszaélve, jogellenesen jutott vagyonhoz. Napjainkban Magyarországon is kiemelt politikai és társadalmi célkitűzés a közpénzekkel kapcsolatos bűncselekmények gyors és hatékony felderítése, valamint az ebből származó jogtalan gazdagodás elvonása és a nemzeti vagyon visszaszerzése.
A nemzeti vagyon visszaszerzésének fontosságát és a kérdés súlyát jól mutatja a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása. Az új intézmény egyik legfontosabb jogszabályi feladata a közvagyon köréből jogellenesen kikerült javak felkutatása, azonosítása és visszaszerzése. Azonban a hivatal hatáskörei és jogosítványai már a létrehozásakor is komoly vitákat váltottak ki a büntetőjogászok körében.
Indokolt kérdésként merült fel, hogy miért szükséges egy új, jelentős jogosítványokkal rendelkező hatóság létrehozása a már meglévő nyomozói és ügyészi struktúrák mellett. Emellett aggályok is megfogalmazódtak azzal kapcsolatban, hogy a hivatal működése során maradéktalanul érvényesülnek-e majd a büntetőeljárás alapvető garanciái. Az alapvető kérdés az, hogy egy új hivatal puszta léte valóban több jogellenesen megszerzett vagyon visszaszerzését eredményezi-e, vagy a probléma gyökerei mélyebben rejtőznek.
A bűncselekményből származó vagyon elvonásának, vagyis a vagyonelkobzásnak a jogszabályi alapja már régóta része a magyar büntetőjognak. A jogalkotó már közel egy évtizeddel ezelőtt is kereste a választ arra az alapvető problémára, hogy ne legyen elegendő az elkövetőt felelősségre vonni, hanem a bűncselekményből származó vagyont is ténylegesen fel kell kutatni, biztosítani, majd elvonni. Ez azt jelenti, hogy a jogi eszközrendszer elméletileg már rendelkezésre állt a jogellenesen szerzett vagyonok visszaszerzésére.
Cicero beszédei, melyek több mint kétezer évvel ezelőtt hangzottak el, rávilágítanak arra, hogy a jogellenesen megszerzett vagyon kérdése időtlen, és a társadalmi elvárás a tisztességtelen gazdagodás elvonására folyamatos. A modern büntetőjog szigorú garanciális rendszerben működik, de az alapvető elv változatlan: a bűncselekményből származó vagyon nem maradhat annál, aki azt jogellenesen szerezte meg. A probléma tehát nem új, és a jogi keretek is ismertek, mégis a hatékonyság a kulcskérdés.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy van-e megfelelő jogszabály vagy új intézmény, hanem az, hogy miért nem hozott eddig láthatóan megfelelő eredményt a rendelkezésre álló jogi eszközrendszer. A vagyonbiztosítással és az elrendelt vagyonelkobzásokkal kapcsolatos hozzáférhető statisztikák töredezettek és hiányosak, ami jelentősen megnehezíti a vagyonvisszaszerzés tényleges eredményességének társadalmi ellenőrizhetőségét. Emiatt a probléma nagyságrendjéről is egymástól eltérő becslések és adatok látnak napvilágot.
Nehéz ma pontos, adatokkal alátámasztott képet alkotni arról, mekkora vagyont érintenek a közpénzekkel kapcsolatos visszaélések, és ebből mennyit sikerül ténylegesen visszaszerezni. Az új szabályozás és az új intézmény valódi próbája tehát nem önmagában a létrejötte, hanem a konkrét, mérhető eredményei lesznek. A jogszabályok önmagukban nem nyomoznak, nem követnek pénzmozgásokat, nem tárnak fel összetett vállalati struktúrákat, és nem biztosítanak vagyont.
A hatékony vagyonvisszaszerzéshez a megfelelő jogszabályi háttér mellett elengedhetetlen az emberi tényező, a tudás, a modern technológia és a következetes szakmai irányítás. Szakképzett vezetőkre, nyomozókra, ügyészekre, szakértőkre és bírókra van szükség, akik jól összeválogatott, modern eszközökkel felszerelve, világos szakmai iránymutatás mellett dolgoznak. A szabályok alkalmazásának egyszerre kell hatékonynak és tisztességesnek lennie, garantálva a büntetőeljárás alapelveit.
A társadalom számára mérhető eredményekre van szükség, hogy ne csak azt lássa, hány hivatal jött létre vagy hány eljárás indult, hanem azt is, mennyi jogellenesen megszerzett vagyont sikerült felkutatni, biztosítani és végül visszaszerezni. A vagyonvisszaszerzés gondolata tehát nem új, a valódi újdonság az lenne, ha a rendszer végre következetesen és láthatóan működne, valós és ellenőrizhető eredményeket felmutatva a közpénzek védelmében.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása